Né', mire adtam a fejem.... Ahhoz képest, hogy névleg utálok futni, csak a társaság miatt csinálom. :P Lehet mégsem? :)

Láttam egy hirdetést a Bakony Maratonról úgy egy hónapja, aztán gondoltam, a Halász Judit sláger után a május 4-i vasárnapnak másnak kell lennie, mint a többinek, így elveimmel ellentétesen befizetek egy valagnyi pénzt azért, hogy kocoghassak pár órát az erdőben. Főleg, hogy az utóbbi 6 év születésnapjai mind elég átlagosan teltek: pajtások hiányában a családdal tortáztam, aztán mentem pancsolni.

A 22-es távot néztem ki, attól tartottam, majd meleg lesz, jobb a tutira menni, annyi menni szokott télen is. Az meg nem kéne, hogy pont a szülinapomon haljak szomjan egy maratoni táv 30. kilométerénél. :P

Próbáltam ismerősöket is keríteni, de nem nagyon akadtak. Többek között Andrást kapacitáltam, aki múlt héten bemondta, hogy maratonra nevezett, lefutja, ha beledöglik is. :P Sőt, a két másik ismerős (Ivett, Tibi) is oda nevezett. Na basszus, lesznek gondok.... Lévén egyedül felesre nem akartam menni, inkább a társasági életért volna oda, mint a sportteljesítményért.

Valamennyire az utóbbi is kihívást jelenthetett, lévén mostanában 10 km felett nem futottam, inkább a beszélgetős kocogásokat nyomtam, meg a futóklubos edzéseket, ahol általában volt is kemény 1500-2000 m pályás résztáv a bemelegítés-levezetés mellett. Na, ezekből "készültem fel" a hegyi maratonra: papíron 42,1k, 620m szint. :D A nevezést végül meg se ejtettem, időjárásfüggővé tettem, főleg, hogy a héten végig szakadt az eső, még dagonya is kinézett a táv mellé.

Rápihenés nem volt: a héten kivételesen még sokat bringáztam is, pénteken volt egy combos úszás 4 órában, szombaton csak 2 óra úszás, meg egy kis futás. Kipróbáltam, akarok-e sáros utakon futni. Bár a bakonyi agyagra Veszprémben nehéz készülni, itt a sziklás talaj hamar elszívja a nedvességet. Végül úgy döntöttem, ha jó idő lesz, akarok futni. Ezek után éjszaka nem tudtam aludni, izgultam is, meg a nyitott ablak mellett süvített a szél... 4 óra szundi azért összejött.

Reggel óriási szél, de legalább nem esett. Elvileg jött volna a család is kirándulni, de végül csak anyukám fuvarozott ki minket ilyen időben (ezer köszönet neki), lévén a jogsimat pár hónapja nem találom. :D Mondjuk a visszaút miatt nem is szívesen mentem volna sofőrként.

A veszprémi 4°C-ból Zircen maradt 3, a viharos szélben bőven mínusznak lehetett érezni, szuper. :P Viszont kivételesen időben odaértünk, nem késtük le a regisztrációt. :D Sőt, még jöttek utánunk is, kész csoda. Csinos lányok is, de mint kiderült, féltávra. :/

A térképet nézegettem egy kicsit, de analfabéta vagyok hozzá, szóval bíztam benne, hogy majd a szalagok alapján eltájékozódok. Vagyis majd András tájékozódik, én meg követem. :P Azért zsebre dugtam egyet az itinerből, valamire csak jó lesz. Közben befutottak Ivették is, váltottunk pár szót, fényképezkedés, aztán irány kifele. Jó beszart fejem van a képeken, nem tetszettek a számok, amik a dombok magasságát jelölték. :P

Vittem nagy hátizsákot is csilliónyi cuccal, de végül háromnegyedes gatyában, meg átmeneti bringás felsőben mentem, széldzseki nélkül, kis hátizsákkal. Vittem egy gélt, szőlőcukrot, meg egy Balaton szeletet is - mint kiderült, kb feleslegesen, mert a cukron kívül más nem kellett. Azt is csak azért ettem, mert idegesítően zörgött a zsebemben. :P

Odakint kis ácsorgás, aztán rajt. 12 fő jött össze, ha jól számoltam: 9 fiú, 3 lány. A terepfutóverseny se egy csajozós hely... 9:30-kor szépen elindult a társaság, stopper, tracker bekapcs, uccu neki.

András előzetesen 4 órát tervezett (ő készült is rá: 25-30 km-eket ment, igaz, Debrecenben), amit még én is kivitelezhetőnek tartottam, de mondtam neki, bemelegítés gyanánt az első hegyig menjünk csak Ivettékkel, akik a sor végén akartak elkocogni.

