Már másodszor nem jött össze a tervezett útvonal. És mindig a fránya szél miatt. Ami még nem is lenne baj, ha fúj, de az erőssége igencsak nem mindegy esetünkben. Miről is szólt volna a történet? Egy Szfvár-Lovasberény-Csákvár-Oroszlány-Mór vonalról. Hegyek-völgyek között.. Talán majd legközelebb. 
Szombat reggel fél 9 rajt. Fújdogált a szél, de semmi jel nem utalt még az erejére. Szép nyugodtan kocogtunk el Lovasberényig. Miután feltöltöttük magunkat kólával, nekivágtunk a következő etapnak, Csákvárnak. Naaaa.. Azaz út.. Végig szembeszél, viharos erővel.. Ha még lett volna hó, megkockáztatom húzósabb lett volna a múlt hetinél. Küszködtünk rendesen, a 12 kili körüli távon. Lehetett erősödni, szó se róla. Beérvén Csákvárra lázasan kerestünk valami lehetőséget kóla vételezésre. Sajna már 12 után értünk be, a boltok bezártak, a kocsmákban meg valami különleges italnak számíthat a kóla. Vagy már nem divat a Vadász? A falu végén jobb híján egy IceTeát tankoltunk be, illetve az EnergoFitt poromra engedtem vizet. Ha már nagy nehezen csapot is találtunk. Behúzodtunk egy kis árnyékba, megtanakodni a folytatást. Speciel én jobban fáztam (azonos ruházatban) mint múlt szombaton, úgyhogy sokat nem győzködtük egymást: Mór megvár.. Először buszban gondolkoztunk a hazamenetelt illetően, de a menetrend és különböző jelek tanulmányozása után úgy döntöttünk, hogy nem várunk egy órát a buszra. Inkább futunk - hazafele. Reménykedtünk abban, hogy nem fordul meg a szél és legalább hátszélben "repülhetünk" haza. Érdekes állatfaj ez a szél: ha szembefúj alig haladsz előre, bedőlsz neki, csikorgatod a fogad, átkozódsz, hogy lehetsz ekkora marha, hogy ilyen időben nekiindulsz. Ha hátszélben nyomod, nem érzel semmit, időnként valami megsimogatja a hátad, nem hasítasz 3-4 perces ezreket. Max. onnan tudod, hogy hátszeled van, ha megfordulsz, vagy egy kanyarban oldalról a képedbe vág: hihi, nehogy azt hidd, hogy elálltam.. na de vissza az edzéshez: Nyomtuk visszafele rendesen, néha még poénkodtunk is egy kicsit. Lovasberénybe beérve egy utcából futó kanyarodott ki. Ami önmagában nem meglepő, az emberek többsége szeret és szokott futni. Mateve-vel közösen besaccoltuk, hogy edzesonline-s ismerősünk ltibisz lehet az. Aki szintén meglátott minket, ami önmagában nem meglepő, hiszen szeretünk és szoktunk futni..:) Ő is besaccolta, hogy kik lehetünk, éles kanyart vett és elénk futott. Gyors bemutatkozás, üdvözlés, majd gyors búcsú. Gyorsan zajlott le mindez, legközelebb majd összehozunk egy közös, csacsogós futást. Érdekes módon még kocsmázni sem volt kedvünk, szép csendben futottunk át a falun. A főúton már nem törént semmi érdekes, az autósok is megértőek voltak, csak egynek esett nehezére a kormányt egy kicsit elfordítani. Az meg megkapta jogos jutalmát: két középső ujj lendült utána. A célban még egy gyors  értékelés a napról, majd a búcsú után megtámadtam az uccsó 3 kilimet. Úgy levezetésnek.. Összességében 61,75 kili lett a vége. Br....
Ezt a hetet még meghúzom egy kicsit, a következő hetet a pihenésnek szánom reményeim szerint. Nincs semmi baj, nem érzem magam különösképpen fáradtnak, a forgófájás is kezd a múlté lenni (úgy tűnik hatásos a Gelo-3), a vádlit már "megszoktam", egyszerűen félek egy kicsit. A túledzettségtől, a kiégéstől, a sérüléstől. Egy hét pihi meg nem árt az embernek. Na jó: kedden azért még egy laza, aztán Pécs-Harkány. Hogy milyen formában.. majd kiderül. 
További kellemes testmozgást kívánok mindnyájatoknak.. Ne sajnáljátok az időt a mozgásra. Pláne, hogy itt a tavasz, amit olyan sokan vártak már:)