Az utóbbi években sikerült beiktatnunk családilag egy-egy fapados városlátogatós hosszú hétvégét, amihez  egy szezon eleji maraton kínált alibit. 2 éve Rómában a rossz előjelek ellenére remekül sikerült https://edzesonline.hu/blog/684/&year=2011&month=03 , míg tavaly Párizsban az előjelekkel nem volt gond, aztán mégis beütött a krach.

https://edzesonline.hu/blog/684/&year=2012&month=04 Idén már eleve tartottam a dologtól, és el is határoztam, ha idén is közbejön valami, többet nem próbálkozom.

Aztán persze, hogy  közbejött, mégpedig a változatosság kedvéért egy jó kis influenza formájában, ami miatt ki kellett hagyni vagy egy hetet, és totál legyengülve vártam a versenyt. Szerencsére az útra azért ippeg sikerükt túl lenni rajta, , így aztán legalább nem kellett lemondani a dologról. Hogy minél olcsóbban megússzuk a dolgot, már csütörtök reggel nekivágtunk úgy, hogy egy napot Milánóban is császkáltunk. Aztán a verseny előtt még Barcelonában is volt 2 napunk a várost becserkészni és a kilométerhiányunkat enyhíteni.

 A három nap intenzív turistáskodástól aztán olyan izomlázam lett, hogy a maraton már meg se kottyant J. Persze ez nem igazán zavart, mert nagyon megérte, hisz Barcelona tényleg remek város. Ami inkább kellemetlen volt, hogy úgy öltöztünk, hogy ott legalább már igazi tavasz lesz. Ehhez képest inkább olyan hideg és szeles volt az idő (de legalább napos ,a versenyt napjától eltekintve), hogy csak némi jóindulattal és pláne az itteni hófúvásos hidegbetöréshez képest lehet tavasziasnak tekinteni( így aztán sikerült is egy kicsit ráfázni a korábbiakra…..).

 Mindennek ellenére a verseny végülis minden szempontból jól sikerült. A már jól bevált taktikám szerint relatíve erősen kezdtem , mégpedig abból a megfontolásból, hogy  az óvatos kezdés miatt elvesztegetett perceket később már amúgy sem lennék képes behozni), aztán nagyjából egyenletesen lassulva, holtpontok és falak nélkül sikerült nyugodtan bekocogni egy nem túl remek, de a körülményekhez képest abszolút elfogadható, 3:41-es idővel. Bizonyos szempontból tehát egy unalmas, eseménytelen futás volt, katarzis és nagyhalál nélkül. Örömfutást terveztem, és nagyjából az is volt. Próbáltam emlékezetessé a dolgot azáltal is, hogy menet közben csináltam is vagy 50 fényképet. https://edzesonline.hu/kep_galeria/&action=viewalbum&album_id=6952

(Hogy aztán emiatt mennyi időt vesztettem, az megítélhetetlen:  még az is lehet, hogy fotózás miatti meg-megállás segített elkerülni a ”falat”, tehát még futásilag is inkább használt, mint ártott….)

 Na és akkor a versenyről.

A barcelonai a nagyobb európai városi maratonok között még a családiasabbak közé tartozik a kb 18 ezer indulójával.  Azért ekkora létszám is komoly szervezést igényel, és ha nem is tökéletesen, de azért úgy, ahogy megbirkóztak vele a szervezők. Ami nem igazán tetszett, az a viszonylag szegényes rajtcsomag illetve a rajtszám felvétel és a pasta party lebonyolítása. Ezt nem sikerült megúsznunk vagy 2 órás sorban állás nélkül. A tésztaparti infrastruktúrája különösen  szűkös volt a mérete kb megfelelt a jóformán nagyságrenddel kisebb budapesti maratonénak. Viszont aztán legalább tényleg finom volt a kaja, és ráadásul a hozzátartozók/kísérők is létszámtól függetlenül korlátlanul ehettek/ihattak. 

