Régen volt közlési vágyam, de ma valahogy előjött.  U.i. nagy nap a mai,több szempontból is.

Először is ma túlfutottam a második idei ezresemet, mármint kilométerben. Az éves tervem továbbra is 2500 kili, de szerintem ha nem jön közbe semmi, ezt simán túl fogom teljesíteni, és bizony nem irreális a 3000 km sem.

Másodszor a honlap szponzora segítségével szert tettem egyakciós Asics Gel-1310 cipőre. Nem terveztem mostanában cipővásárlást (tavasszal ruháztram be 2 pár Saucony-ba), de a tesztről lemaradtam, ez az akció meg igen vonzónak tűnt, ráadásul ilyen cipőm sem volt még sosem. Úgyhogy mostantól a bőség zavarával ( is) kűzdök: mivel még  a 2 pár régi jócskán túhordott, de még jó állapotú cipőm is megvan (az egyik sáros hegyi futásokra, a másik meg Érden a szüleimnél tartózkodik), jelenleg 5 pár futócipőm van használatra kész állapotban.

Mivel az akciós modellből a 41-es férfi méret már nem volt, kénytelen voltam női cipőt venni, amit el is neveztem topánkának (nyugi, más női ruhadarabom nincs).  Amúgy ugyanaz, mint a férfi modell, és még a színe sem problémás. Tegnap vettem, ma avattam. Furcsa volt egy kicsit, elsőre, labilisnak éreztem, mintha valahogy nagyon nem tartaná a bokámat (csak sima úton fogom használni). Emellett  olyan lágy pihe-puha érzés volt benn futni, mint kb a szigeten a futókörön. Viszont nagyon könnyedén ment benne a futás, és a pulzusom is meglepően alacsony volt. Olyan sétálósnak-kocogósnak éreztem a menetet.. Ezért aztán azt hittem, nagyon lassú vagyok benne Aztán utólag legnagyobb döbbenetemre kiderült, hogy biz. szempontból PB-t futottam benne, mert ilyen gyorsan ilyen alacsony pulzussal még sosem futottam 10-15 km-t (ez most speciel 12 volt). Gondolom, ez a cipő miatt volt., de ezt majd még verifikáljuk. Lehet, h. ebben fogom abszolválni a pesti maratobnt.

Ugyanis ma (és ez a harmadik hírértékű dolog) elhatároztam, hogy nevezek az október 5-i Plus maratonra. Már tavaly is megtettem, de akkor közbejött egy sérvműtét, úgyhogy Urs kollegina futott a nevemben.  Akkor jó előre eldöntöttem az indulást, nem is lett belőle semmi. Most eddig nem készültem egyáltalán a dologra, se edzésileg, se lelkileg, már csak babonából sem. Nevezni is csak az utolsó pillanatban fogok, de az elhatározás azért legalább már megvan. Olyan különös készülést gondolom nem igényel a dolog, tavasszal Debrecenben is anélküljött össze 3.38. Nagyon várom a dolgot, most először fogok a városban versenyen futni, olyan helyeken, amiket ha lehet (de sajnos általában nem lehet) inkább nagy ívben elkerülök. Korábban nagyon nem volt a dologhoz kedvem, tavaly megjött, most pedig talán össze is jön a dolog.

Bár inkább nem kiabálom el. Idén már egyszer nagyon beleéltem magam a márciusi római maratonba is, de aztán mégsem jött össze. Nem akarok megint így járni. (Igaz, így legalább megmaradt az álom, futni a kedvenc városomban – félek elég sokáig)