Két hónap múltán újra van mit írnom. Eddig azok a kis rövid megjegyzések, amiket hozzá fűztem az edzéseimhez, bőven elégnek bizonyultak. Most azonban új tervek vannak, felmerültek új célok és új sportok jelentek meg az életemben.

A legelső nagy változás az életemben, hogy teljesen elhagytam az edzőtermi edzéseket. Nincs motivációm arra, hogy a súlyokat emelgessem heti két-három alkalommal. Pláne amiatt, mert tudom, hogy ennek az ára az, hogy lassabban fejlődök a futásban. A lejárt bérletem helyett már nem is vettem újat és nem is fogok, talán télen. Addig esetenként egy-egy szaunát beiktatok pihenésnek.

A másik nagy változás, hogy újra elővettem a régi bringámat. Azt tudni kell rólam, hogy középiskolás koromban teljesen megszállott voltam. Az összes zsebpénzemet bringára, az összes időmet biciklizésre fordítottam. Ez most igazán jól jön, mert valószínűleg emiatt tudok gyorsabban fejlődni keringésileg, mint a teljesen kezdők. A másfél hete, három nap alatt letekert cirka 170 km emlékeztetett, hogy mennyire szerettem régen biciklizni. Ráadásul szerintem a 2.3-as ballonos, bütykös, terepgumival futott átlagsebességek is elég jók. Még egy új nyeregcsőre van szükségem, hogy a nyereg is jó helyen legyen és így a fenekem is tovább bírja. Szóval a lényeg, hogy újra beiktatom ezt a sportot is az életembe. Montim van, de főleg országúton fogok edzeni. Terveim között szerepel egy országuti gép vásárlása jövő tavasszal. Egy-két terepes örömködést pedig biztosan be fogok iktatni a hétvégéken.

A harmadik, ami még nem történt meg, de hamarosan meg fog, hogy visszahozom az úszást is az életembe. Tavaly ősszel - magamhoz képest - sokat úsztam. Most pont akkor jött rám az úszhatnék, amikor kötőhártya gyulladásom volt. Ezt most úgy néz ki eltűnt, a héten már használhatom újra a kontaktlencsémet. Enélkül sajnos vaksi vagyok, a szemüvegem -7-es és nem jó érzés így úszni, de futni sem.

Mivel olyan helyzetben vagyok, hogy a hivatásom mellett saját magam tervezemhetem a napjaimat, ezért bőven belefér a három sport. Hétköznap általában 10-11 között fekszem és mindig 5-kor kelek, hogy időben indulhassak (fél 6 és 6 között). A délelőttjeimet pedig - ha úgy akarom - akár 10-11-ig is szabaddá tehetem. A héten 2 nap pedig biztosan lesz, amikor egymás után két sport is helyet kap. Pl. futás, aztán csobbanás a medencébe vagy bicikli után futás.

Ha ezt a három dolgot összerakom: úszás + bringázás + futás = triatlon. Talán a nagyatádi vb-ről való sok hír adta meg a végső löketet, hogy kipróbáljam. Továbbra is a futás az, amivel komoly céljaim vannak, így ezen lesz az igazi hangsúly. Azonban az ironman kultusz megérintett. Jövőre, két év múlva, talán később, nem tudom, de meg fogom csinálni. Felvettem a kapcsolatot a győri edzővel, dr. Zakariás Gézával, hogy tanácsokat kérjek tőle,  továbbá szeptember közepén (a Nike és a Spar 30 km között) újra ellátogatok az ergometriás laborba. Legutóbb áprilisban voltam, azóta annyi biztos, hogy 80,5 kg helyett most 76 és 77 között vagyok valahol. Plusz bennem van bő 600 km futás, ami nagyjából elég volt arra, hogy leporolja és felfrissítse az ellustult szervezetemet.

Még egy nagyon fontos dolog változott. Úgy érzem kicsit sport-függő lettem a szó pozitív értelmében. Az utolsó 5-6 évhez képest ez óriási változás. Valamit megtaláltam, amit eddig kerestem. És ezzel a valamivel az egész életemet úgy tudtam átrendezni, hogy az nekem is tetszik. Ha valaki nem sportol, az nézhet bolondnak, nem zavar. Az tudja igazán, hogy miről beszélek, aki benne él.