Ma reggel gyönyörű időben kocogtam a kalászi ártéren, a fényképgéppótlóval a kezemben, hogy -- kellemest a hasznossal -- rögzítsek néhányat a parti csodák közül. Kikanyarodtam az útról a partra, hogy kattintsak egyet-kettőt az áradó Duna felé. Tőlem három méterre egy srác éppen a kenuját húzta ki a vízből a keskeny homokpadra. "Jó reggelt!" -- köszöntem rá, de egy félreeső pillantáson kívül nem kaptam választ. Csináltam két képet a vízről, aztán visszafordulva láttam, hogy a srác gyors mozdulatokkal tolja le a nadrágját, és feltűnően nem akar rólam tudomást venni. "Áhááá, hát erről van szó..." -- gondoltam, és tapintatosan futásnak eredtem. Tíz métert se haladtam, amikor csobbanásra és a szaunamedencéből ismerős mély torokhangokra lettem figyelmes. Bizony! A srác belecsobbant a vízbe és mire visszanéztem, már a parttól méterekre tempózott! Fürödni jött! Megnéztem a hidrológián: 12,7 fokos volt reggel a Duna arrafelé!