Pici PB :) (eddigi 1:46:01 Nike 2011.szeptember)

Nem nyafogok, hogy csak picike, örülök neki nagyon, bár nagyobbacska PB-re gondoltam, de ennek is örülök ám azért, így legalább nem mondom azt, hogy ennél jobb már nem lehet . 

Na, kicsit szólnék a versenyről, meg arról, hogy mit kerestem ott.

Maratonra gyúrok, de kb. 2 hete úgy gondoltam, hogy egy félmarcsi jól bele fog illeni az edzéstervbe. Nem ez volt a célversenyem persze, ha az én szintemen ilyet egyáltalán mondhatok.  Az volt az ukász, hogy a pulzusom 150-155 között legyen, a legvégén mehet fölé is.

Már futottam itt 2 éve (1:47:valamit), ismertem a pályát, tudtam, hogy kb. 2-300 méterrel rövidebb, cserében van benne egy csúnya ronda kb. 1 kili emelkedő. Ennek ellenére a rövidebb táv miatt kis PB-t vártam magamtól. Jóindulatú az ember magával ilyen esetekben.

Na, nézzük mi lett belőle? :)

Kocsival mentünk 5-en Kanizsáról, 4 KaCsa, azaz "Kanizsai Csaj" a klubból, és Györgyi férje, aki vezetett, és persze futott is.

Amikor odaértünk, rögtön szertefoszlott a reményem, hogy pályarövidség okán PB-t futok. Ugyanis a furfangos szervezők most elégelték meg, hogy minimális híja van a komplett távnak, és tettek bele egy rondaságos kanyart, a kempingtől volt a rajt és a cél is. Hm, na, sajnáltam magam picit  mert az emelkedő miatt nem hittem, hogy PB lesz ebből.

A nőknek néha nehezebb, mint a férfiaknak. Nekem ma különösen nehéz volt, így wc-vel indítottam, majd még meglátogattam újra a rajt előtt. Nem voltam erejem legteljében, ilyenkor engem mindig kerülget a migrén, de ma küzdöttem, hogy odáig ne fajuljon. Megúsztam, legalábbis a verseny végéig mindenképpen.

A rajt: Az utolsó wc-t kb.10.25-kor fejeztem be, gondoltam még rengeteg sok időm van a 11-es rajtig. Sürgetett nagyon a Csaba, hogy menjünk már a kocsitól a rajthoz, nem tudtam miért, meg a kezembe vágta a kulcsot, mondván úgyis én érek be legelőbb, és odakocogtam a rajtkapuhoz, hogy halljam mit mondanak, mert mindenki ott gyülekezett már. Erre elkezdtek számolni 3-at, vagy nem is, nem tudom, és RAJT!

10:30-KOR VOLT A RAJT!!!!!!

És én ezt rosszul tudtam. Peslogtam mint a hülye, pakoltam az IPodomat a ruhámra, futottam közben, kiabáltam Edának, hogy én ezt nem így tudtam, mindenki nézett rám, hogy mi van a kerge tyúkkal, de azért futottam. Az órámat közben bekapcsoltam, amikor észhez tértem, lassan meglett a GPS is, kb. 300 méter veszett el, meg valamennyi idő. Amikor felébredt az órám, futás közben beállítgattam a pulzuszónát, amit Oli mondott, és végre megnyugodtam lassan. De addigra elment kb. másfél kili ilyen izgatott állapotban a cuccaimat rendezgetve.

Hú, hál' Istennek, hogy a ruhám már rendben volt. Csak a cipőm nem, annak aztán meglett a böjtje.

Elég lazán ment az elvárt pulzuszóna. Az emelkedő 11-12 kilinél jött, addig remekül voltam, sőt, inkább mentem volna jobban is, csak akkor már 155 fölé mentem, tartósan meg nem akartam, gondoltam majd a domb után, ha még bírom.

A dombon iszonyatosan lelassultam. 6:30-assal mentem, amikor az órámra pislantottam. 2 egyéni nő is elment mellettem, akiket pedig nagyon szépen elhagytam előtte. Tök gáz Talán bírtam volna gyorsabban menni, de a pulzusom nem hagytam elszállni. Bár az igazat megvallva a combom is égett rendesen, lihegtem, hangosan és szégyentelenül

Na, de amikor felértünk! Huhh. Végre felkapcsolhattam, és megint ment a lazább mozgás. De láttam, hogy jó sokat romlott az átlagsebességem, ettől picit el voltam kenődve, pontosan nem tudtam hogy állok, mert ugye az első kilim nem volt teljesen mérve.

