Végül csak elérkezett a Verseny hete. Az idáig vezető út minden volt, csak unalmas nem. Sok km, sok óra, sok futótárs. Sok nevetés. Izzadság, hegy, völgy. Meleg. Hideg. Nap. Eső. szél. Hó is az év elején. Küzdelem nem is egyszer.

Most meg itt ülök, és nézek ki a fejemből. Most már többet tenni nem tudok, csak pihenni, készülődni. A nagy zsibongás után egy kevéske csönd. Nyugalom (hallod: "nyugalom!"). Egy kis végső összerendezése testnek és léleknek. Halk ima, elfogadása bárminek, ami jöhet. És egy csepp folyamatos bizsergés a szív körül, ami egy háromtagú szóra veri most a ritmust: Spar - tath - lon, Spar - tath - lon.
Már várom a péntek reggelt...