Ma átléptem a 200 km-t. Az év elején egész évre terveztem ennyit, úgyhogy megérdemlek magamtól egy vállveregetést. Pláne, hogy a műtét miatt 3.5 hetet ki kellett hagyni. Amúgy az év eleji erős kezdés miatt hamar 2500-ra módosítottam az idei tervet, de mikor kiderült, hogy műtét lesz, feldadtam a dolgot. Most viszont, hála a vártnál gyorsabb (erőltetettebb?) regenerálódásnak, ismét reális célkitűés a 2500!
Ez az első teljes évem, hogy rendesen mérem a futásaimat, és statisztikát vezetek (hála az edzésonline-nak), úgyhogy csak érzésből mondhatom, hogy minden bizonnyal ez egyben a a legerősebb évem is, tehát ennyit még sose futottam, mint idén. A feleségem szerint ez már túlzás, nem egészséges, sőt már-már beteges függőség alakult ki bennem. És való igaz, tényleg olyan, mint a drog: ha az ember rászokik, egyre csak több kell belőle. És ha nem futhatok (mint a műtét után), akkor tipikus elvonási tünetek is jelentkeznek. (Zárójelben: Amúgy ez a beteges dependencia melesleg igencsak egészséges lehet, mert pld. a családba egyedül én nem voltam idén még csak náthás sem...)