Na blogolok egyet a jövő vasárnapi Nike félmarcsi előtt.

Vegyes érzelmek kavarognak bennem. A kitűzött célom az 1 óra 45 percen belüli idő.

Úgy érzem az idei több mint ezer kilivel, a bringákkal, a kick-box edzésekkel, a kondiedzésekkel kellőképpen felkészültem. Ugyancsak kétszer futottam meg a 21 kilis távot a nyáron és azt is afféle fun run-ként lazán 6 percesekben, de bebizonyítottam magamnak az edzéseken és a Délibábon is, hogy tudok én gyorsan futni. A hortobágyi 16 kilis futamon az eredményem 1 óra 14 perc lett, és ezt a tempót a nyáron többször is megismételtem, igaz inkább 12-13 kiliken.

Az tuti, hogy a kondim megvan a célomhoz. Ami a gyengébb láncszem volt (remélem csak volt) az a lábaim alkalmazkodása a távhoz. Mert ugye a futáshoz speckó izmok kellenek. Sokáig a kondim messze megelőzte ezen speckó izmok kialakulását, amiből aztán térdfájás alakult ki a nyáron, de szerencsére több bringával és kicsit kevesebb futással elmúlt. (kopp-kopp-kopp)

Tehát tüdő ok, mostmár a láb is ok. Minden készen áll a célom eléréséhez.

Még egy kételyem van: a hét elején beindultak a kick-box edzések. Noha már nem versenyzek olyan hevesen és elánnal (értsd nem indulok csak 1-2 versenyen) mint régen, mert ez munka mellett nem megy. Ugye az edzőtároborok kapásból 2 hónapot veszenek el az évből, nem beszélve a több napos külföldi versenyekről. Mivel ebből nem lehet megélni, ezért munka+hobbisport maradt, ami egyre inkább a futás felé tendál...

Na de ugye beindultak az edzések. Ezeket azért nem hagyhatom ki, merthogy nagyon szeretem a sportágat, az edzéseket. De mivel alapozó az edzésmunka, sok kondival, erősítéssel, gyorsítással, emellett talán érthető módon a héten még csak 20 kilit futottam. Lehet nem is lesz nagyon több, mert holnap ismét két edzés lenne, amiből egyet vállalok be, mert azért gondolni kell a félmarcsira is. Nem kellene leamortizálni magamat, főleg, hogy egész nyáron erre készültem.

Ami kétely: ez a szerény 20 kilis heti termés nem fog visszavetni a félmarcsin? Jövő héten már nem lesz sok futás, szerintem a kick-box mellett egy alkalom a hét közepén, egy laza 8-9, esetleg 10 kili. Inkább 9!

Elég lesz ez? Remélem! Ami viszont jó, a rövid intenzív futások az edzések elején szerintem hasznomra válnak!

Szóval felkészültem becsülettel, meg is van hozzá minden feltétel, hogy sikerüljön a célom, de azért ott van az a kis bizonytalanság.

Vagy ez normális? Az lenne a baj, ha nem lenne ott?

Hú de rég írtam ide, már az idejét sem tudom.

Mindig verseny apropóján szoktam blogot firkantani, és ugye nyáron abból kevesebb van. De tegnap volt, így meg is írom krónikáját!

Kecskeméten rendezték a domb futás idei 3. állomását, amit perzselő futás névre kereszteltek a szervezők. A sorozatot idén hívták életre, tehát csecsemő évét tölti, de megjegyzem jó gyerek.  :)

A táv 2,5 és 5 kili felnőtteknek mindig. Természetesen az 5 kilit választottam. 9-től volt nevezés, és pontban 9-re ott is voltam. Úgy terveztem, hogy lefutom a távot minél jobban, aztán vagy futok még egy tízest rögtön utána, vagy hazamegyek és elmegyek bringázni.

Ez a lábamtól függött, ami a héten erősen bejelzett, hogy pajtás, túl gyorsan emelted a heti kiliszámod, ez így nem kóser. Két teljes napot pihizett, azaz nem futott, helyett bringázott és úszott.

