Szóval az első huszas.

Eddig mindig max. 12 km-t futottam, de általában inkább 8-10-eket. Aztán a hét elején jött egy gondolat, hogy kíváncsi vagyok menne-e már most egy közel félmaraton. Egyelőre nem időbeli teljesítés, hanem végig tudom-e futni az egészet.

Szombaton akartam először futni, de borzalmas idő volt Körmenden. Gondolkodtam rajta, hogy lehet nem vagyok rá kész és ezt így akarják a fentiek a tudomásomra hozni. De aztán vasárnap reggel felkeltem és teljesen korrekt időt találtam. Viszonylag gyenge szél - legalábbis szombathoz képest - és szemerkélő eső.

Már korábban kinéztem, hogy merre fogok futni. Lefutom a szokásos töltéskörömet, aztán megyek tovább a Rába töltésen végig, egészen az egyik szomszédos faluig, ott megfordulok és ugyanazon útvonalon jövök vissza, majd még két töltéskör és az kb. 20-21.

Az eleje még jó is volt. A gond ott alakult, hogy a töltés nem olyan, mint Győrben. Kétoldalt térdig érő fű, középen viszonylag nagy fű, a két nyomsáv meg kb. 20 centi széles, kavicsos, de tele pocsolyával. Ez később térdigérő fűvé változott, nyomsáv nélkül. Úgy döntöttem, hogy erre nem fogok visszajönni, inkább aszfaltozom. Amerre jönnöm kell, arra úgysincs nagy forgalom.

A másik gondom az volt a töltésen, hogy a folyamatos pocsolyakerüléses ugrándozás miatt a pulzusomat nem tudtam 155 alatt tartani, folyamatosan 160 körül volt. 20 perc után kinyomtam a csipogóját, mert lassabban már nem akartam futni. Később az aszfalton már nem kapcsoltam vissza, de rá-rá néztem és visszaállt 150-155 közé.

Apropó forgalom! Ezúton üdvözlöm annak a piros Astrának a tulajdonosát, akinek a rendszáma CTM-XXX (írnám, de nem láttam a számokat), aki - valószínűleg - direkt rámhúzta a kormányt és tőlem kb. 70-80 centire húzott el, majd visszaállt a saját sávjába.

Az aszfaltos részen nem volt gond. Kb. féltávnál betoltam a Túró Rudimat. Frissítésnek egyébként 6,5 deci vizet vittem az új kulacsövemben, 4 flaskában. Egészen más érzés a hagyományos övtáska plusz félliteres flakon kombinációhoz képest.

Az utolsó öt kilóméteren a pulzusom elszabadult. Végig 170 környékén volt. Ennek egyébként köze lehetett ahhoz is, hogy pár száz méterrel előttem futott egy úr, akit látásból ismerek és tudatlanul elkezdtem felvenni a tempóját. Nem is ment egyáltalán ez alá le már a futás alatt. Az utolsó 2,5-3 km volt a legnehezebb, néhol már nem oda ment a lépés, ahova akartam.

Mikor sétáltam a futás után hazafelé - kb. 2-300 m - olyan volt, mintha valami légpárnán sétáltam volna. Hazaérve nyújtottam, aztán szenvedtem. A bokám meg a térdem totál bemerevedett, alig bírtam egy-egy ülés után felkelni. Sajnos a Fastum gél Győrben maradt, otthon pedig nem volt. Szóval most hazaérve bekentem és kb. 1 perccel utána már egyáltalán nem fájt. Persze számítok rá, hogy holnap kicsit nehezen fog menni a mozgás. Edzőterem lesz reggel, futásszünet napot tartok.

A héten gyűjtöm a kilómétereket és a jövő hétre tervem egy 25-ös. De már normális talajon, ahol tudom tartani a pulzust, hogy reálisabb képet kapjak és az edzés is olyan legyen, ahogyan mára is terveztem.

Az elmúlt időszakban nem nagyon volt miről írnom, de most végre eljött az idő.

Az első, hogy megtaláltam végre az - egyelőre - ideális edzőhelyet. Eddig vagy aszfalton futottam elhagyatottabb utakon vagy egy kicsi, 600 méter hosszú, ám rekortán borítású pályán. Az előbbinél maga az aszfalt borítás, illetve néhol a forgalomra figyelés és a zaj zavart. Az utóbbin pedig az, hogy ha tudni akartam mennyit futottam, folyamatosan számolnom kellett a köröket, emiatt nem tudtam az agyamat kikapcsolni.

De most!

Van olyan szerencsém, hogy Győrben, közvetlenül a Mosoni-Duna partján lakom. Emitt nagyon megfelelő futóhely nincs a part mellett, azonban a túloldalon - ahova kb. 6-700 métert kell mindösszesen mennem - van. Méghozzá egy kavics borítású, megfelelően letaposott töltés, végig a víz mentén, teljesen fogalom és zaj mentesen. Ráadásul mindez tart közel 14 kilométer hosszan, egészen a Duna és a Mosoni-Duna összefolyásáig. Tehát ideális hely lesz a korlátok döntögetéséhez egy darabig! Ráadásul míg átérek belefér egy könnyed bemelegítő gyaloglás/futás, átérve egy kis gimnasztika, aztán jöhet a menet.

Amellett, hogy ki tudok kapcsolni azt is észrevettem, hogy - talán pont emiatt - a 150 és 155 közötti pulzustartomány magasabb tempót enged meg. Ez azt jelenti, hogy a 7:40 és 8 perc közötti kilómétereket a 7 perces kilóméterek váltják fel. Ez egyébként tapasztalható volt a körmendi töltésen való futásomkor is, ahol szintén ilyen időt sikerült ebben a pulzustartományban futnom.

Egyelőre egyébként nem is kívánok kiszakadni ebből a tartományból. Azt gondolom, hogy még egy jó hónapig ezt fogom futni és majd ezután - cirka két hónappal a kezdés után - kezdek el résztávozni, hogy szoktassam a szervezetemet a gyorsabb tempóhoz is. A cél a szeptemberi Nike félmaraton 2 órán belüli teljesítése, ami azt gondolom teljesen reális!

Aztán a másik dolog, hogy ez a pulzustartomány érzésre olyan, hogy akár a világból ki tudnék futni vele, ha tudok közben vizet inni. Ezért elhatároztam, hogy a hétvégén megpróbálok lefutni egy 20 km-es távot otthon, Körmenden, természetesen a Rába töltésen! Rákészültem arra is, hogy nem fog menni végig és bele kell sétálnom, ha így lesz, nem fogom erőltetni. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok!

Lassan a felszerelésem is teljes. Normális futónadrág is van már, van kulacstartó öv a frissítőnek és rendes futósapka is. A cipő ugye egyértelmű, polóm meg még régebbről van, futós is és bringás is.

Ha vannak további hírek, ígérem nem fogom őket visszatartani!