Nem lesz egy kronológiai sorrend. Ide-oda csapkodok, de igyekszem mindent összefoglalni.

Akkor kezdjük november 12-vel, mikor is Dr. Cser-Palkovics András polgármester úrtól a  „Pro Caritate Albae Regiae” díjat vehettem át. Ez a díj a jótékonysági futóknak szól, mindenkinek aki velünk tartott az elmúlt években.

És ugrás akkor nyárra, a nyári jótékonysági futásra. Ezúttal újra a Down-Szindrómás Gyerekekért húztunk futócipőt. Az egy hét alatt 535 kilométert tettünk meg, rengeteg becsatlakozó, remek sportemberekkel. Nagyon köszönöm, köszönjük a meleg fogadtatásokat, szeretet amit kaptunk az út során. Az idei jótékonysági futásokhoz még hozzátartozik, h a K&H maratonon és a Spar maratonon a Bátortáborért futottam, valamint az I. Tapolcai Jótékonysági Futáson is részt vettem.

Mikor a versenynaptáramat összeállítottam, próbáltam kevesebb versenyt beiktatni, de nagyon nehéz volt eldönteni, h melyik ujjamat harapjam meg. Az Optivita Kupasorozat fix volt, terveztem egy 48 órást, Sparta megint tutti volt. Ultrabalaton necces volt, hiszen közel volt nagyon a 48 óráshoz.

Aztán.. Egy kicsit megborult szinte minden. Márciusban kezdődött azzal, h barátaim tanácsára megkértem Márton Attilát vegyen a szárnyai alá, legyen az edzőm. Persze ez azzal járt, h a freerun-ok ideje lejárt, hiszen edzésterv alapján folytattam a felkészülést. A 48 órás is ugrott, hiszen Sárvár a 24 órás VB kvalifikációja is volt és jó lett volna bebiztosítani a helyem a VB-re utazó csapatba.

Így nekifeszülve a 24 órásnak, mindent beleadva, lelkes frissítők és szurkolók között sikerült egy közel 246 km-es eredményt elérni (245,97). Ez a kishangya módjára összegyűjtögetett kilik OB címet, pályacsúcsot, korosztályos országos csúcsot, nemzetközi “A” szintet, a világranglistán pedig úgy tűnik, h egy absz. 11. , kategória 3. helyet hozott.

És mivel a 48 órás kimaradt, ezért úgy döntöttem, h benevezek az UB-re egy egyéni csúcs eléréséért. A két verseny közben azért befigyelt egy mályva felvonulásos buli futás a Borvidék Félmaratonon. Szóval UB, egy kis eltévedéssel, de meglett, 20 óra 12 perc alatt, ami ráadásul az 5. helyre lett elegendő az idén. Végig jól éreztem magam a versenyen, remek frissítőim voltak (köszi Ági, Pali, Bandi), de azért egy kis több bátorság szorulhatott volna belém.

Aztán jött egy nem tervezett verseny, a paksi Ultramaraton, ahol végig felszabadultan futottam, igaz Csécsei Zolival meccseltünk egy jót a vége fele.

Vissza az év elejére, hiszen említettem az Optivita Kupát, és valójában azzal kezdődött a versenyszezonom. A székesfehérvári 12 óráson 140 km volt a tervem, amit egy kicsivel sikerült túl teljesíteni: 140.82. Örültem ennek az eredménynek, végre fájdalom nélkül futhattam, a frissítést is remekül sikerült eltalálni. Ezaz eredmény korcsoportos országos csúcsot és egy világranglistás absz.12.. kategória 2. helyezést hozott a “konyhára”.

A második állomást említettem (Sárvár), a harmadik Optivita verseny számomra Tata volt, ahol újra a 12 órás versenyszámban indultam el. Nem volt könnyű és egyszerű verseny, elsősorban lelkiekben nem voltam ott. Azért a 133 km elég volt a győzelemhez, de az ünneplés elmaradt.. A kecskeméti 24 órást kihagytam, Anitát frissítettem és lelkesítettem élete első 12 órásán. A kupa megnyeréséhez “márcsak” egy 6 órás eredmény hiányzott, ez a budapesti versenyen abszolváltam. Nem lett jó eredmény (70,7), sajnos a nyár óta tartó makacs lovaglóizom sérülésem óvatosságra intett, hiszen Sparta vészesen közeledett.

Spárta.. Írtam róla beszámolót, nagy reményekkel indultam neki, a formával nem volt gond. A sérülést is sikerült valamennyire rendbe hozni, pechemre egy részleges izomszakadás befigyelt 100km környékén, 170 körül pedig úgy döntöttem, h kiszállok.  Nem lettem lelkibeteg, nem dőltem a kardomba, van az a fájdalom, ami miatt nem érdemes erőlködni.

Ezzel be is fejeződött az idei versenyszezonom, ami 1200 verseny km lett összességében. A “versenyhalmozást” ergo csökkentettem a tavalyi 1700-hoz képest.

Ha össze akarnám foglalni a 2014-es évet futás szemszögéből, azt írhatnám, h elégedett lehetek. A magam elé tűzött célok nagy részét megvalósítottam, mint írtam a jótifuti örök élmény marad (ez is), a versenyeken nem szerepeltem rosszul, az edzések zömét élveztem (vagy nem), gondok, problémák voltak az év során (kinek nincsenek), amiket igyekeztem a versenyeken legalább kiiktatni.

A jövő évi terveim alapjai már megvannak, Attilával egyeztettem, nem tiltakozott. Pár verseny ki, becsúszhat, de a fő versenyekből nem engedek.

Az álmok, a célok arra valóak h megpróbáljuk megvalósítani őket. Azaz nem megpróbálni, hanem tenni értük és mindent elkövetni a megvalósításukért.

És ha jó hírrel kezdtem a beszámolómat, jó hírrel fejezem be: 2013 után a Magyar Atlétikai Szövetség Ultrafutó Bizottsága újra engem választott az Év Ultrafutójának.

Zárásként szeretném megköszönni Dr. Cser-Palkovics András polgármester úrnak, Östör Annamária egészségügyi és sporttanácsnoknak, a CardioControlnak, a Nutrendnek, a Nomádsportnak, PC-Pro Albának és  egyesületemnek az Ironteamnek a segítséget és a támogatást.

Nagyon hálás vagyok a barátaimnak, és mindazoknak akik az év során mellettem álltak, lelkesítettek, tartották bennem a lelket, adták az erőt.

Nagy hajrá mindenkinek a 2015-ös évre!