tegnap bűnöztem: olyanra vetemedtem, amire időtlen idők óta nem: elsumákoltam a betervezett futást. Úgy elment az idő a takarítással, hogy jött az ebéd, és nem volt kedvem ebben a lucskos időben futnom helyette, és aztán egyedül kajálni. Végülis én egy hedonista futó vagyok, ugyebár, nem az az önkínzó fajta.

Ma viszont nem volt semmi kifogás, hanem hatalmas elszántság. Mentünk anyóshoz ebédelni a hegyre, úgyhogy kapóra jött egy hegyi futás (HHH és könryéke). Fantasztikus tavaszias hangulat volt, a szitáló eső ellenére is.

Igazi jó kűzdelmes futás volt. Az elején Hüvösvölgy felé még csak-csak járható volt az út..A repülőtér gyepevmeg annyira üdítően jól futható volt, hogy nem is álltam meg, hogy ne egygből két kört fussak rajta. Aztán jött a sárga fel a Virágos-nyeregig. Hát az mindig egy elég utálatos szakasz, most meg különösen nagyon dagonyás-cupppanós csúszkálós  volt. Sokszor úgy éreztem hogy vagy 5 kiló sarat hurcolok magammal a cipőmön. Aztán a panoráma útat meglepő módon végig jég borította, am nemcsak hogy futhatalan , de vsz járhatatlan is volt. Ahol lehetett, a szélen próbáltam evickélni, de nem mindig sikerült, úgyhogy bizony taknyoltam néhányat. Utána a Fenyőgyöngyén és az Árpádkilátón keresztül vissza Törökvészre  ehhez képest már sima ügy volt. 

Szóval biz. szempontból nem voltak ideáélisak a körülmények. Nem csoda, hogy biciklissel szerencsére egy darabbal sem találkoztam, Kiránduló is alig volt. Sőt, érdekes módon futó sem sok vállalta ezt a dagonyát. Más szempontból pedig pépp ez volt az igazán jó a mai futásban

Summa summarum egész jó kis bűnhődés volt a szombati búnözés után. dD sajnos ennyivel azért nem lehetett megúszni. Otthon aztán várt rám a sár levakarása az összes hacukáról, cipőmosás, stb. Ez már tényleg felért egy komolyabb büntetéssel. 

Vagy 1 hónapja ma volt az első hosszabb futásom, egy félmari. Mit mondjak, nem volt életem legjobb futása, ezen a fagyos, szennyezett levegőn, a hókásás, jégbordás, latyakos vagy felfagyott utakon. Ráadaásul a mai útvonal, fordulóval a rákospalotai szemétégetővel sem volt a legromantikusabb, bár kétségtelenül illett a mai időjáráshoz és hangulathoz.

Ilyen körülmények között különöse nehezen viseltem az autósok kiszólásait, amelyekből ma különösen sok volt (vagy legalábbis úgy éreztem).

Megfigyeltem, hogy leggyakrabban ilyen kisáruszállító furgonból szeretnek kiszólni a söfőrők, jellemzően 20-30 közötti magukat nagyon faszának  (ezt a spell checker ki akarta javítani „faszánnak”-ra) képzelő szerencsétlen suttyók.

Íme egy kis csokorra való a mai szellemeskedésekből:

„Hajrá, hajrá!”

„Mennyi van még hátra?”

„Nem akarsz inkább beszállni?”

„Hova ilyen sietős?”

„Vigyázz, mindjárt utolérnek!”

„Ez az, csak így tovább!”

és a kedvencen: „Fuss, Forest, fuss!