Szinte éreztem , hogy ez a tavasz a csúszkálásról fog szólni . A Margitán még szolidan adta elő magát a természet , csak néhány helyen volt mocsár . Göcsejen viszont megkaptuk a tutit : volt híg pocsolya , fekete latyak , ami az avar között folydogállt , ígazi fogós -agyagos- ragacsos nyavaja , ami 3 kilós cipőket csinállt . Ma a Börzsöny is megmutatta , hogy milyen sokféle is tud lenni az erdei dzsuva . Volt ma nagyon vízes , szinte láp szerű képződmény , a fűben megbúvó , láthatatlen mocsár , volt kása állagú , nagyon csúszós sár ( mindig lefelé ! ) , néha métereket szánkáztam benne . De a legszebbet már majdnem a célfalú előtt találltam : láttam egy szinte tök síma homokos részt , na , gondolltam itt átvágok , erre vádliig elmerűltem egy nagyon sárga-nagyon ragadós valamibe !Itthon fél órát áztattam mindenemet , mert úgy beleragadt . De , tulajdonképpen ezért (is) szeretjük a terepfutást ! Már milyen unalmas lenne , ha csak elmennénk , lefutnánk , és kész ! Mit mesélnék a lányoknak itthon ?

Vasárnap leautóztunk a kies ám szép fekvésű Kávásra egy kis szaladgálásra . Gyors nevezés után még egy kicsit beszélgetni is maradt időnk , sok ismerős is tiszteletét tette . Az ajtóban ott állt Dj Dani , aki ekkor már túl volt egy 16 kilis bemelegítő futáson ( nem is beszélve a tegnapi Mátrahegy 45 km-távjáról )és készülődött az 55 távra , igaz , "csak" gyalogolni fogja ezt . Természetesen Yoyoka is készülődött már és felbukkant Papp Gabi és a nagy esélyes , gyorslábú Hajduska Balázs is . Az én utitársaim inkább aszfaltos ultra futók voltak , igaz , pl.Fidóval már meccseltünk a terep 100-on is .

   A rajt előtt kérdeztem a helyi erőket , hogy lessz-e sár ? A válasz nem annyira nyugtatott meg : mondván : itt mindig van sár !

  Erre az első 10-12 kili rácáfolt , mivel igen jól futható ösvények és dózerutak vártak ránk . Ráadásúl az első EP előtt közvetlenűl egy 7 fős szarvas csapat ugratott át közvetlenűl előttem , ez annyira meglepett , hogy meg is áltam . Ha kicsit bátrabb vagyok , akár még meg is símogathattam volna őket . Nagyon kellemes találkozás volt ez , lelkileg feltöltött , mintha a sors tudta volna , hogy ma milyen nagy szügség lessz rá...

  Később jöttek a nehéz részek . Befutottunk egy nagyon szép fenyő erdőbe , én már előre ünnepi díszbe öltöztettem a szívemet , mert ez a kedvenc erdő típusom : erre meg mi következik : kidölt fák keresztbe-kasúl . Elkezdődött a kerülgetés , fa mászás , ugrálás . Mikor át küzdöttem magam , arra gondoltam , hogy talán túl vagyunk a nehezén . Erre következett egy hosszú emelkedő járhatatlan agyagos talajjal , amit alaposan felszántottak valami nagy járművek kerekei . Ez úgy látszik nem csak nekem okozott örömöt , hanem az addig előttem futó Papp Gabinak is , mert a domb tetején lévő Ep-on bevárt . Innen többé-kevésbé együtt haladtunk kb.40-ig .  Közben győri barátom felhívta figyelmemet néhány mókás szakaszra : tőle származik a tökön-babon át kifejezés , ami azt takarja , hogy nem úton , ösvényen vagy csapáson fogunk haladni , hanem csak úgy át , keresztűl az erdőn , éppen azon , ami ott termett , nőtt vagy hullott . Nem is beszélve az ottani erdészet kemény munkával megteremtett erdő irtásai nyomáról , amik a maguk természetes valójában hevertek szanaszét , néhol több méter magas akadályokat teremtve . Volt olyan szakasz , ahol kb. 100 méteres útat nagyjábol 10 perc alatt tettünk meg , néha már csak röhögtünk kínunkban . Itt tettem le végleg a jó futó időről , maradt csak a "síma" teljesítés vágya . Később , a még csúnyább saras részeken ez átminősült  a "csak egyszer érjek be " érzésévé . Egy ilyen szakaszon Gábor szépen elhaladt tölem , de mivel a harci kedvem valahol már beleragadt a mocsárba , ez nem okozott nagy lelki törést . Rögtön ezután ( lehet , hogy mégis megviselt az egyedűl maradásom ? )elkövettem az első elkavarásomat : egyszerően tovább mentem a csábító , széles , ám roppantúl saras úton , az agyam nem akarta befogadni az erről letérő susnyásba vezető jelzést . Pesze , néhány száz plusz méter után vissza kellett sompolyognom a jó "útra " .

  Nagyjábol 50-nél , egy egyébként szép kis horgásztó mellett elhaladva hagytam magam félre vezetni néhány gyalogos álltal , és utánuk futva szépen letértem az útról . Persze , az órám hamar tiltakozni kezdett , de nem volt egyszerű megtalálni a helyes irányba vezető utat , mert ekkor már csak azért sem voltam hajlandó visszafelé megcsinálni megint a potya szakaszt . Ennek a jutalma lett egy még nagyobb kerülő , némi bozótharccal megfűszerezve .

   Fejben már rég nem voltam toppon , éppen ezért , teljesen normális módon iszonyú hosszúnak tünt a maradék táv . Régen örültem ennyire már lakott területnek , a kis présházakat mind külön-külön üdvözöltem . A "sportcentrum " ( nem én találtam ki , ez volt a versenykiírásban ) előtt egy diófára akasztott dugóka-anyába ( nem tudom , hogy hívják ezt a micsodát , amibe dugunk ?!) még belehejeztem a készülékemet és nagyon örültem .

  Itt derűlt , ki , hogy szegény Hajduska Balázs is elkavart valahól , még csak jön valahol . viszont "cserébe " az utolsó túlfutásom alkalmával egy helyi srác elém került , tehát minden maradt a régiben : maradtam harmadik .

  Összeségében kevesebb élményt és örömöt , viszont sokkal több kinlódást és agyalást hozott ez a futás mint reméltem . Kicsit szebb vidéket vártam , nem csak azt , hogy elfutunk a szántóföldeken , többször is kikerűlve a szebb erdős részeket és jóval futhatóbb , nem ennyire tájfutós útvonalat reméltem . A jövő évi versenyről még gondolkozom...