Már nagyon régen nem futottam. Múlt vas. óta, és ez a tény már erősen befolyásolja a hangulatomat. Szombaton sétáltam az erdőben, minden csupa szín és illat volt, szegény madarak meg azon filóztak, hogy most énekeljenek, vagy inkább készüljenek a télre. Úgy futottam volna! Ha nem olvasgatom a fórumot, és nem írogatok bele hülyeségeket, hát teljesen kiakadok.

Ma reggel beraktam a futócipőmet a hátizsákomba. A szertárban aztán bakancs le, Nike fel! Sokkal jobb, bár farmerhez nem igazán ízléses a sportcipő, de ne én neveljem már a diákok ízlésficamát! Mivel a lóra vissza kell ülni, ha ledobott, hát kocogva közlekedek szünetekben. Na, azért nem sprintelek! Főleg azon a kedves, csúszós járólapon nem. Nagyon jólesik, bár a térdem még messze van az igazitól. Ma a vonaton megmutattam a rtg-dokinak. Azonnal elkezdte vizsgálgatni, mondta, hogy egyes mozgások kieshetnek, pl. guggolás. Próbáltuk összerakni, mim fájhat. Majdnem full extrás a doki, de egy ortopéd kurzus még hiányzik a glóriájából.

Úszásnál a gyors tempó tökéletes, a mell lábtempó féloldalon. Ezt a hétvégi termálozáson vizsgálgattam. Közben néztem egy nőt, aki úszódresszben, sapiban, menő úszószemüvegben halálkomolyan úszkált a nyolcszögletű medencében. Átmérő kb. 10 m. Oda, pihi. Vissza, pihi. Jó, hogy komolyan edz valaki.

Igaz, mit rosszmájúskodom. Én se szaggatom most az aszfaltot, kergetem az őzikéket. Sajna.

Hát,erre nem számítottam. Tele voltam energiával, élveztem, hogy a térdem meg sem érzi a hétvégi futás-keresztedzés-futás játékot. Futottam a bioszterem felé, és pont a 6./6-hoz. Ez az egyetlen osztályom, akikkel fasírtban vagyunk.

És ott volt az épülő aula előtt a járólap, ami eddig nem csúszott. Végülis mostse. Csak jött az a furcsa érzés- a jobb lábam (bokaízület) hirtelen megrogyott. Mindig ebben a cipőben. Mindig a suliban, ha futkorászok. Csak eddig egy billenéssel kompenzáltam, most meg a munkások őszinte örömére vágódtam egy döndülőset.

Jobb térd: lila. De a bal! 120 fok alá csak kiáltással hajlik. Lépcsőn le és öltözés- sőt, wc-deszka!- komoly kihívás. A foci- kézi- és kosáredző kollégák szerint zúzóditt a térdkalács és a tok. Meg a szalagok. Jó a rtg-szem! Szóval 2-3 hét futásmentesség. Remélem, ennyi. Egye meg a fene!

Na, végre, tegnap kijutottam az erdőbe is! Nagyon szép idő volt, mindenütt csupa színes avar. Az illegális szemétlerakók is eltünedeztek, ahogy kifelé haladtam. Sokan futottak, egyszer szembejött Benedek Zsolt is, kb. a kondenzcsíkot láttam belőle...

A szombati súlyzózástól fáradt volt a lábam-ürügy a kocogásra! Pallag alatt van a forduló, itt éreztem, hogy iszonyú éhes vagyok. Innentől vissza nem volt olyan happy a futás, biztattam magam, most aztán biztos a zsírdepóból megy! Talán az a baj, hogy fogytam 3 kilót (hosszabb futások és este csak joghurt), és nincs honnan glükózt vételezni? Próbáltam tudományos választ kapni a kérdésre, és már haza is értem!

Rávetettem magam a gyerekek Nesquikjére, aztán fejest a mérlegre! 50 kiló alatt voltam, juhé! Erre nem hagytam ki a vacsit, ma meg Erzsébet-nap van a suliban, óóóóó! Asszem, le kéne mennem futni, de a férjem már erőst lázadozik. Talán holnap.

Na, ezt jól megjártam! Írtam egy jó kis blogot, erre rögzítéskor elveszett. Ha vki megtalálja, szóljon. Tehát, replay. A mai nap keresztedzettem. Délelőtt 29 tuját locsoltam, vödörrel. Egyenként.

Utána a Termál következett. Míg a gyerekeim gyógyúsztak, kipróbáltam, jó-e még a gyógyvíz a fájó izmokra? Bevállt.

Délután a konditerem jött (ill. én mentem). Eredetileg aerobik lett volna a műsor, de ezt csak én gondoltam így. Egy emberért meg nem tartják meg az edzést. Még értem sem (nem értem).

Így átmentem a gépekhez, és egyből Huanita jutott az eszembe. Pedig nem is tudtam még, ártatlan üzimmel milyen darázsfészekbe nyúltam. Sajna, itt egy jó pasi se volt. Vagy túl magas a mérce? Dühömben megnyaggattam a futópadot és a lábgépeket. A padon tapostam volna még, de vmit félreérthetett mert 20 perc és 12 km/h után leállt, meg ne öljem magam- pedig épp kezdtem élvezni!

Ha újra megyek, kipróbálom a haspadot is! Cserkész becsületszó.

Ma nagy öröm ért: jött egy sms Pentől. Itthon van, fussunk együtt! Eredetileg a Nagyerdő volt a terv, de délutáni óráim miatt csak este értem haza (43 km-re dolgozom).

Rengeteget beszélgettünk- mint a "régi szép időkben". Ennél jobban csak akkor nőtt volna a vitálkapacitás, ha énekelünk futás közben, de ezt nem kívánom a többi sporttársnak!

Remélem, Lea jön még Db-be. Motiváló hatása felmérhetetlen, és számomra gyorsító edzésnek is kiváló. Itthon átmentem anyuka-üzemmódba, de az elégedettség elkísért.

Ez egy becsapós cím. Ugyanis a Bp. Marathon után, miután már alig fájt minden tagom, újra kezdtem. De igaz lehet, hogy a hosszú futás hazavágja az immunrendszert, mert nov. 2-a óta hangszálgyulladással bajlódom. És végre, végre... itt jönne, hogy holnaptól. Erre bejött egy szülői értekezlet (a lányomé) és egy musical-bérlet (az enyém).

De! Kell a hangomnak 24 óra pihi még, és aztán reszkessen a Nagyerdő! Egy gondom van: keresztedzésnek aerobikot gondoltam. Azt hova írjam? És melyik a legjobb állóképesség és csinosság szempontjából? Annyiféle van. Majd jegyzetelek.