Talán még a holnapi mari is sikerült volna, igaz, biztos elég lassan és szenvedősen. Úgyhogy  azért jobb így, hogy visszaléptem.  Hisz így minek?

Egyébként is, most esküvőre vagyok hivatalos, vacsora, stb. Amúgyis nehéz lett volna másnaposan maratont futni...

Úgyhogy átadtam URS kolleginának a nevezést. Ő lesz a négerem. Aki helyettem, a nevemben fut. Ugyanis az a sz. BSI nem akarta átírni  + nevezési díj befizetése nélkül a rajtszámomat az ő nevére, holott ez a lehetőség benne szerepel a versenykiirásukban. Nekem nincs sok tapasztalatom a BSI-vel, de ez csak megerősíti mások negatív véleményét.  

Holnapra beterveztünk egy kirándulást, messze elkerülve a várost, nehogy véletlenül még beleütközzek a versenybe, és elkezdjek sóvárogni. Úgyhogy távolról fogok szurkolni URS-nak, hogy megjavítsa a PB-met. De azért persze  hajrá mindenki más is!

Igencsak belelendültem a rehabilitációs futkározásba az utóbbi napokban. Mindennap sikerült futnom. A műtét helyét már nem is érzem közben (nem úgy, mint porszívózáskor - azt tehát, mint kiderült nem szabad. Ez komoly!!!)

Pár edzés után visszaállt a normál tempóm - igaz, még kicsit magasabb pulzussal). Viszont olyan, de olyan izomlázam lett a vádlimban, hogy szinte alig tudok járni (azaz lépkedni, mert a futás azért megy). Ilyen még sose volt velem. Tanulság: FOKOZATOSSÁG. Szép lassan kellett volna fokozni a terhelést egy ilyen kihagyás után.  De most már mindegy. Azt nem igérem, hogy - tanuléva a saját káromból - majd legközelebb így csinálom - mert remélem nem lesz legközelebb. De más azért okulhatna ebből!

Na, ma már "újra a régi" voltam, vagy legalábbis annak éreztem magam. 14 km-t futottam  a H.h.hegy és a vitorlázó repülőtér környékén, És nagyon könnyen ment, pláne a péntekielső  5 km-es szenvedéshez képest. A fránya lejtőkön a rázkódás nagyon nem esett jól a műtét helyének, de amúgy minden klaffolt. nagyonm, de nagyon jól esett. És az erdő.... Itt lent Zugló és környékén már minden olyan őszies, de a hegyen az erdő még úgy zöldell, mintha nem is lenne ősz. Gyönyörű volt!

És mág egy jó hír: hála Urs sportársnőnek, nem bosszant tovább a nevezésem a Plus maratonra, amit nem tudok felhasználni.  szóval Hajrá Urs!

Na, ma nagy nap van! 3 hét és 3 nap után ma újra futottam. Egyenlőre szép lassan, óvatosan és keveset, de azért futottam!  Gyengének éreztem magam, a műtét oldalán furcsán zsibbadt a lábam, ziháltam, mint egy kutya, és jó magas volt a pulzusom, de akkor is nagyon élveztem. És az idő is csodás volt, szélcsend, szikrázó napsütés és hűvös.

Utoljára hőségben futrottam, és akkor azt hittem, legközelebb már csak téli szerkóban fogok. Ehhez képest  még mindig egyszál trikóban - isteni volt ! 

Hát nem hittem, hogy ilyen hamar eljön ez a nap Juhééééé!

Azért nem megy ez a dolog olyan gyorsan, mint gondoltam. Valahjogy lelessulta regenerálódás. A műtét után eleinte olyan látványosan javultam, hogy hurráoptimizmusomban azt terveztem, hogy a műtét után 3 héttel már rendesen fogok futkározni. Most meg még a kocogást is kicsit korainak érezem, mert minden nagyobb mozdulatmál húzódika seb, és minél többet mozgok, annál jobban.

