Szóval hűvös, szeles időben gyülekeztünk, majd 9:20 körül elrajtolt a mezőny. Az elején még együtt futott mindenki, záporoztak a poénok, a zrikálások. Jó kis társaság.. Az útról kiérven majdnem rögtön szét is szakadt a mezőny, egyik fele a tópart fele, másik az főút fele indult. Hiába, nem volt ott a fővezér - Janó. Jó kis nyugodt tempóban toltuk, majd Velencénél már szétszakadozott a mezőny. A lelkes frissítők kereplőkkel, finomságokkal, lelkesedéssel szinte 4 kilinkét buzdították a nagyérdeműt. Sukorónál gondolkoztunk először egy frissítésre, de mivel nem volt jégkrém, inkább továbbhaladtunk.  Menetközben kaptam egy hatalmasat a fejemre a pletykás szám miatt, mikor Zsófi gratulált egy versenyen való indulás miatt (így jó?:D). Aztán kiderült, hogy nem is én terjesztettem abba a vonalban..:) Pákozdnál kívánságunk meghallgatásra talált, a falun már Magnummal a kezünkben futottunk át. Igen furin nézhettünk ki, ahogy futás közben jégkrémet eszegetünk. A szokásos ellenszél megcsapott minket a Dinnyés fele vezető bekötőúton, kaptunk belőle rendesen. 22-nél éreztem egy kis holtpontot, de szerencsére hamar a múltté lett az érzés. 25-nél egy kicsit hosszabb depó, búcsú a huszonötösöktől, majd irány vissza.A hátszél már kellemesebb volt, jó kis idő volt akkor. Melegünk is volt, dzsekitől hamar megszabadultunk. Vidáman futottunk, igazán élveztük a futást. Akkor még.. Legalább is én. Velence előtt már kezdtem érezni a szenvedést. AKkor még azt hittem, hogy újabb szutyok holtpont köszönt rám. Janóék elhúztak mellettünk, még mateve-nek is szurkoltak is, hogy ne cammogjon már velem, hanem fusson rendesen. Igazuk volt, szó szerint vánszorogtam, legszívesebben belesétáltam volna, Edit meg csak fusson. Irigykedve figyeltem a laza, könnyű futását. Ha már egyszer le-lemaradtam..Nem ment, no. A holtpont nem akart elmúlni, lassan kezdtem rájönni, hogy valszeg ez már nem is az aminek gondoltam. Fáradtnak éreztem magam. Nem kicsit. Mentem azért tovább, lassan utolértük Zsófit, majd befutottunk a célba. Még menet közben kértem mateve-t, hogy legalább negyed órát depózzunk majd, hogy legyen erőm hazafutni. Mert persze, hazafutunk, néminemű kerülővel..Szóval nasi, süti, energiapótlás, érzékeny búcsú a többiektől, Margó aggódó szavai, agyő Agárd. Mateve is elkezdett fáradni, fokozatosan kezdtünk lassulni. Majd elkezdte szídni a ötlet kiagyalóját az útvonalat illetően. Először bölcsen helyeseltem, mikor eszembe jutott, hogy én voltam az a marha, aki bedobta az ötletet. Innentől bölcsen hallgattam, csak magamban szítkozódtam néha. Még a YT-n szemeltünk ki Sukorón egy cukrászdát, akkor úgy gondoltuk leteszteljük az ízeket, de mivel Agárdon teleettük magunkat édességgel, így a szomszédságában lévő Zsuzsi presszóba tértünk be egy tonikra. Folytattuk az útunkat, az emelkedők nagyon nem estek már jól, igaz kezdtem újra élvezni, az erő visszatért. Legalább is egy töredéke. Pákozdon "átrobogtunk" csak egy csap szolgálatait vettük igénybe. Közeledett Kisfalud, a kiskocsma, a sütijével. Ez a záróakkord ha hosszúfutásoknál erre járunk, úgyhogy most sem hagytuk ki. Még hazakísértem mateve-t, megígértem neki, hogy nem kerülővel futok haza (kedvem, erőm se lett volna). 78,5kili lett a mutatvány vége, a héten összefutkároztam 254 kilit, elég volt. Egy hét pihit beiktatok, lassan jön a versenyszezon kihívásokkal. Már nagyon várom a versenyeket, piszkosul ki vagyok már éhezve.