Tegnap csodálatos tavaszi időben és langy melegben szedhettem tappancsaimat.  Ezúttal az útvonalon is kicsit változtattam, ne mindig ugyanarra menjek már. (Pedig a kedvenc domb körömet csípem a legjobban!) Ezért körbefutottam kertvárosi lakhelyemet, a Pefőfi várost (5,1km), majd ezen belül tettem egy kisebb kört (1,7km), majd egy egészen picit(400m), végül futottam még 300m-t levezetésnek. Ez a három kör lényegében koncentrikus, azaz egymáson belül vannak, közös origóval. Így jött ki a szokásos hétfői 7,5 kilim. És a szokásos módon, ahogy az hétfőn mindig is dívik nem ment jól. A szombati mindig jól megy, a csütörtöki is, de a hétfő?! Pedig a vasárnap pihinap, akkor semmilyen edzés nincs és mégis. Ki érti ezt?!

Azért nem mondom, hogy nem esett jól. Még ismerőssel is taliztam, aki irigyelt is, hiszen ő munka végett járt erre, én meg végül is kedvtelésből. Ismét túlöltözem, hiba volt felvenni a technikaira a dzsekit is. Sőt most már csütörtökön rövidnacis futást tervezek. De előtte kinézek holnap a Lidl-be, ahol futónacik és technikaik, meg egyéb hasznos kütyük lesznek. Ősszel is itt vettem technikait és téli gatyát és maximálisan bevált. Csak próbafülke nincs, de majd viszek mintát. Valahogy megoldom az bizti!

Szombaton a szokásos domb körömnek indultam neki négy-negyed öt tájékán délután. Egész nap álmos voltam, valószínű a szürke, borongós idő hatására. Bevallom futni sem indultam kitörő lelkesedéssel, de tudtam, sőt tutira tudtam, hogy jó lesz! Ez benne a jó, hogy mindig, na jó majdnem mindig jó lesz! Úgy terveztem, hogy most a szokásos irányba indulok neki a körömnek, de aztán amint erre a szokásos irányra rákanyarodtam volna megláttam egy másik futót, aki történetesen a másik irányba futott. Nosza utána! Utol is értem egy idő után, merthogy ő ott fejezte be az edzését. De közöttünk állandó volt a távolság, tehát a tempónk azonos lehetett. Közben az út másik oldalán is láttam egy futót, akivel kölcsönösen integettünk is egymásnak. Többek között ez is jó a futásban, hogy a közös hobbi összehoz! Aztán még találkoztam három emberkével, akikkel szintén köszöntünk egymásnak, azaz az utolsónak csak én, mert eléggé morc pasi volt az illető. Jó tempót mentem, jó volt az időm is, bár részidőket így nem mértem, de a kör befejeztével megnéztem az órát. 7,7 kilinél 37:07 volt az időm. Ez jó, mert tavaly még ha meghúztam max. 40 percet értem el, azaz fejlődtem és remélem még most is fejlődök! Naná! Az ég szürke volt, amolyan esőbe hajló, a levegő kellemes volt, elég volt magamra a technikai, meg a széldzseki. Élvezet volt menni, még azt sem bántam volna talán, ha az eső esik olyan jól esett a szaladás. Szél nem volt, meg tetszett a környék csendje. Igyekszem minél többet betonmentesen futni, mert sajna futásaim kicsit több mint fele így is betonom megy általában, de ez van. Az utolsó hosszon elfutottam még három lány mellett, akiket már láttam többször futni edzésre menet esténként. Köszöntem is nekik,ők vissza, de hallottam, amint azt kérdik egymástól "ez meg ki volt?". Ezek szerint még nem vérbeli futók, de a lelkesedés úgy látom megvan. A kör végeztével még futottam 800m-t levezetésnek, így lett összesen 8,5 kili és 42 perc.

Ja, és megleptem magam ma egy nyári-tavaszi rövid futónacival. Jessica, használható fitness gatyának is, de én futni fogok benne. Csak még ehhez le kell barnulni, mert fehér virgácsaim egyelőre nem túl bizalomgerjesztően lógicálnak ki a száraiból! :)

Na megírom első (sőt életem első!) blogját, méghozzá a tegnapi futásról. Azért szoktam ám én ilyeneket írogatni, méghozzá az edzésnaplómba. Egy ideje ugyanis már nemcsak a futás adatait és paramétereit írogatom, hanem mellé írom érzéseimet, lelkiállapotomat, kivel taliztam stb., de megpróbálom rövidre fogni magam. Ez azért nem mindig sikerül, főleg egy edzésnapló kereteit figyelembe véve.

No de, akkor a tegnapi futi! Gyönyörű tavaszias idő volt egész nap, amibe csak a délután folyamán rondított bele 1-2 felhő, de ettől még a kellemes hőmérséklet megmaradt. A téli hosszú futónacimban (nincs még tavaszi, a rövid nekem meg még hideg, magam is hidegvérű lévén), meg egy hosszú technikaiban indultam útnak. A szokásos domb körüli körömet terveztem, ami 7,7 kili, meg hozzá egy 400m-es levezető szakaszt, aminek a végén visszaérek az utcánkba. A változatosság kedvéért nem a megszokott irányból kezdtem a kört, hanem fordítva, így a szokásos ellenőrző pontjaimon részidőt sem tudtam nézni. De nem is hiányzott, csak a kör végén néztem rá az órámra. Most valahogy nem éreztem késztetést a szakaszok idejének rögzítésére, ami nálam nagy szó. Nem hiába, tavasz van, a lényeg az élvezet. Furcsa mód csak 3 másik futóval taliztam, pedig újabban nagy örömömre azt látom, hogy egyre többen futnak a városnak eme megszokott és kedvelt futóútvonalán. Talán még korán volt és sokan nem értek haza a munkából vagy susszantak egyet indulás előtt. Viszont egyre többen választják a biciklit is, mint közlekedési eszközt. Nagyon helyes! Jómagam is ezzel közlekedem már sok éve és télen csak mínusz 10-15 fok alatt teszem le. Na de hol van már a tél?!

A kör első 10-15 percére a szokásos "kör eleji forma" volt jellemző, majd ahogy az nálam lenni szokott elkezdett esni a pulzusom azonos tempó mellett és felvehettem rendes tempómat. Azt mondják nem melegítek be eléggé. Pedig ez nem igaz, mert 10 percet melegítettem előtte: gimnasztika, futóiskola, nyújtások Ilyen vagyok úgylátszik. A pulzusmérőm sem mér egyből normálisan (ritka kivételek azért vannak), neki is kell 10 perc, mire beáll és megbízható jószág válik belőle.

A 7,7 kili vége 38:45 lett, majd a 400 m levezető kocogással 42:10. Azaz futottam egy laza jólesó nyolcast, ha úgy tetszik.

Ugyan nem a tegnapi futásomhoz tartozik, de futás. Mikor kedden, szerdán és pénteken este fél10 körül kick-box és karate edzéseimről bringázok haza, mindig látok futókat. Vannak közük már ismerős arcok, de mindig vannak újak is. Ez is örömteli! Lám-lám, az is megtalálja az alkalmas időt, aki esetleg tovább dolgozik, tehát nincs kifogás!