Újra eltelt egy év és újra szülinapi futás . Már évek óta "hagyomány" nálam , hogy a születésnapomat egy , az éveim számával megegyező kilóméterrel ünneplem . Ezek a futások szigorúan egyszemélyesek , nem az ünneplés-ünnepeltetés a célom , hanem valamiféle összegzése az eltelt időszaknak . Gondolom sokan vagyunk így ezzel : elmélyülni , gondolkodni futás közben tudunk talán a legjobban , főleg ha az egy csendes erdő magányában történik .

   Tehát , amire jutottam : ebben az évben nem sikerült annyit fejlődnöm , mint szerettem volna .Talán három olyan futásom volt ( Vértes Terepmaraton 3:58 , Tatabánya 30 2:52 , és Győr Maraton 3:07 )aminek örülni tudtam . A Mátrabérc egyértelmű kudarc volt , mégha az esésem és szakadásom befolyásolta is a teljesítményt , nem voltam fejben elég kemény és a 7:15 sem egy acélos teljesítmény . Az azt követő 3 hét kihagyása és lábadozása csak egy valamiben volt pozitiv : megerősítette az akaratom , legalább a teljesítést akartam a T100-on . Így minden lelki teher nélkül indúlhattam útnak és élveztem is szinte minden percét az idő és talaj minden gáncsoskodása ellenére . 11:58 lett , ami amúgy egyéni csúcsom , de nem ezt terveztem...

   A nyár inkább az élményszerzésről szólt . Futottam az Alacsony-Tátra gerincen , a Börzsöny ( számomra) eddig ismeretlen részein . Szereztem újjra aszfaltos élményeket (  Sárkányi őrület félmaraton 1:29) és ez inspirállt egy síkmaraton teljesítésére . Ez Győrben volt , igaz nagyjából terepen , de hatalmas élmény volt újra kicsit futónak érezni magam . Imádom a hegyeket és az erdőt , de be kell látnom , hogy ( remélem , csak egyenlőre )gyenge vagyok a kemény , igazán szintes pályákon . Normális tempót futni csak a laposabb "futhatóbb" versenyeken tudtam .

   Jövőre nagy terveim vannak . Persze , nem tudom , hogy a nyavajáim mennyiben támogatnak vagy netán akadályoznak majd ebben . Szeretnék a saját magam álltal támasztott igényeknek megfelelni és ez elsősorban nem a helyezéseknek szól . Felakarom tornázni a heti kilómétereket legalább 120-as átlagra , mert úgy érzem , ez (is) a fő gátja a jó(bb) futásoknak .  100 km-es terepversenynek kevés a 85-90 km heti átlag . Régen is akkor ment a legjobban a futás , mikor 140-150-es heteket futottam . Nem vágyom én semmi különleges eredményre , csak úgy szeretnék befejezni egy-egy versenyt , hogy ki tudjam futni magam és ne csak az " egyáltalán-érjek-be a célba " metódusok legyenek .

   Nagy vonalakban ezek jártek a fejemben tegnap . Megpróbálok minél több élményt és pozitív hangulatot magamba gyűjteni , hiszen csak ezért érdemes futnom . Élvezni akarom az erdők és hegyek hangulatát és ha ezek mellett még futni is tudok kicsit gyorsabban mint eddig.... nos , nekem ennyi elég is lesz az élet eme szegmensében !!

Lefutottam a pulzus-tesztet.....de nem lettem sokkal okosabb .A szokásos ( patak-gát , füves , néhol kavicsos talaj , sík ) 8 km-es körömön . Könnyen feltudtam emelni a pulzust ( 5 km könnyebb futás után ) a 140-es értékre . Közben nem figyeltem az iramot , csak a pulzust . Érzésre könnyen ment . A végén 32:50 lett az idő , ez 4:13 átlag . Hát...nem is tudom . Titkon azt gondoltam , hogy kicsit jobb lesz , de hát ugye a futásban sincsenek csodák . Idő kell a fejlődéshez , a szervezetnek alkalmazkodni kell a terheléshez . Tehát egyenlőre az látszik , hogy valamit fejlődött az iramállóképességem , de a gyorsasági munka még nagyon kevés volt . Így hát hajrá , dolgozni kell keményen , hiszen jövöre a 2:50 a cél...

   Biztosan már többen átélték ezt , sőt , valószínüleg én is , de most elösszőr esett le....