Ez igen jó döntésnek bizonyult, mert az első kanyart a 12 főből 12 elfelejtette bevenni. :D A befutó is kékkel volt kiszalagozva tök egyenesen, így mindenki elment a visszaúton. Ivett szerencsére helyi erőként levágta a dolgot, szólt úgy 6-800 m után, hogy rossz fele megyünk. Gyorsan álltunk is 1-2 percet az addigi kocogás után, nem nézett ki űrtempó. :D Kupaktanács után elmentünk toronyiránt balra, mert hogy Borzavár arra van. Végül gmapen kimértem, kb méterre pontosan sikerült annyit menni, mint az eredeti táv lett volna, csak valami párhuzamos erdei ösvényen. K meredek volt, meg csúszott is, nem nézett ki sok jó a továbbiakra. :P A dombtetőn csúszkerálás, fényképezés, aztán sikerült rátalálni a szalagozásra, onnan lejtő, csúszós sárral, még rosszabb. Közben az egyik eltévedt srác megelőzött minket, ment az emelkedőn fel, mint a raketta. Ivették csak sétáltak, így mi is, de én inkább kocogtam volna az emelkedőkön is. A második dombon ott is hagytuk őket, túl lassú volt a tempó.

Borzavárra 45 percnél értünk be, a frissítőnél értük be az előttünk levő 2 srácot. Pohárka víz, kis banán, fél sport szelet, majd életem első dugása következett, aztán irány tovább. Onnan kezdve vagy együtt mentünk a 2 sráccal (Szabolcs, András), vagy előttük. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy vittem fényképezőgépet is, így mindig álltunk 1-2 perceket fényképezni is, akkor beértek minket. :D Főleg, hogy mindenről gondosan csináltam 2 képet is, hátha az egyik életlen lesz. Persze elfelejtettem sport üzemmódba állítani a gépet, így a mozgósak életlenek lettek. :P

59 perc után valamivel léptem bele egy iszonyat mély sártócsába bokáig, egy pillanat alatt elöntötte a trutyi a cipőmet, ott elkezdtem szívni a fogam, mert a múltkor a másik cipő már a harmatos fűtől megázva is törte picit a lábam. Ez szerencsére nem, csak cuppogott. Vigaszom volt a bajban, hogy Szabolcs szinte vadiúj cipben jött, és azt ugyanúgy tönkrevágta, mint én a sajátomat. :P 1:30 körül patakon kellett átkelni, a vízen járás sajnos nem ment, kicsúszott a lábam alól a kő, amire léptem, onnan kezdve a másik cipőmben is volt bőven hűtővíz, kellemes óráknak néztem elébe.

Az utak piszokul csúsztak, volt sunyi sártócsa is, anyáztunk bőven. Közben kis időre beértük a srácot, aki a hegyen előzött minket, pont egy kereszteződésnél jött vissza a második eltévedéséből. :D Így azt megúsztuk, mert mi is mentünk volna a rossz irányba. :P

Porva után szerencsére volt egy kis nyugis erdei rész is, 2-3 km, egyenes út, sóder, tócsamentes. Kb ez volt az egyetlen pihentető rész, ahol lehetett nézelődni is. Nagyon szép helyeken vezetett egyébként az útvonal, ilyennel a Bakonyban szerintem nem is lehet nagyon téveszteni. Nézelődni viszont csak állva lehetett volna, mert nagyon kellett koncentrálni a többi részen a lábunk elé.

Vinyére 1:54 körül értünk, ott is elment 3 perc büfézésre, elkezdtem szemérmetlenül falni a Sport szeleteket. Ha már 5000 pénz volt a nevezési díj, minél többet igyekeztem leenni belőle. :P Ennek annyi haszna volt, hogy eléhezésnek végül a nyomát se produkáltam.

2:05 körül estem egyet a sárban, aztán iszonyatos csúszkerálás az erdőben, valamint egy kidőlt fánál 2-3 perc fotózás, 2 Andrásról, 2 rólam... :D

Cseszneken kézmosás, ezek eredményeként Szabolcsék megint beértek minket. :D Ez közös fotózkodáshoz vezetett a vár tövében, újabb percek mentek el. Hogy leszünk így futóbajnokok...? :P EP: 2:45, 4 perc további vacakolás. Szabolcsnál volt óra, azt mondta, 24,5 km, aminek nem örültem, mert már bőven csúsztunk ki a 4 órából, de a 4:15-ből is.

Ledobtam a felsőt, Andrásnál volt hátizsák, onnan cipelte ő. Ja, öltözet - jól kitolt magával: susogós melegítő, bőrkesztyűvel. :D Meg mellkaspánt nélküli hátizsák, szerintem abban elég macerás futni. Mondtam, hogy vigye az enyémet, de ha nem, hát nem...

A felső ledobása után egyébként 50 percig nyílt rész jött, viharos széllel, de vissza már nem vettem. :P Gézaháza előtt volt egy húzós erdei emelkedő, illetve egy pofaszeles mezei, azon sajna András elfogyott, ébn meg elfagytam. :P A tetején álltam is 1-2 percet lovakat etetni, amíg összekapja magát, de onnan lelassultunk. A domb tetején volt EP, ott már nem is álltunk 30-40 mp-nél többet, zsebre vágtam 2 csokit, aztán kocogás tovább. Szabolcsék leszakadtak az emelkedőn, onnan kezdve már nem is értek be minket. Illetve én is elkezdtem forszírozni a tempót, legalább 4:20-ra érjünk be...

