Annyit nyavajogtam az elmúlt időben , hogy már ég bőr a képemen !

Most arról szeretnék beszélni , hogy mennyire jó élmények is érnek !

  Szombat délután gondoltam ki , hogy a vasárnapi tempó futásomat jó lenne társaságban csinálni : mivel más esemény a közelben nem lévén csak a BBU befejező félmaratonja jöhetett számításba . Mikor a térképen nézegettem a Tabán és Budakeszi útvonalat rájöttem , hogy a legegyszerűbb mód az odajutásra , ha kifutok . Leparkoltam az autót a rakparton a vár alatt és nagyon kényelmes tempóban útnak eredtem . Velem együtt az eső is elkezdte , de valahogy most ez sem zavart . A csúnya városi részekről hamar kiértem , a János-hegy aljától már nagyrészt erdőben futrottam , itt még érezni sem lehetett az esőt . Hamar , túl hamar elttelt ez a csodaszép szakasz , és már Budakeszin voltam . Nem terveztem nagyon korán ideérni a rajt előtt , ez sikerült is , még 20 perc volt az indulásig . Hatalmas sor kígyózott a nevezési asztalnál , de szerencsére ( már legalábbis a sajátoméra ) egy régi ismerőst fedeztem fel a szervezők között , és némi protekcióért folyamodtam . Sosem szoktam így tenni , de most nagyon jól jött , hogy kissé vizes cuccban nem kellett ott ácsorognom .Ez is megerősíteni látszott , hogy ez egy jó nap !   2 perc múltán , már a rajtszámom bírtokában mentem tovább " melegíteni " .    Közben néhány perc kocogás Bogár Janival ( milyen régen is beszélgettünk már ! ) , néhány szó Kassai Karesszal ( most "csak" kerékpáros kisérő volt ). Jó volt kezet fogni Tóth Tomival és Futuréval is . Csabit nem láttam a rajtnál , de indulás után hamar mellé keveredtem . Jó kedvű volt és nagyon lazán mozgott a tervezett 4:30-as tempójában .

   Még a rajt előtt történt , hogy a mezőny megemlékezett a tragikusan fiatalon elment Kolonics Gyuriról . Percekig szólt a taps , felemelő és megható volt ! Pont a kenus emlékcsapat tagjai között / mellett áltam . Valahogy azt veszem észre , hogy lassan több kenus ismerőssöm lessz , mint futó ! Ezzel a bollyal kezdtem , ezek a srácok mind egészen jó futók . Csabai Edvinnel nyomtuk 10 kiliig , ott szépen elment és már csak a célban láttam ! ( 1:25-öt futott !! )

    Az eső ellenére is jó páran szúrkolltak , biztattak minket . És nem csak a városi részeken ,hanem a hegyen is . Igaz ,őket nagyrészt ismertem , hiszen többségük a terepfutás szerelmese.

  Sok kis inger ért , de valahogy minden csak távolról . Az eső és a ködös idő is biztos erősítette ezt a hatást , valahogy búrában éreztem magam , védve mindentől . Békesség és nyugalom árasztott el , azt ,hogy futok alig észleltem . Jó volt ide tartozni és jó volt egyedűl is lenni . Valami visszacsempészödött abból az érzésből ami miatt valaha elkezdtem futni , sportolni . Nem számít igazán a teljesítmény , nem számít a helyezés az idő . Csak a lélek nyugalma és a test harmóniája számít . Tudom , hogy ezen a napon ajándékot kaptam , és az sem érdekelt , hogy nemsokára vissza veszi ezt tőlem a testem ....