Az egy héttel ezelőtti győri maraton után pihenő hetet tartottam .Nem voltam túlzottan fáradt , de úgy gondoltam , hogy az alapozás elkezdésének tiszteletére illik néhány napot lazítani . Hétfőn ( tegnap) kezdtem egy patak-kőrrel , csak érzésre , és hogy nem mehet fel a p. érték 125 fölé . ( nekem , az álltalam ismert terep-kollégák között elég alacsony az átlag púlzusom . Néha meggyanúsítanak , hogy biztosan alszom futás közben . Viszont a maratonon átléptem egy határt . A 150 körüli értékek teljesen jól estek és ez 4:12-15 ös iramot eredményeztek   )  A futás után meglepődve láttam , hogy 5 perces iram volt ( 120 PÁ ).

   Ma reggel ugyananaz a pálya , csak kicsit bővitve ( homokos-füves útvonal , nagyrészt a Rákos-patak töltésén ) . Lábra még könnyebbnek tünt , de most az első 4-5 kili után néha ránéztem az iramra is . Megint meglepődés : 130 alatti pulzusnál 4:25-30 tempó !

   Persze , tudom , hogy mi az a szuperkompenzáció , de ilyen élesen és meghatározóan még nem észleltem a hatását . Eddig is hittem a Maffetone-módszerben ( hiszen ezt csinálom a T100 óta ) , de most már bízom is benne  !

   Viszont így egy kicsit át kell "dolgoznom" a következő időszak terveit , már ami a pulzus-kontroll értékeit jelenti .  Kiváncsian várom a csütörtöki ellenörző futás eredményét !

Már vagy három éve "csak" az erdőkben-hegyekben futkorászom . Nagyon szeretem , de idén nyáron kezdett igényem lenni valami kicsit gyorsabb , lendületesebb futásra .  Augusztusban a Sárkányi Örület félmaratonon futva elhatároztam , hogy keresek valami őszi maratont . Az időpont miatt a November 7.-i Sri Chinmoy versenyére esett , Győrben . Mikor elolvastam a kiírást , miszerint a táv 95%-a erdei úton zajlik , nem is lehetett kérdéses az indulás .

   A terepversenyek miatt nem sok időm maradt a konkrét maratoni felkészülésre . A Tatabánya 30 futás után elkezdtem egy 3 hetes "gyorsító" gyorstalpaló programot . Heti 3 alkalomban volt 1-1 résztáv , tempó , fartlek futás és egy hosszú . Tudtam , hogy valódi fejlődést ennyi idő alatt nem lehet elérni , de talán kicsit felpiszkáltam magam .

   Vasárnap reggel 7-kor már Győrben voltam . Gyors nevezés után öltözés és melegítés . Kb. 3 km nagyon laza futás , benne 5-6 repülő . A rajtot kicsit elbénáztam , éppen Zakariás Gézával nosztalgiáztunk , amikor meglódult a nép . Ennek megfelelően az eleje a tervezett pulzus értékek gyors elszabadulását mutatta . Erővel kellett visszafogni magam , hogy valamiképpen 140 körül tartsam az értékét . A verseny 6 kör volt , nagyrészt egy parkerdőben . A 2.-ik körtöl végre beállt a pulzusom és én is eltudtam kezdeni kicsit befelé fordulni . Végre hallottam a madarakat , a szél zúgásat . Tudtam figyelni az őszi erdő csodálatos színeire . Hiszen ezért jöttem ide : élvezni a mozgást , az erdőt , a versenyt .

   A körök szépen pörögtek , mire észbe kaptam ,már túl voltam a felén ( 1:33:45 ) . Itt már látszott a GPS-en , hogy kicsit hosszabb lesz a táv . A második huszasra lassan kezdtem a pulzust feljebb engedni , hiszen a tempót csak így lehet tartani . 150 körül mozgott az érték . A lábaim jól mentek , és fejben is teljesen ott voltam . A tervezett kajákat ( 15 km és 33 km-nél 1-1 gél )megcsinálltam és figyeltem a megfelelő mennyiségű ivásra is . Ez nálam sarkalatos pont , a betegségem miatt ez a legfontosabb .

   A futáson külön szinfoltot jelentettek a segítő/irányító emberek . Végig , és szerintem mindenkinek szurkoltak , tapsoltak . Az utolsó körben sorban elbúcsuztam mindegyiktől , megköszönve a szurkolást .Nagyon jól esett a jelenlétük .

  40 kilinél elkezdtem egy kicsit megnyomni , kiváncsi voltam , mennyire pörög fel a motor . 168 lett , hát , még van hová fejlődnöm . A vége 3:07:50 lett , 147 pulzus átlag . A táv 42.60 km .

  Nagyon kellemes nap volt , sok ismerössel és egy jól sikerült egyenletes futással . Igaz , hogy közel sem jártam az egyéni csúcsomhoz ( ez nem is lehetett a célom most ) , de jó érzésekkel csinálltam és fejeztem be . Így most már ( egy kis pihi után ) elkezdhetem a kissé átdolgozott felkészülésemet , mert úgy tünik , jó úton járok .