Utálom az iskolát! A nyár folyamán el is felejtettük, mi az, h. betegség. Most meg alig 2 hete járnak a gyerekek iskolába, és máris sikerült elkapniuk valami vírust, amitől kidőltek. Ráadásul persze hazahurcolták, úgyhogy én is elkaptam. Valami fránya éps elég hosszan tartó dolog,  főleg torokfájással és legyengüléssel jár. Már 1 emelt megmászástól is úgy lihegek, mint egy keményebb futás után. Úgy tűnik, semmi szokásos kúra nem használPont ez hiányzott most a maraton előtt. Szerdán még voltam egyet futni jó óvatosan, de már akkor is éreztem, h. valami készül ellenem. A tegnapot kihagytam, de  még ma sem érzem magam futásképesnek. Már a 7végében sem reménykedek, így legalább tuti nem ér csalódás.

Na de nézzük a pozitív oldalát: állítólag a maratonra készülésnél az egyik leggyakoribb hiba, hogy a futó a versney előtt túledzi magát. Nos, legalább  ezt a hibát most biztos nem fogom elkövetni....

Én nem tudom, mi van mostanában. Ténleg ezt teszi a lehülés? Múlt héten PB 10 kilin. Tegnap PB 12 kilin. Mapedig csak úgy  PB félmarin!

és 2 hét múlva itt a BP maraton....

Már lukácsista vagyok vagy 18 éve. No nem világnézetileg (úgy nagyon nem), hanem fürdőileg: tavasztól őszig legalább hetente egyszer ellátogatok oda , és végigcsinálom a megszokott rituálémat: szauna, úszás, forró vizes medence, majd a gőz, és közben néhány mártózás a hidegvízben.. Van megszokott szerényem, fogasom, stb,  már-már törzsvendégnek tekinthetem magam, a kabinos is meg szokta jegyezni, ha egy ideig nem voltam.

Nyáron u.i. nem járok, legfeljebb nagyon rossz időben, mert akkor standként funkcionál a Luki.

Igazából a hangulatát szerettem/szoktam meg, a lepukkantságot, no meg azt, hogy itt hidegebb és klórtalanabb a víz, mint máshol.. És tömeg sincs: a téli hidegben az ember van, hogy Bástya elvtársnak érezheti magát, egyedül az egész medencében. A fürdőkád mellett még mindig ez az egyetlen nem természetes víz, amelyben hajlandó és képes vagyok megmerítkezni. A langyos-klóros uszodákat ki nem állhatom.

Azt itteni úszásaimat nem szoktam beírni a naplóba (kivéve persze, ha épp nyereményjáték van....), mert edzésnek nem nevezhető az  a max. 2-3száz méter, amit abszolválok 2 tespedés és dagonyázás között. (ez az én keresztedzésem mondhatnám kissé fellengzősen, de annál azért szerényebb vagyok :))

Idén viszont már egyre ritkábban és egyre kedvetlenebbül járok oda. Sajnos a hosszas felújítások eredményeképpen semmi sem olyan már, mint ahogy megszoktam és megszerettem. A lepukkant hangulatnak oda ebben a steril környezetben, de ez a legkevesebb. Viszont a gőz már nem elég forró, és már nem kevernek bele kamillát, mentát vagy egyéb gyógynövényt. A hideg vizes medence mellette már nem elég hideg, és ráadásul  nem cserélődik folyamatosan meg agyon van klórozva. A forró vizes medencébe már nem folyik erős sugárban a termálvíz, pedig anno ez gyógyított ki a lumbágómból. Sokan attól féltek, hogy az úszómedencéket is teljesen elrontja a felújítás, szerencsére legalább az maradt (majdnem) olyan, mint volt. de önmagában ez nem vigasztal, mert én nem csak és elsősorban úszni járok oda.

Azért írtam ezt le, mert a nyári szünet óta most először tettem tiszteletemet a lukácsban, és így a csalódás élménye még elég eleven bennem.  Úgy érzem magam, mint a gyerek, akinek elvették a játékát.  Mit csináljak? Nyugodjak bele, a változásba és ne nosztalgiázzak, vagy szokjak le a Lukácsba járásról? Keressek valami más helyet, ami akár valamennyire is pótolja a már nem létező Lukács-feelinget (amennyire ismerem a többi fürdőt, ez nem nagyon sikerülne...)?

