A  2012-es évre merész álmokat, merész eredményeket tervezgettem, talán túl merészeket. Persze a tervekben voltak jótékonysági futások, sőt egy helyi kötődésű közösségi futást is megpróbáltam meghonosítani szűkebb kis hazámban.
Tehát a tervek megvoltak, az edzések is remekül zajlottak, sérülésmentesen, kisebb, nagyobb hullámvölgyekkel (de ezek természetesek). Direkte nem írok alapozást, meg tudatos felkészülést. Persze kezdetben én is így neveztem, de aztán az év során rájöttem, ha nem versenyen vagyok, ugyanúgy, ugyanannyit futkározok mint téli időszakban. Így valójában csak az elnevezés hangzatosabb, az időjárási körülmények másabbak, de a végeredmény pedig ugyanaz. Maguk az edzések mármár hagyományosnak tekinthetőek, hétköznap többnyire 20-30 kilis futások, hétvégén a finitó, jóleső hosszúfutik. A legfájóbb (és tessék nem siránkozásnak tekinteni) a sportra fordítható költségvetés hiánya volt. Azaz gyakorlatilag egy árva petákom sem volt, így a számomra fontos és nélkülözhetetlen étrendkiegészítők beszerzése maradt el, ami később csúnyán visszaütött. Nem is akarok belemélyedni igazándiból ebbe a kérdésbe, már több vita folyt erről különböző fórumokon pro-kontra. Szóval no keret, no kiegészítők, cipők kopnak, de a tervek változatlanok.
Januárban nagy csinnadratta közepette útjára indult a “Fehérvári Futópéntek” elnevezésű közösségi futás, nem titkolt céllal: megszerettetni, megmozgatni a város lakosságának  minél nagyobb hányadát. Eleinte jöttek szép számmal, persze a tagok cserélődtek, fogytunk, gyarapodtunk, majd az év végére szinte elfogytunk. Kudarcnak éltem, élem meg, de annak örülök, hogy azért egy kis közösség kialakult, remélem még sok közös futásunk lesz a jövőben is.
Szóval elfutkároztam, tervezgettem, majd jött március és az első verseny, a debreceni Rotary Maraton. Régen futottam maratont, pb-t akartam, lehetőleg kettessel kezdődőt. A pálya, az időjárás, a csodás felvezetés előre is vetítette a lehetőséget. A felvezetésről pár szót. Az már 2011-ben eldöntetett, hogy a 2012-es jótékonysági futás a Down-Szindrómás Gyerekekért, gyerekekről szól. Az Angyalszív Down Alapítvánnyal ráadásul megpróbáltuk a kölköket bevonni egy kis futásba, persze ahol a lehetőséget megkaptuk. Debrecenben adott volt a Centenáriumi futáson, így a közel 2 kili remek bemelegítés volt. Aztán jött a rajt, a rohanás. Félúton egy apró holtpont, a hitem megingott, a pb. így is meglett, igaz hármassal kezdődően.  Maraton után egy héttel jött a következő verseny, a 8 órás futás Fehérváron. Itt a terveim szerint egy 100 kili végeredmény lett volna, de sajna 4 kilivel elmaradtam a kitűzött céltól. Tanulságot levontam, izgatottan vártam egyik fő versenyemet a füredi 48 órást. Előtte persze Sárvár, tanulva az előző évből most csak 12 órásra neveztem. Azt is csak nyugodtan, vidámra tervezve. Aztán elkapott a versenyláz, toltam lelkesen a meleg ellenére. Itt ütött vissza először a téli időszakban el nem fogyasztott vitaminok, kiegészítők hiánya. Aki ott volt, látta, hallotta ahogy mint egy zsák omlottam össze a görcsöknek köszönhetően. Így a vége egy küzdelem lett örömfuti helyett.

Áprilisban még egy verseny, egy örök élmény, asszem nemcsak nekem. Szekszárdot a Borvidék Félmaraton idejére elárasztotta a mályva fergeteg, csak úgy hömpölygött a remek, vidám csapat.

És végre eljött a VERSENY, amire annyira vágytam. Nem részletezem újra a 48 óra viszontagságait, a blogombam írtam róla egy szpotot . A lényeg az Országos csúcs meglett, de azért maradt bennem némi hiányérzet.

Egy kis pihenőt követően folytattam az edzéseket, hiszen vészesen közeledett az UltraBalaton, annak 212 kilis távja. Előtte még egy váltófutás a Wink Maraton betétszámában “kölkeimmel”. Az UB-n az eredeti terv egy 23 órán belüli idő volt, helyezésekben nem gondolkoztam. Úgy látszik a meleg, mit meleg, forróság az idei versenyeimet végigkísérte. Ahogy Sárváron, Füreden, itt is volt egy "kis" kánikula. A szenvedős szakasz így itt is megvolt, végül a tervezett időeredménytől messze kerülve, de a versenyt sikerült teljesíteni.

