Az úgy volt, hogy sok évig teljesen jól el voltam úgy, hogy csak futkározok bele a nagyvilágba, mindenféle segédeszköz, nyilvántartás, kütyü nélkül.

De aztán jöttek a bajok. Először is egy haverom bepalizott, hogy ő nyilvántartást vezet minden edzéséről. Elkezdtem tehát offline én is. Aztán ráakadtam erre az oldalra, és online folytattam. Mint utólag kiderült, ez végzetes lépésnek bizonyult, legalább két okból.

Egyrészt ettől  ugyanis  futás megszűnt passzió lenni, és bár azóta is próbálok alapvetően hedonista módon közelíteni a dologhoz, mégis egyre inkább feladat jelleget kezdett ölteni, és már nemcsak az számított, hogy jólesett-e a dolog, hanem az is, hogy milyen volt a „teljesítményem”. Innen aztán már nem volt megállás, és egyenesen vezetett az út a maratonok hajszolásáig.

Másrészt pedig az itt olvasható mindenféle információ hatására súlyos személyiségtorzuláson mentem keresztül. Sikerült olyan befelé forduló, köldöknéző attitűdöt felvennem, hogy egyre nagyobb fontosságot kezdtem tulajdonítani az olyan, addig számomra és minden normális (még ha fut is) ember számára teljesen lényegtelen tényezőknek, mint pld. hogy  mennyire „pronálok”, hogy milyen a cipőm „csillapítása”, hogyan „frissítek”, milyen az ilyen-olyan indexem értéke, hogy  most éppen pontosan mennyit futottam, milyen sebességgel, és persze miként  dobogott közben a szívem. Ennek hatására először beszereztem egy egyszerű, ócsó noname lépésmérőt. Majd következett egy hasonló kategóriájú pulzusmérő. Emellett elkezdtem a gmaps-pedometeren megtervezni a futásaimat.  Majd következett egy minőségi Polar pulzusmérő. Ekkor azt hittem, hogy innen azért már tényleg nincs tovább (a lejtőn), már mindenem megvan, és szégyemn semre én is kütyümániás lettem, pedig úg tartottam korábban magamról, hogy az ilyen dolgokat magasról lesz@rom. De akkor valakinél megláttam a krumplit. És egyből én is akartam krumplit.s.

 Krumplinak én azt a bumfordi,  karórának látszó, de annál ormótlanabb herkentyűt nevezem, amit az ángol GPS sport tracker-nek nevez, tehát ami képes rögzíteni és google térképen megjeleníteni az edzések mindenféle adatát, és általában korlátozott navigációs funkciókkal is bír.

Szóval kellett nekem is egy krumpli. Alapvetően sz@rrág, zsugo megfontolt alkat lévén nem sajnáltam a fáradtságot, és alapos piackutatást folytattam. Ez alapján arra jutottam, hogy a legéssszerűbb (illetve legkevésbé ésszerűtlen) megoldás  egy decathlonos sajátmárkás kütyü  (Keymaze 500) beszerzése lenne, lde persze csal akciósan: nem túl menő, dizájnos, trendy, ezért nem túlárazott, viszont az árához képest sokat nyújtó, funkcionális darab. Aztán valahogy lett is valami akció, úgyhogy én is akcióba léptem, és megajándékoztattam magam vele a születésnapomra.

Futottam is azóta  vagy 8 ezer km-t vele. Már el sem tudom képzelni nélküle az életem. Jobb csuklómon a Polar, bal csukómon a krumpli, mellkasomon a Polar jeladója. Ezek nélkül már szinte meztelennek érezném magam, és valószínűleg 100 méteres se tudnék futni. Igazából a pulzusmérő tök felesleges már: azt valahogy érzi az ember ennyi év után, hogy ver éppen a pulzusa. De hát öltöztet.  A megfelelő utazósebesség pontosabb  belövéséhez viszont mégiscsak kell valami, és erre a krumpli sokkal alkalmasabb, mint a pulzusmérő. Az ember hajlamos futikázás közben elmélázni, és a következmény a túlságosan alacsony vagy magas utazósebesség. A krumpliban ezt imádom a legjobban, hogy ezt is mutatja, ha azt akarom. Segítségével egyik maratonról a másikra vagy 20 percet javítottam minden erőfeszítés nélkül.

Szóval miután ennyire hozzám nőtt, igen elkeseredtem, hogy  ippeg a kétéves garancia lejárta után  (természetesen…) az akkumulátora kezdte felmondani a szolgálatot. Sokszor egyáltalán nem hajlandó tölteni, ha meg igen, akkor is csak max 40-50 km-nyit, és azt is minimum fél nap alatt.

