Na, csütörtökön megvolt a 2. edzés.A pályára mentünk.Két 9.E-s fiú elmaradt (az egyiknek kosáredzése volt, csoda, hogy múltkor eljött), de érkezett egy új lány. Négy körrel kezdtünk, gimnasztika, majd 8 repülő.Négy a füvön, négy a salakon. Ez utóbbinál 100m sétával,mert eléggé kivoltunk.Érdekes, 20 éve ezt még könnyen nyomtam...

Edit, az új lány meg Kristóf és Máté tényleg repültek, én meg élveztem a gyors futást utánuk. Eztán a váltást gyakoroltuk, bot hiányában tolltartóval és vizespalackkal. Csináltunk egy kis versenyt is, ezt nagyon élvezték. Én is.

Közben elkezdtem kiragasztani a Cora-futás versenykiírását. Ez egy 2,8 kilis utcai futás Db belvárosában, a szokott körön. A kölkök persze össze-vissza variáltak:jön, nem jön, mégis jön-már láttam, hogy MEGINT nem mi nyerjük a mozgósítási versenyt. Persze, Bodaszőlő megint 100 fővel vonult ki. Csúcs, amit ott művelnek!

Reggel 2 fok, szél, majd megfagytam a szökőkútnál. Tíz perc után feladtam a várakozást, és elmentem nevezni: "Nincs olyan diák a Karacsban, aki ilyen időben eljön!" felkiáltással. Azért csak vcissza evett a fene. Hát jön szembe nagy vigyorogva Ixi, Dávid meg Axel a 6/3-ból. Axel egyenesen Sárrétudvariból indult hajnalban.

Neveztek, majd a rajtig elmentek az egyik srác nagyijához melegedni. Én beültem a cukrászdába hasonló céllal. Forró csoki alapozta meg a szénhidrátfeltöltést. Erre megláttam Anitát és Erikát a szökőkútnál vacogni. Madarat lehetett volna velem fogatni.

A versenyen Dávid kb. 11 perc alatt ment végig-nem volt hivatalos időmérés. Mi lenne, ha nem cigizne? Én Ixivel futottam, a becenév a Xéniát takarja. Igazi értelmes, kedves, jól tanuló kislány, látszott, hogy nagyon élvezte a kalandot.Különben egyik résztvevő sem volt még a csütörtöki edzésen.

Mindenki jól érezte magát, inkább verseny után kezdtünk fázni. Amelyet persze Bene Balázs nyert, ki más? A sorsolásról elhúztam. Én már nyertem.

Egyik kolléganőmmel már hetek óta agyalunk azon, hogy lehetne némi atlétikát csempészni a suliba. Mindketten dugig vagyunk órával, ráadásul egyedül ő ért hozzá, testnevelő lévén. Végül kitaláltunk valamit, hátha működni fog.

Hétfőn ő tart egy szakértő edzést a diákoknak. Csütörtökön én totál amatőr módon kiviszem őket futni a Farkasszigetbe. Aki akar, még hétvégén futhat egyet.

Ma 14 45. Találkozó bicajjal a Sportcsarnoknál. Ha nem esik. Gyönyörű idő! Heten érkeznek- mint a gonoszok. Bicajjal indulunk ki. A vasúti átkelőnél átmegyünk akrobatába, míg átvergődünk a rácsokon. A kutatóháznál lezárjuk a bicajokat. Rendesek, még a cuccot is berakhatjuk az előtérbe. Aztán ihaj, a puszta. A négy fiú elrobog. Utálnak lassan futni. Kristóf egyenesen az atlétikai nap (okt. 27) 3000m-ére edz. Csak a hátukat látom.

Mi négyen, lányok kocogunk. Szoszooo gyűri rendesen, Melindáék elfutották az elejét, most bírkóznak a távval. Ragyog a Nap, folyik rólunk a víz, közben dumálunk. A lőtérnél a fiúk bevárnak. Gyors döntés: elfutunk a fákig. Kristóf megvillan, a többiek utána. Mi bölcsen szemlélődve kissé lassabban. A fáknál csak mutatóban nyújtunk egy kicsit, jelképesen. Pulzusmérés. Normál aerob tartomány, Melindának kicsit magas, vagy elszámolta.

Indulunk vissza. A lányok belesétálnak, a fiúk is itt-ott. A kutatóháznál győzedelmes vigyorok, lihegünk, iszunk. Majd elindulunk vissza, kis kempingem totál égő a gyönyörű gépek mellett. A csarnoknál elengedem őket, megy, ki merre lát. Elvégre este gimisbuli a suliban.Szép volt, srácok! Nagyon büszke vagyok mind a hétre.

Mint az őrült, tekerek vissza a suliba, kb. 2 perc a zuhany, három az öltözés. Elértem a vonatot, jé. Elégedetten dőlök hátra. Jövő héten a pályára megyünk, gyakorolni a váltást, a rajtgépből indulást.

Már megint mibe vágtam bele?