Ma reggelre már jónak éreztem, de gondoltam majd a futás alatt kiderül. Vagy beborul. Nem borult be szerencsére.

Szóval beneveztem az elsők között, majd a többiek, ismerősök is szépen kezdtek csordogálni. Később megjöttek a kecskeméti fórumosok  - GyCS és Jeszi - is.

10-kor indult a futam. Két kört kellett a domb körül teljesíteni, végig terepen, füves-földes pályán. Nagyon tetszett a talaj, mert nem aszfalt volt és nem túl kemény, nem túl puha. Az elejétől az élre törtem (ez azért fura, mert ok nem vagyok lassú, de akkor is - hiába vidéken kevesebb az induló). Majd megelőzött a kör felénél először 2, majd 4, majd még 2 emberke. Utóbbiakat a kör végén vissza is előztem és ez így is maradtv végig. Figyeltem, hogy ne lépjek rosszul, figyletem a lábam jelzéseire, de szerencsére nem volt gond. Azért totál teljes erőből nem mertem még terhelni, de végül is jó volt a tempó.

Az időm 22:48perc lett, ezzel a női mezőnyt elég magasan nyertem, a teljes mezőnyből pedig négyen végeztek előttem. Azért ezzel elégedett vagyok, még akkor is, ha nem volt itt a nagy helyi ellenfelem, akivel mindig jókat csatázunk ezeken a versenyeken. Hol egyikünk nyer, hol másikunk.

Sajna pulzus adatom nincs, mert az órám még aludt reggel.

A végén még adtunk a társasági életnek, beszélgettünk, átvettük az érmeket, amik egyébként nagyon színvonalasok voltak. Bele van gravírozva a hátuljába, hogy perzselő futás Kecskemét és a dátum. Tetszik!

Most nem volt nagy befutócsomag meg egyéb, de ez nem is gond, nem ezért jöttünk. Bőven elég volt a verseny élménye és a többiek ittléte.

Megismerkedtem a végén egy gyógymasszőrrel is, elmondtam neki a tervem, hogy megyek futni, vagy bringázni, meg megismertettem a lábam heti fájós működésével. Egyértelműen azt mondta, amire számítottam, hogy ne fussak, bringázzak, az jót is tesz neki.

Így gyorsan elbúcsúzás többiektől, patt a kocsiba és irány haza, fel a bringára és irány a határ! Ja persze a kettő között betömtem egy banánt és egy müzliszeletet, legyen mit felhasználni.

Méntelek felé vettem az irányt, annak végéig, ami oda-vissza 30 kili. Végre sikerült elérni az általam óhajtott pulzusszámot, és átlagban 136-on menni. A sebesség nem mérvadó,mert a bringám, hát hogy is mondjam, inkább boltbajárós típus, de edzeni,láberősítésre, szoktatásra jó - addig míg nem veszem meg a kinézett újat

Végül a kitűzött távot abszolválva hazaértem, nyújtogattam, lefürödtem és megállapítottam, hogy igen, ez egy remek szombat máris!

(A lábam baja pedig valószínű a következő: június végéig heti 30-35 kilit futottam és mellette volt heti 3 kick-box, meg persze a szokásos kondi

Júlitól ugye nem volt kick-box, helyette a kili adagom nőtt 45-50-re, plusz kondi és elkezdtem bicózni és újabban úszni. Úgy tűnt bírom. Naná, a kondim jó, tüdővel nem lehet gond, de igen ám, az izmaim még úgy néz ki nem és a jobb lábam bejelzett. Egészen pontosan a térdem alatt két csont között. Onnan lesugárzik a sípcsontom mellé és a vádlimba. Ez szerintem tipikus túlerőltetés. Tavaly már volt ilyen egy edzőtábor után, akkor a többszörös ironman és maratonista doki is ezt a diagnózist állította fel, a terápia meg pihi+kenegetés+futás helyett bringa volt és el is múlt.

Remélem most is teljesen el fog múlni hamarosan!)