Az ősz (és az iskola) beköszönte óta már harmadszor győzött le valmi fránya kór. kezdődött szepőtemberben egy torokfájós, negyon legyengítő víruissal, majd jött a fosós-hányós, ami miatt nem tudtam elindulni a maratonon. És a héten újra egy torkfájós, köhögős. bármelyik gyerek valamit hazahozott, azt én tuti megkaptam. Közben meg a feleségem, aki finoman szólva nbem egy nagy sportlady, éstehát elvben kevésbé állóképes, megúszta az egész időt 1 db félnapos gyomorrontással.

A fene se érti ezt. Az ember azt hinné, hogy a sok futástól csak fittebb és ellenállóbb lesz a szervezte, és tessék. lehet, h. egy bizonyos km adasg fölött már igazából nrem erősíti az embert a futás, hanem igazából gyengíti?

Mindenestre a minél hamarabbi gyógyulás érdekében próbáltam magam tényleg önmegtartóztatni, 3 napig nem futottam még a busz után sem, de rez sem használt,és csak még sz-abbul lettem. Erre ma már nem bírtam tovább, és elmentem egy remek kis avarzörgetős terepfutásra a HHH-n és vidékén. És nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, ez végre használtni látszik. Bár köhögni legalább úgy köhögök, mint előtte, de közérzetileg sokkal jobban vagyok, úgyhogy el is döntöttem, hogy holnap továbbkúrálom magam egy még hosszabb menettel. Cél a teljes gyógyulás!

Eldőlt, nem tudok maratont futni. Nem sikerült egy nap alatt megszabadulnom ettől a fránya vírustól, sőt. Amikor éjszaka álmatlanul forgolódtam, az elején még nagyon dühös  voltam. Annyira vártam a dolgot. Sokszor elképzeltem milyen lehet végig a városon ketresztül futni,  verőfényes időben,  lezárt utakon (ilyet u.i. még sose csináltam). Fejben már sokszor lefutottam a távot, kielemeztem a tavaszi maratonomat, és arra jutottam, ha okosan futok, akár simán összejöhet egy 3.30-on belüli idő is. Csináltam egy részletes tervet, h. melyik szakaszt milyen tempóval/pulzussal kell futnom.  Ki is nyomtattam, h. ott legyen nálam futás közben is. Szóval nagyon készülődtem. És most tessék.

Aztán később kezdtem beletörődni a dologba, és érveket gyűjteni, h. azért ez nem is olyan nagy tragédia. Kell nekem ez a tülekedés, sorban állás, tömegnyomor? A túl hangos szpíker bicskanyitogató szövege? A sokszor (tisztelet a kivételnek) borzalmas zene? És az útlezárások ellenére is sok helyen szinte harapható benzingőz? A borzalmas ízű izoital frissítők? Aztán meg a biciklimet is meglovasíthatják közben a Pecsánál....... Meg különben is, még egész könnyen megúsztam: akkor mekkorát szívtam volna, ha már hónapok óta egy komoly felkészülési terv alapján edzettem volna, direkt erre a versenyre?

(Ami viszont továbbra is nagyon bosszant, és amire nem tudok mentséggel szolgálni, az végülis az, h. ilyen hülye módon sikerült „elszórakoznom” 9000 Ft-ot (nevezés + chip-letét) a családi költségvetésből...)

És megtaláltam a dolog tanulságát: Úgy látszik, nekem nem szabad "versenyeznem". Nincs velük szerencsém. Maratoni korba lépve tavaly indultam el életem első versenyén, a debreceni „maratonon”, amelyen végülis 2 kilivel megrövidítettek. Ezek után a tavaly őszi Plus-ra is neveztem, de közbejött egy sérvműtét. Most meg emiatt a fránya hasmenéses vírus miatt nem tudok elindulni. Még szerencse, h. tavasszal Debrecenben minden OK volt, végfre megvolt az igazi maraton-élmény. Ezt már úgyse lehet űberelni (legfeljebb a titkos álmommal, egy római maratonnal....)

Szóval minek? Immár vagy 10  éve igen jól meg vagyok azzal, hogy magamban, a saját örömömre futkározok, minden kényszer és stressz nélkül. Úgy látszik, jobb, ha ez így marad a továbbiakban is. Csak múljon már el ez a fránya nyavalya!

Nincs szerencsém ezzekkel a Plus maratonokkal. Tavaly  sérvműtét miatt végülis nem tudtam leindulni, pedig neveztem. Idén meg....

- A múlt héten volt egy pár napos kihagyás, mert valmi torokfájós legyengítős vírust sikerült elkapnom (elkezdődött a gyerekeknek az iskola...). de végülis ebből még idejében kigyógyultm.

- Már sok éve nem volt ilyen, de pont mostanra nőtt egy tyúkszema lábamon, ami ha nem is akadályozza meg teljesen , h. fussak, de mindenképpen kellemetlenebbé teszi. Rosszokor jöt a dolog, de végülis azért meg nem akadályozza, h. elinduljak.

- De ezzel még nincs vége. Az egész éjszakát végigzsenvedtem:gyomogörcs, hasmenés, stb (na jó, stb zerencsére nem volt, eddig leagalábbis...). Szóval most meg valami gyomorrontás/fertőzés. Úgyhogy ha még a hasmenés gyorsan elmúlna, és ki is tudnék itthonról mozdulni, h. rajthoz álljak holnap, akkor is kérdéses, h. mire leszek képes így teljesen legyengülve. Mert hiszen ma ahelyett, h. feltötleném a szénhidrátraktárakat, ahogy kell, kénytelen vagyok diétázni. Nagy zabálás , tésztaparti stb helyett teljes koplalás. Holnap meg? - jobb bele se gondolni. Felrobbanok a dühtől!!!