Ma ismét sikerült abszolválnom heti rendes félmaraimat, méghozzá 1 szigetkörrel megspékelve (jó rég jártam arra). Igen érdekes volt. Ahhoz képest, hog yaz utóbbi időszak elég km-hiányosan alakult, meg a térdem is fájt, sikerült a lépcsős, felüljáróst útvonalon  PB-t futnom (ennél jobb tempóm hosszabb távo csak a debreceni "maratonon" jött össze), ráadásul normál pulzuson, nagypobb megerőltetés nélkül.

Nem is értem igazán a dolgot. Talán az utóbbi időszak  hőségben való futása után ettől  a mai még éppen kellemes meleg hatására tátltosodtam így meg.

Na de azért van a dolognak árnyoldala is. Egyre jobban rendetlenkedik a térdem. Már Debrecen előtt kezdtem érezni, és annak ellenére, hogy azóta visszavettem a heti adagból, egyre csak jobban fáj. Olyannyira, hogy  lassan az embernek már nincs is kedve elidulni futni. "Szerencsére" csak az első km-eken fáj igazán, aztán ahogy egyre jobban bemelegszem, egyre kevésbé érzem ( a puha szigeti futókörön meg szinte egyáltalán nem).

Nem tudom, mit kéne tennem. Az mindenestre nagyon valószínűnek látszik, hogy pihentetőbb üzemmódot kéne felvennem és így a tervekkel szemben az őszi budapesti maratont ki kéne hagyni (pedig a debreceni első után igencsak kedvet kaptam hozzá, hogy lefussak egy "rendeset" is) . Szóval lehet, hogy a végén egy önként jelentkező edzésonline-os sporinak elpasszolom a minimáláras nevezésemet az idei PLUS maratonra....