Ma csak egy rövid 9 kilit abszolváltam, mondván hogy marira inkább alul-, mint túledzetten kell menni. Be akartam állítani a maratoni utazótempómat, de nem sikerült, mert néha viharos erejűs zél fújt. Így nem tudtam végig kellően alacsonyan tartani a pulzusomat, és a tempó is túl gyors lett. Na mindegy, ez a kisebb baj. A nagyobb a füst és a forgalom votlt
A rákosszentmihályi csendes kis utcákon terveztem a mai futást, mert azok ilyenkor a tavaszi virágzás idején különösen szépek. El is képzeltem, milyen jó lesz majd az eső eső utáni hűvös, tiszta levegőn virágillatban örömfutni. Ehhez képest mindenfelé pöfögő csotrogányok, öreg zsigulik, kisfurgonok kőröztek lépésben, borzalmas bűzt eregetve. Még jó, hogy legalább fújt ez a máskor átkozott szél.
Hát persze, hogy sikerült belefutnom egy lomtalaniításba, annak minden, itt tovább nem részletezendő kellemetlen velejárójával együtt. Úgyhogy a futás legalább 2/3-a nem iolt egyáltlán örömfutás. A vége azért az lehetett volna, de sajnos pont az volt a elginkább szemebeszeles szaksz...
(Zárójelben: tavaléy űállítóag megreformálták a rendzsert, hogy egyszerre csak kisebb helyen szerveznek lmtalanítást, azt sem hirdetik meg előre, csak a lakók kapnak róla egy diszkrét értesítést. Azt gondolták, hogy ezzel megelőzik, hogy az erre specializált szakemberek népes rokonságukkal ellepjék a környéket, és még nagyobb rumlit csináljanak. NNos, az intlzkedés nyilvánvalóan kudarcot vallott: az érintettek mvalahogy mégis értesülnek a dologról, és ugyanúgy megszállják a környéke, mint korábban)