András az utolsó erdei lejtőnél mondta 3:30 körül, hogy lassítsunk, mert görcsölni akar. Na, mondom, szólhatott volna, van nálam magnézium, izo is... Azt belepumpáltam, úgyhogy egy nagyon kínos végjátéktól megkíméltük magunkat, de szegény már eléggé elkészült a végére. Én a sok csokinak, meg a kényelmes tempónak köszönhetően kifejezetten jó bőrben voltam, abszolút meglepődtem magamon.

A 3/4-es nadrágban a csalánmezőn való átgázolás gondoskodott arról is, hogy javuljon a vérkeringés a bokám környékén. :P Amiről olvastam blogokban, hogy maratoni fal, na, olyannal nem találkoztam egyáltalán. Mondjuk ez jó is volt így, végig szóval tartottam Andrást az utolsó 40-50 percben, így kibírta ő is.

Zircet 4:15 körül láttuk meg, mondtam, hogy sietni kéne, 4:30 legyen meg mindenképp, azon túl már szégyenteli lenne beérni. Az utolsó kilométerek aszfalton mentek, szerencsére bírta azt is a térdem. A legvégén elég neccesnek tűnt a célidő, de Andrást nem volt pofám ott hagyni, ha már addig nem tettem, inkább ordítoztam neki a lakosság nagy örömére. :D Végül csak behoztam magam időre, egy utolsó ordibálás hatására András is sprintelt 20 métert, 4:30:00-nál dugott. :D

Gyors fényképezkedés - azért látszik, ki fáradt el jobban, illetve ki lazsálta végig a távot. :P Mindegy, a jó hangulatban, társaságban kocogásért jöttem, ez megvolt. Plusz a végén házi szörp, sport szelet, illetve valamelyik sporttársanő hozott pogácsát, szuper volt, hálás köszönet neki.

A másik Andrást még lefotóztuk befutónál, Szabolcs viszont nem jött, csak fél óra múlva, ami a 200 m körüli hátrányát tekintve elég rossz tempónak tűnt. :P Mint kiderült, a végén nem jött be egyenesen a célba, hanem az utolsó kanyarodási lehetőségnél elfordult arra, amerre eredetileg kellett volna menni rajt után, aztán 42 km körül jött rá, hogy valami nem kóser, így 5 km-el többet futott a kis sztahanovista. :D

Na, mi is volt még? Eredményhirdetés a csajokál, mikor Ivették is bejöttek 5:50 körül. Addig eszegetés, iszogatás (korsó víz! :P ), beszélgetés.

A fiúknál a győztes srác 2:58-at ment.... Az állatja... A táv meg csak 39,5 km volt, mint kiderült, szóval mégse lettünk maratonisták, maradtunk mezei kóklerek. :P :/ A dobogóhoz 3:52 kellett volna, a 4. srác 4:07-et ment. A nettó mozgásidő nálunk is 4:06 körül volt (fénykp miatti sétákkal), így kevesebb frissítős állással, eltévedéssel, fényképezéssel, az elejét is meghajtva szerintem nekünk is ment volna 4:10-15 között. Főleg, ha András frissít rendesen, meg rendes ruhákban jön. Ha egyedül megyek, akkor nekem szerintem összejött volna a 4 óra is, mert most bőven pihenten értem be a célba, simán ment volna tovább is, ami ennyi futóedzésből jónak mondható. ;) Futni mondjuk nem sokat tudtam: az emelkedőkön spóroltam, lejtőn nem mertem, sík meg kevés volt, inkább pihentem ott is. Jobb lett volna sokkal az idő akkor is, ha nincs ekkora dagonya.

Ami nem volt meg, nagyon hiányoltam: csomó blogbejegyzésben olvastam, hogy a futók (főleg a csajok :P ) szinte összepisilik magukat a meghatódottságtól az első maratonfutás végén, könnyekben törnek ki, katarzis, miegymás. Na, ilyen nem volt (katarzis nem, pisilés persze volt). Biztos a hiányzó 2,5 km az oka. :P

Ami viszont volt: piszok jó póló! Már azért megérte elmenni. :D Úszógatyás, jó húsbnan levő maci áll tanácstalanul a futópálya szélén... Mint ha magamat látnám. :D

Volt szuper élmény is, nehezen felejthető születésnap. Anyukámnak mondtam is, milyen érdekes: ugyanúgy ő cipel haza kocsiban nyakig sárosan, mint 10 éve. Bár akkor a kórházba kellett értem kijönni, ahova egy szalonnasütés végén vittek be a mentők az erdő közepéről, enyhén bódult állapotban. Mindegy, a lényeg változatlan. :P

Hazaérve volt süti is, meg egy levezető úszás, anélkül azért nem telhet el vasárnap. Bírtam azt is, bár a térdem nem csípte a delfinező mozdulatokat. Másnap a lefele lépcsőkkel volt gond, kis izomláz térd felett, aztán ennyi, ezen is meglepődtem.

A cipőm rosszabbul bírta, a nagyujjam kinyomta mindkettő elejn a gyöngyvásznat. Lehet beruházok egy vízálló terepcipőre, mert ez a mostani futás tetszett, rendszeresíteni fogom.