Próbáltam szervízbe vinni, de kiderült, az tök normális, hogy ennyi használat után az aksi teljesítménye így lecsökken, és, hogy az akkumulátor nem cserélhető, csak az egész kütyüvel együtt egy újra. Hát eléggé felháborodtam a dolgon, hogy micsoda disznóság ez. Már le is vontam a közhelyszerű örök tanulságot, hogy a végén mindig kiderül, hogy az olcsó a drága.

És elkezdtem újra lázasan piackutatni, hiogy vegyek egy hasonló, de remélhetőleg tartósabb kütyüt, kerül, amibe kerül, de persze cserélhető aksival.

Mint kiderült, nem sok féle ilyan kütyü van a piacon, és kivétel néklkül mindegyiknek vannak kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) hiányosságai. Ideális GPS óra nincs. Vagy pontatlanul mér, vagy hiányoznak fontos funkciók, vagy nehezen kezelhető, vagy rövid idejig tart aki a töltöttsége, vagy csak játékra való, nem komoly futóknak (mint pld én, ugyebár). Vagy csak sz@r úgy, ahogy van, ráadásul baromi drága.  És természetese azaksi cserélhetősége egyiknél sem megoldott.  Magyarországon pedig ezek közül is csak nagyon kevés érhető el,  főleg a piacvezető márka különféle modelljei még a külföldihez képest is extrém áron. Ráadásulnálunk még azt a szmtelenséget is megengedi magának a kizárólagos importőt, hogy csak a rajta keresztül beszerzett órára lehet érvényesíteni a garanciát. Tehát naivitás volt azt képzelni, hogy sikerül egy jobb órát találni. A krumplinál jobb krumpli nincs, legfeljebb másképp sz@r.

Úgyhogy elkezdtem az apróhirdetéseket böngészni. Már majdnem találtam is egy szürkeimportból származó darabot, amikor valahogy véletlenül a gugli kidobott egy számomra ismertetlen tajvani készüléket, amit valamilyen rejtélyes okból egy eldugott számitástechnikai cég értékesít akciósan, barátságos áron: Globalsat GH-625b. Utánanéztem kicsit jobban a dolognak, és az derült ki a neten fellelhető kritikák alapján, hogy ez egy igen jó GPS-es kütyü,  állja az összehasonlítást a nevesebb márkákkal, sőt, és ráadásul jóval olcsóbb azoknál. És az is rögtön szembetűnt, hogy, hogy ez pont olyan, mint az én krumplim, csak kicsit jobbnak néz ki.  Mint aztán kiderült, nem véletlenül, hiszen ezt az órát (illetve ennek a közvetlen elődjét) árulja a Dectahlon saját  néven.

Nagyon megörültem neki, mert ha már könnyen cserélhető aksis óra nincs, akkor ha veszek egyet, akkor legalább rendelkezzen azokkal a funkciókkal, amiket megszoktam, szerettem a régin, csak legyen egy kicsit mégis más, egy kicsit legalább legyen újdonság varázsa. Gyorsan megrendeltem, és másnap már a kezembe is foghattam az újkrumplit. Ráadásul  termékfórumból még azt is megtudtam, hogy ha hivatalosan nem is foglalkoznak vele, végső soron azért mégiscsak cserélhető az aksija (és ott ráadásul a a cég alkalmazottja ismertette a mikéntjét!).

Szóval meglett az új kütyü. És mivel még a régi is képes egy-két futásra egy napnyi töltés után, ezen a héten úgy futkároztam, hogy a Polar pulzusmérő otthon maradt, és a két csuklómon a két GPS-es kütyü éktelenkedett: össze akartam mérni a képességeiket, pontosságukat. Mint kiderült, az új kütyü menüszerkezete szinte teljesen olyan, mint a régié, csa az újnak van még egy csomó olyan funkciója, amit sose fogok kihasználni. Mindkettő szintre pont ugyan annyi idő alatt kezdte észlelni a GPS jeleket, és kb. pont ugyan annyyit mértek (az eltérés maximum 20 méter volt több, mint 10 km-en, vagy még annyi se). Még az útvonalakat nem töltöttem fel a google térképre, de gyanítom, ebben sem lesz különbség.

Úgyhogy  végülis nem történt más, hogy akaratlanul is a  krumplit lecseréltem egy másik, szinte ugyan olyan, de egy kicsit azért jobb  krumplira. Egy burgonyára!