Úgyhogy még mindig marad a bicikli. Néha már eddig is bringáztam, de ezeket beezsembe se jutott beírni.Ma viszont, amikor már az eltervezett futás helyett kényszerültem bringázni, eldöntöttem, hogy ezenúl ezt is be fogom íni. Elvégre ez is edzés most nekem (eddig csak közlekedési eszköznek tekintetem a bringát). Meg különben is ez minden, amit tenni tudok ezekért a cipőkért.... 

Az én olcsó maratoni nevezésem meg a kutyának sem kell itt... Senki sem fut itt maratont? Vagy mindenki már jó előre nevezett? Vagy senki sem árérzékeny?

10 nappal a sérvműtét után ma elkezdtem az "edzéseket". Ez egyelőre abból állt, hogy ma bicikliztem 12 km-t szépen, lassan. A zötykölődés nem hiányzott, és húzódott is a sebem, de azért jól esett.

Viszont ez a kis bringázás is eléggé kifárasztott. Nem hittem volna, hogy ennyire legyengíti a szervezetet egy ilyen műtét.(Igaz, azt se, hogy ilyen hamar képes leszek vmai mozgásra)

Úgy tervezem, hogy kb 1 hét múlva már rendesen edzésbe állok (a dokinak egy szót se!) Lehet, hogy eleinte csak pár km óvatos kocogás jön össze, de ez is sokkal több, mint amit remélhettem. Csak véletlen egybeeseés, hogy jön a csábító nyereményjáték. Enélkül is eléggé motivált vagyok, de azért ez is segít: enélkül nyilván ritkábban, de hosszabbakat futnék, holott most inkább rövidebb távokat, de akár sűrűbben kéne futni - nos, ebben tuti segít a nyerményjáték (bár, ahogy ismerem a formámat, teljesen irracionális bármiben is bízni)

Na, újra ithon vagyok, túl a sérvtelenítésen és az ezzel járó kórházi élményeken  Ma szerencsére eltávolították a 10 kapcsot, és ez azért sokat javít a közérzetemen és mozgásképességemen. Emiatt ma kicsit optimistábban látom a világot. A doki azt mondta, hogy 6 hét múlva leszek terhelhető. De én úgy érzem, hogy ebbe simán belefér, hogy a hónap végén elkezdhessek óvatosan futkározni. És akkor azért ez nem olyan szörnyű, mint ahogy a műtét előtt rosszkedvűen írtam, hogy legközelebb majd csak téli szerkóban fogok újra futmi menni.

Mindenestre ahhoz, amit itt a kedves sporik ajánlottak, hogy a pihi idején futás helyett azzal tartsam a lelket magamban, hogy olvasgatom a honlapon mások futóélményeit, és maratonfutás helyett majd menjek el  szurkolni másoknak, hogy elgalább így átéljem a hangulatot, nos, ehhez igazából nincs valami nagy ingerenciám. Nem vagyok én annyira altruista (azért persze nem tuttam megállni, hogy be ne kukkantsak, és ne lássam, hogy milyen sokan voltatok a  7végén a félmarcsin! Gratula!)

Különben van a dologban valami jó is. Egyszerűen úgy alakult, hogy a műtét óta nem gyújtottam rá. Nem is tettem semmi fogadalmat, de ez talán már jelent valamit.... Mondjuk most semi ígérek semmit. Álítólag már most kéne éreznem a pozitív hatását a dolognak. Igaz, most kéne legjobban hiányoznia is a ciginek. Nos, én se rosszul, se jobban nem érzem a dologtól magam (igaz, korábban is csak napi 7-8 szálat szívtam - bár  évekkel ezelőtt még  legalább a dupláját). Ezért állítólag én könnyen le tudok szokni. Körülöttem a kemény láncdohányosok már mind leszoktak, csak én, a futóőrült kocabagós nem - talán épp azért nem. Nem éreztem úgy a szükségét a dolognak, mint azok, akik reggelente köhögési rohammal kelnek.

Úgyhogy nincs semmi elhatározás. Egyszerűen műtét után nem izlett az első cigi, és azóta nincs második. És talán nem is lesz? Akkor már csak ezért megérte a dolog???? 

Mindenestre egyenlőre a futás jobban hiányzik....