Na most kint van a félmaraton időm, 2.20, tehát még simán hétperces kilik, sőt, még belül a hét percen. Azután a második félmarcsihoz meg majdnem három óra kellett!!Ez azért durva :)

Van hova fejlődni, az tény. Amúgy szerintem maratonfüggő lettem, valszeg azért, mert éreztem, hogy tüdővel meg akarattal bírom, csak a lábaim gondolták másképp :)

Tegnap megünnepeltük az Újfehértói Halászcsárdában a maratont. Betoltam egy adag ragulevest, majd egy hatalmas adag tepsis csülköt, ropogósra sütve, hagymás törtburgonyával meg párolt káposztával, erőspaprikával. Megettem hozzá egy szelet ropogós héjú fehérkenyeret is. Norbinak meg Rékának kerekedett volna a szeme, update huszas ebéd volt :) Kicsit fájt is este a hasam, kb másfél éve nem ettem ilyen zsíros cuccokat...

A szokásos "hogyan tovább" stádium. Gyakorlatilag egy kis izomláz maradt a vasárnapi küzdelemből, szerintem holnap már kocogok kicsit, csak regenerálódási céllal, óvatosan.

Az biztos, hogy szeretnék még maratont futni, majd valamikor tavasszal, amikor végre tényleg nem lesz meleg. Kíváncsi vagyok mire leszek képes nekem való időjárásban :)

Erőnléttel remekül bírom, ez nem kérdés, de az izmaimat valahogy meg kell erősítenem télen, mert ott voltak komoly gondok. A célban szinte nem is lihegtem, nem akartam összeesni, vagy ilyesmi, de az izmaim már harminc után kezdték bemondani az unalmast. Ezzel valamit kezdeni kell. Nem tudom elegek lesznek-e erre a vasárnapi hosszú futások, de szerintem be kellene iktatnom valami erősítő edzésfajtát. Ott a Móra Ferenc Múzeum lépcsője, szerintem hetente egyszer el fogok ott bohóckodni kicsit. Nem tudom kinek mi a véleménye a lábsúllyal futásról, majd ezt megkérdem a fórumban.

Szóval megint kellene egy kis segítség, miként készüljek egy TAVASZI MARATONRA? Lesz rá pár hónapom, és szeretnék valami jót futni. Mondjuk négy óra körül. Szerintem nem irreális. Majd keresgélek téli alapozással kapcsolatos cikkeket. Egy kis úszást is be kellene iktatni talán. Tök jó, hogy megint van min agyalni, isten ments, hogy megelégedjek ezzel a szar 5:14-es idővel. Ennél én többre vagyok képes. Szuper lenne a Vienna City Marathon is áprilisban, a párom is rég szeretne egy bécsi hétvégét. Ha addig sikerül egy jó állást megcsípni, akkor még az sem kizárt...

Kiszenvedtem, hogy egészen pontos legyek :)

Már szombat délután a városban mászkálva kezdtem dühös lenni. Nekem ez meleg (még mielőtt bárki közölné, hogy nem is volt meleg) és nagyon nem bírom és nagyon rühellem. Tudtam, hogy ezen fog múlni. Mármint, hogy ne húzzam fel magam azon, hogy októberben ilyen meleg van. Akárki akármit mond, azokon a rohadt rakpartokon volt harminc fok. Árnyék ellenben semmi.

Jól éreztem magam végig, semmi szédülés, rosszullét, ilyesmi. Huszonnyolcnál levettem a pulzusmérőt, már nagyon zavart a pánt, meg azt is láttam, hogy ez gyakorlatilag stabilan 162-165, akkor meg minek idegesítsem magam ezekkel az értékekkel? Már az elején sem tudtam 150 alá vinni, de ezen már meg sem lepődtem. A bal lábam térdhajlító izma 32km körül piszkosul el kezdett fájni, harmincnyolcnál már kimondtam, hogy na ez ennyi volt, de inkább megálltam és átraktam a térdszorítót a jobbról a balra és így sikerült még a maradék négy kili. Erőnléttel szerintem remekül bírtam, de az izmaimnak még nagyon sokat kell erősödni, hogy legközelebb (mert nyilván lesz legközelebb) simán öt órán belül menjen. Most a teljesítés volt a lényeg, és csodás érzés volt célba érni. 05.13.49 lett a nettó idő, de tudom, hogy ha rendes októberi időjárás lett volna, amire számítottam, akkor ez sokkal jobb lett volna. Még nincsenek fent a résztávos eredmények, de szerintem remekül fog látszani, hogy mikor rogytam meg fizikailag. Hiába, nagyon sokat kell még készülni, hogy ez is olyan szépen egyenletesen, simán menjen, mint szeptemberben a félmaraton. Az igazi örömfutás volt, végig élveztem, még a meleg ellenére is. Ez 32km-től inkább kínlódás volt, sok örömöm nem leltem benne, csak az utolsó három kilin, mert akkor már tudtam, hogy ez bizony sikerült.

Egyébként így utólag visszagondolva maga a verseny szerintem kalap szar volt, az útvonal monoton dögunalom, fel-alá a két rakparton, többször is elhaladva ugyanott, a mezőny végét a zenészek általában már leszarták, a harminckettes frissítőállomáson megint nem volt víz, és szerintem a hangulat sem volt az igazi. A műsorvezető nyomta az elején a szánalmasnál szánalmasabb poénokat, ennél már csak az volt borzalmasabb, amikor megpróbált angolul beszélni. Ritkán szoktam a blogomban így fikázódni :)

Garatulálok Mindenkinek, aki megcsinálta, különösen a jelmezes futóknak! Volt egy barlangász srác, aki komplett slószban (beülő+mászógépek+karabinerek összefoglaló megnevezése-jó nehéz és kurvára kényelmetlen még gyalogolni is benne) meg overálban, sisakban nyomta le. Ezen teljesen kikészültem :)

A családom szerint fantasztikus, hogy megcsináltam, de szerintük mostantól elég lesz a félmaraton. Mennyire tévednek :)

Jó sportolást Mindenkinek!