Komoly probléma, mi? sose legyen ennél nagyobb....

Ma óvatlanul futottam egy elég jelentős PB-t 10 kilin!  Nem volt tervbe véve, de úgy alakult. Szóval elégg el...-tam itthon az időt egy kis munkával és kertészkedéssel, úgyhogy dél lett, mire nekiindultam egy kis futásnak. Akkor viszont már sietni kellett. a nagyobbik lány u.i. mér egyedül jár suliba, de kulcsot nem vitt, és néha meglepően hamar hazaér. nem kartam, hogy hamarabb hazaérjen, mint én. Ezért aztán sietősre kellett kicsit venni a tempót. És így végülis egy a végén PB sikeredett adologból.. Szóval úgy látszik, kell néha az embernek egy kis késztetés.

Egyébként már több mint egy órája itthon vagyok, de még nem ért haza....

Régen volt közlési vágyam, de ma valahogy előjött.  U.i. nagy nap a mai,több szempontból is.

Először is ma túlfutottam a második idei ezresemet, mármint kilométerben. Az éves tervem továbbra is 2500 kili, de szerintem ha nem jön közbe semmi, ezt simán túl fogom teljesíteni, és bizony nem irreális a 3000 km sem.

Másodszor a honlap szponzora segítségével szert tettem egyakciós Asics Gel-1310 cipőre. Nem terveztem mostanában cipővásárlást (tavasszal ruháztram be 2 pár Saucony-ba), de a tesztről lemaradtam, ez az akció meg igen vonzónak tűnt, ráadásul ilyen cipőm sem volt még sosem. Úgyhogy mostantól a bőség zavarával ( is) kűzdök: mivel még  a 2 pár régi jócskán túhordott, de még jó állapotú cipőm is megvan (az egyik sáros hegyi futásokra, a másik meg Érden a szüleimnél tartózkodik), jelenleg 5 pár futócipőm van használatra kész állapotban.

Mivel az akciós modellből a 41-es férfi méret már nem volt, kénytelen voltam női cipőt venni, amit el is neveztem topánkának (nyugi, más női ruhadarabom nincs).  Amúgy ugyanaz, mint a férfi modell, és még a színe sem problémás. Tegnap vettem, ma avattam. Furcsa volt egy kicsit, elsőre, labilisnak éreztem, mintha valahogy nagyon nem tartaná a bokámat (csak sima úton fogom használni). Emellett  olyan lágy pihe-puha érzés volt benn futni, mint kb a szigeten a futókörön. Viszont nagyon könnyedén ment benne a futás, és a pulzusom is meglepően alacsony volt. Olyan sétálósnak-kocogósnak éreztem a menetet.. Ezért aztán azt hittem, nagyon lassú vagyok benne Aztán utólag legnagyobb döbbenetemre kiderült, hogy biz. szempontból PB-t futottam benne, mert ilyen gyorsan ilyen alacsony pulzussal még sosem futottam 10-15 km-t (ez most speciel 12 volt). Gondolom, ez a cipő miatt volt., de ezt majd még verifikáljuk. Lehet, h. ebben fogom abszolválni a pesti maratobnt.

Ugyanis ma (és ez a harmadik hírértékű dolog) elhatároztam, hogy nevezek az október 5-i Plus maratonra. Már tavaly is megtettem, de akkor közbejött egy sérvműtét, úgyhogy Urs kollegina futott a nevemben.  Akkor jó előre eldöntöttem az indulást, nem is lett belőle semmi. Most eddig nem készültem egyáltalán a dologra, se edzésileg, se lelkileg, már csak babonából sem. Nevezni is csak az utolsó pillanatban fogok, de az elhatározás azért legalább már megvan. Olyan különös készülést gondolom nem igényel a dolog, tavasszal Debrecenben is anélküljött össze 3.38. Nagyon várom a dolgot, most először fogok a városban versenyen futni, olyan helyeken, amiket ha lehet (de sajnos általában nem lehet) inkább nagy ívben elkerülök. Korábban nagyon nem volt a dologhoz kedvem, tavaly megjött, most pedig talán össze is jön a dolog.

Bár inkább nem kiabálom el. Idén már egyszer nagyon beleéltem magam a márciusi római maratonba is, de aztán mégsem jött össze. Nem akarok megint így járni. (Igaz, így legalább megmaradt az álom, futni a kedvenc városomban – félek elég sokáig)