Most az jutott eszembe, hogy valamikor tudtam és szerettem is gyorsan futni, mégis elég gyakran futottam óra nélkül, csak úgy. Sokszor fontosabb volt az, hogy új útvonalakon, változatos helyeken, felfedezve fussak, mint az, hogy milyen az átlagom.
Még ma is előfordul, hogy fénymásolok egy várostérképet, és "tájfutósat" játszunk. Kijelölök néhány pontot, keresztbe-kasul a városban, aztán futunk kisebb csoportokban vagy egyedül, egyiktől a másikig, térképpel.
A tanítványaim is élvezik, lényegesen hosszabb futásokat tudok így kicsikarni belőlük, stressz nélkül.
Igaz, fogalmam sincs, mennyi kilométer gyűlik össze ilyenkor a lábukban, az iramot sem tudom ellenőrizni - de ilyenkor az alapozás elején nem mindegy? :)

Szurkolok Neked, hogy meglegyen az 1000. Az olyan szép kerek. :)

Aranyosak vagytok, hogy biztattok, köszönöm! :)
Nem az órával van a bajom, hanem hogy futás közben ennyire ingadozik a hangulatom, és hogy ez ENNYIRE kihat a futásomra is. Szeretem tudni, mit írjak az edzésnaplómba, km-ben is kifejezve, és nem szeretek nagyot tévedni (tán mert matekos vagyok? :), meg egyedül amúgy se merek bárhova elmenni futni, ahol pedig jó lenne, így maradnak a megszokott útvonalak. Néha azért újítok. Azt hiszem, ha lenne futótársaságom, az lendítene a dolgon...
Az jár mostanában mindig a fejemben, hogy a Pécs-Harkányt azért majd le kéne futni újra, úgyhogy ha ez a vágyam megmarad, akkor talán sikerül jobban nekiállni a futkosásnak. Addigra a vizsgaidőszaknak is vége lesz végre...