Nem is igazán erről a versenyről szeretnék beszélni , hanem inkább a közben felmerült érzésekről és az azóta leülepedett gondolatokról .

Valószínűleg már alapos hiánybetegségben szenvedtem az 5 hónapos futás megvonás miatt . Próbáltam bringázással levezetni ezt az ürességet , de csak kényszerű pótlása lett ez az igazi dolgoknak . És erre igazán ezen a versenyen jöttem rá . Izgultam persze , hogyne izgultam volna . Egyrészről csak bennem volt a majré , hogy bírni fogja-e valóban a bokám ? Nem túl korai még az éles bevetés ? Izgatott az is , hogy vajon az 5 hetes futogatás mire lesz elég . Vajon mennyire futott el tőlem a mezőny ez alatt a kb. másfél éves időszak alatt , amíg a terepet hanyagolnom kellett ?

  A rajtnál szándékosan nem álltam be előre , egyrészről nevetségesnek tűnt az ottlétem , másrészt pedig nem akartam belekeveredni az elején előfordulható nagy nyomatásba . Egyvalami viszont már az első méterektől tudatosult bennem : - itthon vagyok ! Az ismerős és kevésbé ismerős , de valamiért szimpi arcok körülöttem , a baráti légkőr és az erdő varázsa okozhatta ezt .

 Elkezdődött az első emelkedő és én rögtön azt éreztem , hogy úristen , nem kapok levegőt ! Ránéztem a pulzusmérőre és rögtön visszafogtam magam . Nyugi ,nem rohanni jöttem . Mire viszont átértünk a kék jelzésre és lassan ritkulni kezdtek körülöttem az emberek lassan bemelegedett a gépezet . Szépen megfutogattam az emelkedőket és a lendületes , hullámos kéken néha csodálkozva láttam , hogy 4:30-as tempót mutat az óra . Na , gondoltam , ez a Suunto sem egy tökéletes műszer !

Feltűnt előttem Jakus Béci szikár alakja , lassan felértem rá , gondoltam is , hogy akkor biztos nem kezdtem be , mert a Béla az okos erőbeosztásáról híres . Úgy hittem , hogy ezután együtt megyünk majd , de valószínűleg ő is óvatos volt ma . innentől éreztem viszont egy nagyon furcsát : belülről valahogy az egész futásom nagyon lassúnak és kényelmesnek tűnt , persze , nem mintha gyorsabban tudtam volna menni , és minduntalan azt vártam , hogy na , most érnek utol . Valahogy nem értettem a dolgot , hiszen nem vagyok még semmilyen értelmes formában , 5 hete futok és négy alkalommal futottam hegyen …tartottam a 150 körüli értékeket , ez viszonylag könnyen ment , de az emelkedőkön éreztem a gyengeségemet .

A második Naszály mászás ( a Facsúsztató 400 m-én néha tényleg mászásnak tűnt a „tempóm” a fákba kapaszkodva húztam fel magam ) után jött a kéken a köves-gyökeres-csúszós lejtő 2 kilométere , ahol biztosra vettem , hogy Béláék  simán beérnek , annyira óvatosan ereszkedtem le . De a lejtő aljában nem jött senki , és így valószínűnek tűnt , hogy a futhatós részeken már nem is fognak .

A verseny után átgondolva arra jöttem rá , hogy valószínűleg nem én voltam / vagyok csúcsformában , hanem inkább a többieknek tart már a szezon végi pihenője , vagy éppen már alapoznak . Nem , baj , végül is a jó verseny választás is fontos , és így a visszatérésem egy kellemes 2. hellyel sokkal örömtelibb…   J