A szokásos "tanulnom-kell-nem-érek-rá-futni" szindróma miatt majdnem kimaradt a mai futás. Pedig vártam, hogy vége legyen a téli szünetnek, és a gyerekeket ne kelljen itthon hagynom felügyelet nélkül, ha futni akarok (ráadásul beteg is volt múlt héten egyik-másik, olyankor pláne nem megyek el mellőlük). De nagyon sürgős lenne a tanulás is, így azzal próbálkoztam. Nem igazán ment... Megírtam néhány elmaradt e-mailt, aztán benéztem ide is. Eddig ezt is hanyagoltam, pedig múltkor tudatosodott bennem, hogy ezt nem szabad, olvasnom kell a fórumokat. De a téli szünetben tényleg nem volt rá időm, sem energiám. Ráadásul ma  a boltból hazafelé jövet el is estem, gondoltam is rá, hogy emiatt mégse kéne ma futni...
Naszóval benéztem ide, szinte akaratlanul :). Először be se léptem, csaka  blogokhoz bekukkantottam. Nicsak, egy nagytesó! Meg egy Papamaci! Elolvastam Zilaci színkeresését.  Hm, mégiscsak be kéne lépni... Nicsak, 1 üzenet.  Szóval a végén oda jutottam, hogy tanulni úgysem tudok, elmegyek inkább futni!
És jól tettem; a szikrázó hóban köröztem, néha kicsúszott a lábam alólam, de nem estem el szerencsére.
Már múltkor is éreztem, hogy a hóban futás után tényleg kemény az aszfalt, ezt most is meg kellett állapítanom. Viszont olyan kényelmes, hogy nem kell emelni a lábat... :))))