12 hozzászólásHát megvolt. Kerek lett a történet.
Ahogy az ember öregszik, úgy éri tán kevesebb meglepetés az életben, legalábbis önmagát illetően.
A futás mindig is leképezi az adott embert, ez észrevehető olvasva-beszélgetve a közelebbi-távolabbi ismerősökkel, akiknek a futás a hobbijuk.
Ahogyan valaki eljut élete első szigetköréig, egészben lefutott 10 km-éig, vagy épp legyőzi a félmaratoni távot, hogy a klasszikus és "piacvezető" álmot, a maratont ne is említsük, szóval teljesítménye tisztán kirajzolja habitusát, jellemző vonásait, megjeleníti életének fizikai-lelki vetületét. Az élet más területein valószínűleg hasonlóan állunk a kihívásokhoz, ahogyan a sportban, így akár a futásban is tesszük.
Első maraton? Koreográfiája és története megegyezhet az első diploma megszerzésével, vagy épp az első igazán komoly és felelősségteljes munkahelyi projektbe befektetett energiával, teljesítéssel. Sokadik maraton? Már ismerjük a kihívás lényegét, tán rutinból is megoldjuk, ha nem is PB-vel, de hisz mondhatjuk: épp nem hajt minket belső vagy külső nyomás, elvárás.
Nem is a maraton távja itt az érdekes, amikor egy kihívás, kitűzött cél kapcsán tudatos vagy ösztönös edzésekről, túlizgult vagy ellazsált felkészülésről, alibi vagy valós megoldásokról elmélkedünk, hiszen 10 km lefutása is előhívja az ember igazi énjét. Aki az élet egyéb területein túlvállalja magát, rendszertelen, vagy épp csak hihetetlenül izgulós, az beleviszi mindezt a futásába is. Aki meg szorgalmas, rendszerető, lelkiismeretes, annak sima az útja a maratonhoz?! 
Azért persze egy sportoldalon érdemes leszögezni, hogy valamilyen fizikai minimuma van a maraton teljesítésének, tehát hiába rendelkezik az illető tiszta szívvel, elkötelezettséggel, rendszeretettel, ez önmagában _edzés nélkül_ még kevés. 
Olvasgatva a blogokat, beszélgetve az elmúlt 10 év során FB-ismerősökkel, a maraton igazán jó lakmuszpapír a személyiség megismeréséhez.
Nálam ez az idei maraton valójában nem hozott újdonságot. Nem okozott nagy lelki gondot, hogy nem lesz PB-kergető év a 2010, és még a szokottnál is lazábbra sikeredett a futás. A maratont semmilyen tradicionális (edzés)előzmény nem alapozta meg, egy 20 km-en felüli futás volt, a NIKE, viszont a bizonyítás és az önigazolás vágya, hogy ismerem a kihívás természetét, és rendelkezem olyan alapképességekkel fizikai és mentális téren, amelyekkel meghatározott módon sikeres lehetek: nos, mindez a motiváció végül elvezetett a rajtig.
Azután az eső és a szél mellett a szükséges pluszt: a társasági életet, beszélgetést is megkaptam úgy a 14-ik kilométertől, köszönet a hölgyeknek! - hát minden stimmelt a célba érkezéshez. Megvalósult a kerek számokhoz igazodó 6 és feles perc/km átlagtempó, a végére kicsit gyorsulva, séta nélkül.
De ezt jövőre újból eljátszani: hát nem túl perspektivikus. Pedig a forgatókönyv adott: vagy éppen a szükséges PB elérése mentén halad a 2011-es év, felbuzdulásokkal és hullámvölgyekkel, melynek végén azért ott lesz a -mondjuk 1 perccel megjavított- maraton PB, vagy bármely ok miatt ellehetetlenül 2011, és akkor el sem indulok az őszi maratonon, hiszen minek is... jubileumi Budapest maraton majd csak 2015-ben lesz, amin akár komolyabb felkészülés hiányában is érdemes indulni, hogy meglegyen a gyűjteményben a 30. évfordulós plecsni.
Viszont sok év már nincs, hogy kergessem a számokat. Senior 2-ben valahogy nem látok túl nagy esélyt PB-t felállítani, hisz ami 2008-ban 41 évesen sikerült, az közelebb az 50-hez mitől lenne még jobb?
Nehogy azt válaszoljátok, hogy a több edzéstől...
Aktualitás: beneveztem a Bécs-Bp. zárónapi félmaratonjára. Ez azt jelenti, hogy a legrosszabb esetben is addig még előtte futok kétszer-háromszor pár telepkört. Jobb esetben meg sokat készülök rá, és túledezett leszek! 
Jó futásokat!
Hej, de filozofikus vagy ma!
Szerintem neked külföldön kéne maratont futnod, az megdobja egy kicsit a motivációt. Máshol még lehet jubileumi év jövőre is. Majd vigyetek el engem is! :)