A rajtzóna viszont elég tágas volt,, és  a mellékhelyiségek előtti sor sem volt vészes, Ez  - és így a környék megóvása – főleg annak volt köszönhető, hogy  hogy telepítettek jónéhány különösen hatékony négyszemélyes nyitott piszoárt is (2.kép), ahol a gyengébbik nem kevésbé szégyenlős része egyszerűen és gyorsan könnyíthetett magán.

 A tumultuózus jelentek később is elmaradtak, köszönhetően a jó vonalvezetésnek és  viszonylag széles utaknak.  Bár Barcelona elég dimbesdombos város, azért sikerült  egy nagyjából vízszintes, és mégis érdekes, változatos pályát kijelölni, http://www.zurichmaratobarcelona.es/files/mapa.pdf   ami érintette a város legfontosabb síkvidéki látványosságait a Nou Camptól kezdve a Sagrada Famílián  keresztül a gótikus negyeden  át a tengerpartig. Az útvonalból teljesen hiányzott a budapesti maratonra oly jellemző  érdektelen és monoton oda-vissza futkározás a rakparton. Ott tehát nem gond a város nagy részét lezárni egy évben egyszer pár órára. (El is játszottam a gondolattal, hogy ha Budapest egy normális város lenne, akkor hogyan nézne ki pld a maraton útvonala. Íme pld  egy  ad hoc alternatíva: http://www.gmap-pedometer.com/?r=5859479

 Ami számomra a legdöbbenetesebb volt, még a rómaihoz képest is, az a közönség. Végig sokan szurkoltak, tapsoltak, buzdítottak.  Ráadásul - mivel a keresztnév is szerepelt a rajtszámon, - amikor már oszlott a tömeg, folyamatosan hallottam, hogy  „Bravo, Attila”, „Ánima, Attila” J... Így aztán abszolút nem volt gond, hogy szinte végig egyedül mentem (csak 2 magyar sráccal futottam össze  egy-egy rövid szakasz erejéig az elején. Az sem  hiányzott, hogy az út mentén kevesebb zenei színpad volt, mint például Pesten.

A nagy és az útvonalat szinte teljesen végigkísérő közönség az  olyan óvatos duhajoknak okozhatott volna némi problémát, de szerencsére most először sikerült anélkül  abszolválni egy egész  maratont, hogy  közben meg kelljen állni az ágyéktáji feszültséget csökkentendő… J

A futóközönség elég nemzetközi volt, de a többség azért helyi, főleg  katalán volt. Legtöbben – ha nem Barca-mezben , akkor általában piros-sárga csíkos nemzeti színű mezben feszítettek, gyakran „Independéncia” felirattal. Feltűnőek voltak a nemzeti színekbe öltözött baszkok is.

Az időjárás futásilag ideálisnak volt mondhatót: habár nem volt melegebb, mint  korábban, és ráadásul napsütés helyett végig borult volt az idő és sokat esett is, de legalább nem fújt erős szél.

 A célban az óriási tömegben persze reményetlen lett volna megtalálni a családot –ehhez úgy másfél órát kellett volna javítanom a PB-men.(Ezért inkább felküldtem őket a hegyre, azaz  a közeli Miro múzeumba a Montjuic hegyen). Ott is viszonylag flottul ment minden. Az különösen tetszett, hogy a befutónál ott ült egy csomó önkéntes, akinek az volt a dolga, hogy megszabadítsa a megfáradt   futókat a chipjüktől. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem abban az állapotban ez óriási segítség! J.

Az egész verseny egyetlen igazi kellemetlensége viszont ekkor ért. Az nem igazán zavart, hogy befutócsomag, mint olyan nem volt (egy üveg vizen, egy banánon és a pestinél alig szebb érmen kívül). A melegítő nylon lepel, amit minden minden más normális helyen adnak, nagyon hiányzott  Már csak azért is, mert éppen akkor kezdett el igazán zuhogni, és így agyonázva és átfagyva  sűrű fogvacogtatás közepette kellett hazavánszorognom a szűk egy kilométerre lévő szállásunkra.

Persze csak a szépre emlékezünk, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a remek hangulatú versenyt!