A hónap az edzésekés az UB mellett a szervezésé is volt, hiszen júliusban  “Határtalanul a Down Szindrómás Gyermekekért” jótékonysági és testvérvárosi futás következett Székesfehérvárról, Gyulafehérvárra. Itt meg kell állnom egy pillanatra a beszámolóval. Márcsak azért is, mert ez a jótékonysági futás nemcsak erről szólt. Megmutatta a közösség erejét, a segítőszándékát. Hiszen a futótársadalom, a sporttársadalom összefogásának köszönhetően valósulhatott meg ez a jótifuti, az ő segítségükkel indulhatott el egy kis csapat, hogy 8 nap alatt teljesítsék a több mint 600 km-es távot. Ahogy minden fórumon ahol lehetőségem van megköszönni, ebben a posztomban sem mulasztom el: hálás köszönetem!
Szeptemberben a “Nagy Kaland” előtt még egy emlékezetes verseny, a Paksi Atomfutás. Szeretem az ilyen versenyeket, remek lehetőség van találkozni barátokkal, futótársakkal, élményeket, tapasztalatokat megosztani.

Az idén újra nekirugaszkodtam szeptember végén egy olyan versenynek, amely nagyon sok futó álmai között szerepel. Második fő versenyemnek szántam, nagyon merész tervvel. Dehát az ember tervez, becsülettel felkészül, aztán jönnek olyan dolgok, amikkel nem számol: kánikula (mennyire nem meglepő), sérülés, kutyagumi, meg a fene tudja. Nem részletezem, írtam róla blogot. A tervezett idő messze nem sikerült, de a körülményeket elemezve sikerült és ez a lényeg.  Spartathlonnal gyakorlatilag le is zárult a szezonom.

Novemberben még egy jótékonysági futás ezúttal a HEROSZ Állatotthon javára. Az edzések folytatódnak, 2013-ban újabb tervek, újabb jótékonysági futás (?)-ok.
És ha már évérteklés, illik megköszönni azoknak akik nagyban hozzájárultak, hogy 2012-ben ha nem is fullban, de tudtam teljesíteni terveimet: kis családomnak a türelemért, hiszen nagyon sokat voltam távol tőlük, segítőimnek, mateve-nek, Öcsinek, Bandinak, Áginak, Palinak, Panninak, egyesületeimnek az EMU(Unixsport)-nak, Ironteam SE-nek. Köszönettel tartozom a Made In Run webáruháznak, a NUTREND helyi képviseletének, Östör Annamáriának Székesfehérvár egészségügyi és sporttanácsnokának. No és persze minden futótársamnak és barátomnak, vmint nem megfeledkezve a kölykökről és szüleikről akiktől hatalmas szeretetet kaptam és kis kedvencemről Sáráról sem!

És ha már évértékelés,  szokás pár számadatot is közölni:
2012-ben 242 regisztrált futásom volt 658:08:26 órát töltöttem többnyire aszfalton, ezidő alatt 8008 km-t teljesítettem. Ebből versenykili 1128,4;  jótékonysági futásra 660,8 jutott, a többi edzés. Mit hagytam még ki?

A tervek? Vannak, nagyjából hasonlóak a 2012-hez. Az EMU által rendezett füredi 48 órás és Sparta a főfő, persze minden verseny számomra ünnep és igyekszem a tudásom legjavát nyújtani. Az idei évben újdonság az Ironteam SE által szervezett Optivita Ultrafutó Kupa, ezen sorozaton ahol tudok megjelenek. Az UB-n nagyon szeretnék ott lenni, kérdés mennyire tudok majd regenerálódni a 48 órás után. Nagy szívfájdalmam a szekszárdi Borvidék Félmaraton. Ilyen utcai futóverseny nemsok van még ebben az országban, de sajnos ütközik a 48 órással. Így rövidesen meghírdetjük a HelloPisty hasonmás versenyt. Szeptemberben nem maradhat ki a paksi Atomfutás sem, Sparta előtt remek lehetőség találkozni a barátokkal, bezsebelni a szurkoló szavakat.
No és igen, a jótékonysági futás.. A tervek körvonalazódnak, egyelőre még nem fedem fel a kártyákat. Remélem találok lelkes segítőket a szervezésben. Akkor semmi nem állhat az útunkba..

Tehát ennyi a rövid eszmefuttatásom a tavalyi évről. Remélem sok versenyen, jótifutin találkozunk 2013-ben. Ja, ez már nem 2012.