Viszont a zoknim piszkosul összegyűrődött, és kezdte nyomni a talpam. Nem figyeltem rá. Ugye a rajt előtt nem tudtam bekötni rendesen a cipőm, most ez lett belőle. Ki kell bírni!!!

Az egyik lányt visszaelőztem, meg még egyet, akit bicajról frissítettek, és a domb utáni frissítőn, ahol én italoztam, elment mellettem.

A másik lányt is bicóról frissítették, aki a dombon elhagyott, de őt nem tudtam már utolérni, egy sebességgel mentünk, ráadásul én még egyszer megálltam inni 19 kilinél. Pedig szerettem volna utolérni, de reménytelen volt, nagyon erősen ment.

Az utolsó 2 kili pofaszélben már kihívás volt, de jó tempót mentem, nem lassultam, sőt, gyorsítottam. Felhangosítottam a zenét, és a ritmusára kattogott a fejemben, hogy PB PB PB tatatam!

Aztán a kanyargós célegyenesben, ami vicces, mert nagyon nem egyenes, ugyanis 2 db 90 fokos kanyart kell bevenni hozzá, nagyon szép tartással futottam. Legalábbis próbáltam, de aztán ki tudja kívülről hogy nézett ki  

A célban egyszer csak úgy megijedtem, majd kiugrott a szivem. Nem hallottam a zenétől, hogy a bicós kisérős csaj rám sprintelt a végén, és berobbant mellettem a célba, egyszerre futottunk be, de az ő idejét 1:45:09-re írtak, (kézi mérés volt) az enyémet meg 1:45:10-re. Mondtam is neki, hogy ez nem volt szép. Így rám hozni a frászt!

Maradt bennem még, tudtam volna sprintelni a végén, 4:40-es volt az utolsó 1000-em (a legjobb amúgy), de sprintelni mindig tudok, ha kell. De őt nem láttam, nem hallottam, és úgy de úgy megijesztett! Nem volt fair szerintem ez így a legeslegvégén. Na jó, egy nagy versenyen, ahol sokan érnek célba, és sok ember van körülötted, de itt? Ez most mire volt jó?

Na, mindegy, lehet, hogy csak én érzem, hogy nem volt szép húzás, Zoli szerint nincs ezzel semmi gond, miért nem kapcsoltam ki a zenét, akkor nem ijedek meg. Hm. Jól van.

A célban:

Nagyon jól sikerült ez a futás! Végig a célzónában maradtam, 154 bpm lett az átlagom. Mondjuk a végén nem bírtam már sokkal jobbat menni, arra még rá kell erősítenem, hogy az utolsó 3-4 kilit meg tudjam tolni, ne csak a legvégét.

Amúgy minden szép. Nincs izomláz, picike sem, nincs fáradság, semmi. Királyság

Csípem az ilyen családias hangulatú versenyeket, …olyan emberi

Edával nézegettük az embereket az eredményhirdetés alatt, hogy kit ismerhetünk, esetleg innét az EO-ról, hááát, nem sok ismerős arc volt, de azért akadt. A Vivicittán volt a többség, persze 

Utána mentünk a wellnessbe. Edával lazáztunk picit, ők aztán hazaautóztak, nekem megjött a család.
Volt fürcsi rogyásig, sőt térdvérzésig, könyök és fej dagadásig.  

Simi elcsúszott a vizes kövön. 3 helyen felvágta a térdét, el kellett látni. Búb lett a fején, de az nem komoly. (Már délelőtt tornán elharapta a nyelvét, ez most hab a tortán)

Levi bevágta a könyökét a csúszdán, bedagadt neki. Zoli hasonlóan. Nekem megjött a migrénem, és lett egy büdösnagy vízhólyagom a zokni gyűrődés miatt. Kripli család.

Na, jól van, azóta kb. minden jó, térd begyógyul, remélem gyorsan, mert így ugrik a gyerek torna és úszásedzése is a héten.  

Nekem még van pár perc a félmarcsimban talán, főleg síkon. Valahogy majd kihozom magamból. Egyszer. Talán.