Sérülés basszus. Elindultam délután egy jót futni, másfél kilométerig jutottam. Át akartam futni a 47-es főúton, de nagy volt a forgalom, így meg kellett állnom. Hogy le ne merevedjek, elkezdtem helyben futni meg ugrálni. Beleléptem egy kátyúba, és megint aláfordult a bal bokám. Reccsent egy szépet, ahogy szokta, és a farizmomig végig megrándult a bal lábam.

Szerencsére volt nálam telefon, megmentett a család. Annyi pozitívumot tudok mondani, hogy két autó is megállt megkérdezni, hogy segíthetnek-e. Vannak még rendes emberek.

Jegelem, kompresszálom, kenegetem, talán helyrejön pár nap alatt. Ez idén már a harmadik, március körül volt a gereblyére lépés, utána a létrával borulás. Ez most talán nem olyan durva. El se mondom mennyire bosszant. Pont amikor kezdek formába jönni. Ez van, kényszerpihenő, ha rendejön talán nem is árt. Bár ezt a hetet nagyon fontosnak tartottam a felkészülés szempontjából, inkább a következő héten akartam kicsit visszább venni. Meglátjuk mi lesz.

Jöhetnek a javaslatok a csodaszerekre! Tulajdonképpen műteni kéne ezt, teljesen ki vannak nyúlva a szalagok, elég egyetlen rossz lépés és reccs. Nem is véletlen, hogy sosem a jobb, mindig a bal.

Visszanéztem az edzésnaplóm és eléggé elszégyelltem magam. Bárcsak olyan erős lennék, mint 2012 szeptemberében! Milyen ciki ezt így leírni. Azóta rengeteget kellett volna fejlődnöm, ennek ellenére visszasírom az akkori edzettségi állapotomat. Tiszta gáz. Egyszerű a képlet: többet kell edzeni és kicsit változtatni az intenzitáson. Mondjuk az egy szerencsés év volt, nem nagyon hátráltatott semmi, idén azért kétszer is szívtam elefántméretű bokákkal.

Az is totál gáz, hogy szinte napra pontosan három évvel ezelőtt futottam utoljára PB-t tíz kilométeren. Nem mintha ennek akkora jelentősége lenne, de akkor is. Nagyon közel a maraton, és én természetesen úgy érzem, hogy totál nulla vagyok, rosszabb, mint tavaly, sokkal rosszabb. Mondjuk így visszanézve eléggé érdekes, hogy tavaly milyen nulla edzésmunkával futottam 4:31-es maratont. Idén négy órán belül szeretném, az meg nem vicc. Néha nem tudom eldönteni, hogy nyenge vagyok, vagy csak kicsit túledzett és majd az utolsó héten rápihenek és minden szép és jó lesz.

Egyébként a BSI oldalán található maraton négy órán belül edzéstervhez próbálom magam tartani, de hiába futom le amit előír, a hét végére mindig le vagyok maradva kilométerben. Nyilván, mert túl lassú vagyok. Amikor közepes iramú futást ír, akkor gondolom kb ötperces kilométereket kéne futni, de nekem az nem közepes, hanem tempófutás.

Na mindegy, nem agyalok, nyomom aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. Lehet, hogy csak öregszem :)