Zilaci mester sugallatára elhatároztam, hogy megpróbálom tudatosan (de persze óvatosan) növelni a pulzusszámot. Sajnos a mai futás elején ezt nem tudtam megvalósítani, de a 2. felében sikerült. Résztávot elfelejtettem külön mérni, de azért a futás második felében jól meghajtottam, és végig 155 felett volt a pulzusom. De akárhogy erőlködtem, kapkodtam a levegőt, a 170-et sose sikerült elérnem.
Érdekes különben: az itt olvasottak alapján eddig direkt arra törekedtem, hogy minél alacsonyabb pulzuson tudjak tartósan futni. Lehet, hogy ez túl jól sikerült, és tényleg bele kéne erősíteni?
Hú, bocsánat, lehet, hogy kicsit megkavartalak... :)
A kicsit alacsonynak tűnő 140-es előirányzott pulzust a versenyterhelésre értettem.
Edzéspulzusnak, hosszabb, egyenletes futásnak tökéletes a 140-es pulzus, nem kell mindenáron ennél magasabban futni, egy darabig ezzel is fejlődsz az e fölötti pulzustartományokban is.
Heti egy(-két) alkalommal lehetne beiktatni tempófutást, amely a becsült vagy mért anaerob küszöböd körüli terhelést jelentené, így ezt a határt ki tudod tolni.
Nálunk általánosan jól bevált és szívesen végzett edzésfajta szokott lenni a fokozófutás - 45-90 percig folyamatosan növelve a terhelést, 120-130-as indulópulzusról a küszöbértékig, illetve versenytempóig.
(Ez az edzés önbizalmat is ad... :)
Az alacsony pulzustartományokban történő futás a lehető legbiztonságosabb edzésmódszer, viszonylag kevés sérülés-lehetőséggel, de elég sok csapda van benne, le lehet lassulni tőle.
Mindenesetre három héttel a főverseny előtt ne kezdj teljesen új edzésmódszerbe, még ha a Te szervezeted számára esetleg az lenne a megfelelőbb, akkor se. Alkalmazkodni már nem tudsz hozzá, már csak ront rajtad.
Fuss hétvégén még egy harminc körülit, rendes frissítéssel, aztán az utolsó hetekben rövid futásokon gyakorold a tervezett versenytempót, hogy az izmaid tudják, mit kérsz tőlük.
Aztán nyújts sokat, felejtsd el a kételyeidet, egyél-igyál normálisan.
És fuss egy olyan Maratont, hogy teli legyen vigyorgó szmájlival a beszámolód. :)))