6 hozzászólásSikerült átnéznem a múlt heti futásról készült sok száz fotót. Itt a link, ahol mindenki szemezgethet a képekből:
Maga a verseny:
Párommal már szombaton lementünk, hogy ő tudjon egy 7kilis távot futni. Én meg, hogy megörökítsem őt, és másokat is, meg felmérni a terepet.
Vasárnap reggel egy kis reggeli, mivel a gyomrom ici-picire összezsugorodva. :)) Mégiscsak első félmaraton.
Séta a rajtig. Futókolléga megtalálása. Névnapi csoki átvétele. Nyami :)
Bemelegítés, rajtbeállás. És egyszer csak elrajtolunk.
Párom beállt fotósnak erre a versenyre, mivel én a futást választottam. Nagy erőkkel keresem a rajt után. Megtalálom, mosoly, és irány - na nem Horány- csak a cél.
Az első kör jól megy, eszem, iszom, és a legfontosabb, hogy mosolyogva futok. Ez a táv második felére nem lesz jellemző.
Második kör elején frissítés, iszom iso italt. Nem kellett volna. Két kilométerrel arrébb megfájdul a gyomrom. (Sose szokott, biztos a hideg is rásegített). Hál istennek nem tart sokáig, és a parton már el is felejtem a dolgot. A parti rész nem volt túl jó, pláne ott ahol csak föld és fű volt. Igazi bokaigazító talaj volt. A 18. kilométer környékén jött a fal :((, meg a hideg (ekkor kezdek el fázni is). De némi gumicukor és túllendülök rajta.
Itt már nem volt természetes a mosolyom a párom szerint. Pedig én isten bizony mosolyogtam, legalábbis azt hittem, amíg meg nem láttam magamat a fotókon. Biztos a hideg lefagyasztotta az arcomat. :))
És messziről, de meglátom a célkaput. A vége már elég gyorsan megy, akár tovább is tudnék futni (a sok adrenalin) :)) És végre beérek. Időm 2:37:32. Hát nem a legjobb idő a világon, de megcsináltam életem első félmaratoniját. :))
Öröm, (hawaii, dizsi, napszemüveg) :))
Tali párommal, és futókollégával. Meglepetés érem, kupa átvétele.
Sikerült, megcsináltam! :))
Végül visszamentünk a szállásra. Átöltözés, összepakolás, és irány haza. Sajna másnap munkába kellett menni. Úgyhogy pihenés az nem volt.
A következőt biztos nem télen fogom futni. De így is jó élmény volt. :))