A tegnap este és a kora reggel a gép előtt talált: szinte percenként frissítettem a böngészőt, hátha valami friss információ kerül a Spartathlon eredménylistájába. Még szerencse, hogy a fórumon jobb volt az információáramlás, így hamarabb megkaptuk a várva várt híreket. Aztán 10 órakor elindultam. Lélekben a futókkal voltam, a valóságban azonban Malomvölgyben, ráérősen teljesítve a kilométereket. A mai futásnak - kicsit elcsúszva ugyan - évfordulós jellege volt, hiszen 2005. szeptember 25-én tettem meg első futólépéseimet. De régen is volt.

Már tavasszal, a feladott maratoni, majd a jó érzésű Nagykanizsa-Zalakaros után elkezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy meg kellene próbálni az 50 km teljesítését. Az UB csapatverseny után kicsit háttérbe került a gondolat, mert felvetődött a Bécs-Pozsony-Budapest teljesítése csapatban. Sajnos a csapat nem jött össze, így ismét elkezdtem gondolkozni az 50 km-en, noha tudtam, korai ez még nekem. Igazából a Nike-tól tettem függővé, hogy indulok-e, és az jól sikerült. Idén elég jó formában éreztem magam a nyáron, de tudtam, hogy az kevés, 50 km-re már fejben is össze kéne jönnie mindennek.

Aztán tegnap 8 órakor eldördült a rajtpisztoly. 12,5 km-es pályán rendezték a versenyt, az első 25 km-t jó érzéssel 2:18:40 alatt teljesítettem. Tudtam, hogy kicsit gyors ez számomra, de annyira jó volt. 17 km táján Frank Tibor mellé értem és onnantól kezdve együtt haladtunk tovább. Nagyon kellemes társnak bizonyult, jót beszélgettünk. A második körben már alább hagyott a jó hangulat részemről, kezdtem nem jól érezni magam. Nagyon sokat jelentett azonban, hogy Tibor ott volt mellettem. Amikor megfordult a fejemben a gondolat, hogy nem megy, ő bebizonyította az ellenkezőjét. A maratoni táv 4:01:20-nál talált bennünket, ami 13 perccel volt jobb, mint a valaha futott legjobb maratoni időm. Innen már talán én is bíztam abban, amit Tibor jövendölt, hogy 5 órán belül meglesz az 50 km. Mondtam is, ha valóban meglesz, a nyakába fogok ugrani. A cél előtti utolsó frissítőpontnál találkoztunk Varga Zsolttal, aki  - ahogy a Kanizsai Futóklub beszámolójából megtudtam - szintén első 50 km-ét teljesítette. Teljesen beállt a lába, de Tibor neki is segített. Utol is értek és hármasban futottunk be a célba. A cél előtt Tibor szakított egy virágot, amit megkaptam extra jutalmul a teljesítés mellett. A második kör 2:25:29 lett, a vége pedig 4:50:58 saját mérés alapján.

A verseny után tésztaparti volt, ahol békés hangulatban lehetett beszélgetni. Tibor még ellátott néhány jó tanáccsal, amit külön köszönök neki. Igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik jelentett számomra nagyobb élményt, a társasága, vagy a táv teljesítése. Nélküle nem biztos, hogy befejeztem volna, vagy ha igen, akkor nem ilyen jó idővel.

Hazafelé pedig külön öröm volt számomra, hogy két remek pécsi futó mellett Wermescher Ildikóval utazhattam együtt, aki szintén jó tanácsokkal látott el bennünket.

Szép nap volt.