Azaz valójában nem is maraton volt számomra, számunkra. Egy lehetőség, h azok a sportolók is megmutathassák magukat ép társaik között, akiknek ez ritkán adatik meg. Szóval a Wink Maraton szervezői és a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség lehetőséget adott arra, hogy a 7 kilométeres betétszámban fogyatékos sportolók váltóban indulhassanak. Az Angyalszív Down Csapata, - ahogy a debreceni Rotary-n is élt a lehetőséggel - ide is egy remek kis váltót hozott össze. A csapat egy része már az előző nap levonult Siófokra, ahol egy pályabejárással, darts-al, asztalitenisszel, kosarazással, és biliárddal melegített be másnapra. Az én teljesítményemről annyit, h miután Gergő és Gyuszkó dartsban lealázott, majd a biliárd asztalt majdnem felszakítottam, úgy döntöttem csendes szurkoló maradok inkább, nem villogtatom nemlétező tudásomat.
Sportszerűen a másnapi futás miatt, időben feküdt a társaság, volt vagy 11 óra:) Ennek ellenére az ébredéssel nem volt gond, a gyülekező fél9-9 között volt meghirdetve, a csapat többi tagja igen pontos volt. Így bőven maradt idő az ismerkedésre és a közös fotózásra. A High-Lander jóvoltából szép egyenpólóban virított a kicsiny csapatunk: Safranek Sára, Puskás Gergő, G.Bíró Balázs, Sarkadi Blanka, Perei Sámuel, Kiss Botond Tamás, Keszte Gyula, Aranyos Dávid, Szabó Krisztián. Később megérkeztek a Sarokház Lakóotthon fiataljai, így a teljes váltó szállhatott fe a csapatszállítóbuszra. Nekem az a megtisztelő feladat jutott, hogy a 7 kilin végig kísérhettem a lelkes srácokkal.
Persze, ahogy minden gyerek, ők is hatalmas lelkesedéssel vetették magukat a futásba. Alig győztem őket visszafogni néha, nehogy elfussák az elejét..:) Nem is akarok senkit kiemelni, mindenki szuperül teljesítette a maga távját. Az utolsó 500 métert a megbeszéltek szerint együtt teljesítette a csapat, vidáman, zászlót lobogtatva futottunk át a célvonalon. Röpke pihenő után a a szervezők kedvességének köszönhetően egy sétahajózásra voltak meginvitálva a srácok.
Majd jöhetett a megérdmelt ebéd, azaz a tésztaparty. Utána egy kis szieszta, várva az eredményhirdetést. No ez igazán megható volt, a We Are The Champions, a Stand Up The Champions mellett felzendült az idei Jótifuti indulója is, miközben az Angyalszív Down Csapat és a Csemeték Csapata tagjai nyakába akasztották a megérdemelt érmeket. Hatalmas ünneplés kezdődött, megható volt látni, hallani, ahogy mindenki ünnepelte a srácokat, akik boldogan és büszkén integettek a színpadról.
Az ünneplés után még egy kis szieszta, ki a tóparton beszélgetve, ki a színpadon, színpad mellett pihente ki a fáradalmakat. Gáspár Laci koncertjén igazi buli alakult ki, volt gitárkíséret, táncoslábú fiatalok. Mintha nem is futottak volna:) Lassan szétszéledt a társaság, mindenki ment haza egy nagy élménnyel gazdagodva.
Köszönjük mégegyszer a lehetőséget a szervezőknek, remélem, reméljük még sokszor húzhatunk közösen futócipőt.
Közben a debreceni úszó EB-n megmutathatták, h nemcsak futni, hanem úszni is tudnak (ez már duatlon!). A debreceni DKM éjszakai futásra is meghívót kaptak. És ugye nyáron Futunk, hogy segíthessünk, Határtalanul a Down-Szindrómás Gyermekekért. Szóval alakul ez..:)
a winken csak találkoztunk, de az együtt futás elmaradt, viszont mivel neveztem az éjszakaira, így szeretnék ott Veletek futni és segítőtök lenni:)