27 hozzászólásKiszenvedtem, hogy egészen pontos legyek :)
Már szombat délután a városban mászkálva kezdtem dühös lenni. Nekem ez meleg (még mielőtt bárki közölné, hogy nem is volt meleg) és nagyon nem bírom és nagyon rühellem. Tudtam, hogy ezen fog múlni. Mármint, hogy ne húzzam fel magam azon, hogy októberben ilyen meleg van. Akárki akármit mond, azokon a rohadt rakpartokon volt harminc fok. Árnyék ellenben semmi.
Jól éreztem magam végig, semmi szédülés, rosszullét, ilyesmi. Huszonnyolcnál levettem a pulzusmérőt, már nagyon zavart a pánt, meg azt is láttam, hogy ez gyakorlatilag stabilan 162-165, akkor meg minek idegesítsem magam ezekkel az értékekkel? Már az elején sem tudtam 150 alá vinni, de ezen már meg sem lepődtem. A bal lábam térdhajlító izma 32km körül piszkosul el kezdett fájni, harmincnyolcnál már kimondtam, hogy na ez ennyi volt, de inkább megálltam és átraktam a térdszorítót a jobbról a balra és így sikerült még a maradék négy kili. Erőnléttel szerintem remekül bírtam, de az izmaimnak még nagyon sokat kell erősödni, hogy legközelebb (mert nyilván lesz legközelebb) simán öt órán belül menjen. Most a teljesítés volt a lényeg, és csodás érzés volt célba érni. 05.13.49 lett a nettó idő, de tudom, hogy ha rendes októberi időjárás lett volna, amire számítottam, akkor ez sokkal jobb lett volna. Még nincsenek fent a résztávos eredmények, de szerintem remekül fog látszani, hogy mikor rogytam meg fizikailag. Hiába, nagyon sokat kell még készülni, hogy ez is olyan szépen egyenletesen, simán menjen, mint szeptemberben a félmaraton. Az igazi örömfutás volt, végig élveztem, még a meleg ellenére is. Ez 32km-től inkább kínlódás volt, sok örömöm nem leltem benne, csak az utolsó három kilin, mert akkor már tudtam, hogy ez bizony sikerült.
Egyébként így utólag visszagondolva maga a verseny szerintem kalap szar volt, az útvonal monoton dögunalom, fel-alá a két rakparton, többször is elhaladva ugyanott, a mezőny végét a zenészek általában már leszarták, a harminckettes frissítőállomáson megint nem volt víz, és szerintem a hangulat sem volt az igazi. A műsorvezető nyomta az elején a szánalmasnál szánalmasabb poénokat, ennél már csak az volt borzalmasabb, amikor megpróbált angolul beszélni. Ritkán szoktam a blogomban így fikázódni :)
Garatulálok Mindenkinek, aki megcsinálta, különösen a jelmezes futóknak! Volt egy barlangász srác, aki komplett slószban (beülő+mászógépek+karabinerek összefoglaló megnevezése-jó nehéz és kurvára kényelmetlen még gyalogolni is benne) meg overálban, sisakban nyomta le. Ezen teljesen kikészültem :)
A családom szerint fantasztikus, hogy megcsináltam, de szerintük mostantól elég lesz a félmaraton. Mennyire tévednek :)
Jó sportolást Mindenkinek!
Gratulalok! tenyleg fantasztikus hogy megcsinaltad!