Végre jó úton haladok, legalábbis a futás terén. Lagalábbis úgy érzem sikerül ésszerűen felépíteni az edzéseimet. Érzem is, hogy egyre erősödöm, és nagyon fegyelmezem magam, hogy ne találjak ki semmi maximalista marhaságot. Február közepén majdnem sikerült megint kitolni magammal egy kissé hosszúra tervezett bükki gyalogtúrával, de végül többet használtam, mint ártottam vele. Nem sokon múlott. Negyvenkettőt mentem nagyon durva terepen, jeges hó, szél, fagy, minden volt, de megérte!

Elkezdtem egy kicsit szigorúbb rend szerint táplálkozni, hátha sikerülne már megszabadulni a maradék öt-hat kiló fölöslegtől. Az olyan megnyugtató lenne. Erre persze beállítanak tegnap anyukámék a lehető legnagyobb kiszerelésű milka egészmogyorós csokival... Na ezt nevezem én merényletnek.

Egy nagy bánatom viszont van. Nagy nehezen összeszedtem a pénzt egy iszonyatosan jó Salomon terepfutú cipőre, xa pro 3d ultra 2 gore-tex a becsületes neve. Alaposan felpróbáltam, futópadon kipróbáltam, rábólintottam. Már az első, rövidebb futás alatt éreztem, hogy nincs elég hely a lábujjaimnak, úgyhogy másnap már csak egy zoknit vettem bele, a negyvenekettes túra alkalmával. Nem is volt semmi gond, jó meleg volt még így is, totál vízálló, hiperszuper.

Utána lefutottunk itt az Alföldön egy huszonhetes túrát, és itt már beütött a katasztrófa. A jobb lábamom úgy elnyomta a lábujjaim tövét, hogy szabályszerűen ökölbe szorulva görcsbe álltak a lábujjaim, alig bírtam lehúzni a cipőt, és erőszakkal visszahajlítgatni az ujjaimat, hogy tovább tudjak menni. Ez még egyszer megismétlődött, de végül sikerült célba érni, bár rendesen meggyötörte az összes lábujjam. A cipő lábujjtő-részénél lépéskor meggyűrődik (természetesen) a gore-tex anyag, és ez nyomja el minden lépsénél a lábujjak tövét. Lehet, hogy mégse jó a méret? Az összes cipőm USA 11-es, ez meg 10.5. Vagy egyszerűen csak nem való nekem ez a típus? Ha valakinek van erre ötlete, az ne tartsa magában!

Most úgy néz ki, hogy sikerül túladni rajta, bár elég súlyos veszteséggel. Már csak azt kellene kiagyalni, hogy mit vegyek helyette, amiben komolyabb teljesítménytúrákat is meg tudnék csinálni, mert ezekből tervezek idén párat. A tortúra hatvanötöt minimum.

Nemsokára kikelet félmaraton, de én ott csak tizenkettőt vállaltam be az ésszerűeség jegyében, mivel egy hétre rá vivicitta félmaraton Pesten. A gyorsító edzéseket még hanyagolom, nem is akarok semmiféle időeredményt célul kitűzni, elég lesz a szeptemberi Nike-re felgyorsulni.

Jó sportolást Mindenkinek!