Az ősz (és az iskola) beköszönte óta már harmadszor győzött le valmi fránya kór. kezdődött szepőtemberben egy torokfájós, negyon legyengítő víruissal, majd jött a fosós-hányós, ami miatt nem tudtam elindulni a maratonon. És a héten újra egy torkfájós, köhögős. bármelyik gyerek valamit hazahozott, azt én tuti megkaptam. Közben meg a feleségem, aki finoman szólva nbem egy nagy sportlady, éstehát elvben kevésbé állóképes, megúszta az egész időt 1 db félnapos gyomorrontással.

A fene se érti ezt. Az ember azt hinné, hogy a sok futástól csak fittebb és ellenállóbb lesz a szervezte, és tessék. lehet, h. egy bizonyos km adasg fölött már igazából nrem erősíti az embert a futás, hanem igazából gyengíti?

Mindenestre a minél hamarabbi gyógyulás érdekében próbáltam magam tényleg önmegtartóztatni, 3 napig nem futottam még a busz után sem, de rez sem használt,és csak még sz-abbul lettem. Erre ma már nem bírtam tovább, és elmentem egy remek kis avarzörgetős terepfutásra a HHH-n és vidékén. És nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, ez végre használtni látszik. Bár köhögni legalább úgy köhögök, mint előtte, de közérzetileg sokkal jobban vagyok, úgyhogy el is döntöttem, hogy holnap továbbkúrálom magam egy még hosszabb menettel. Cél a teljes gyógyulás!