Úgy kezdődött, hogy tegnap akartam futni, de a tanulást nehéz volt abbahagyni (így is le vagyok maradva vele), és elmaradt a dolog. Kisfiamat vittem edzésre, amikor egyszercsak elment mellettünk egy futó. Mire felfogtam, hogy ismerős, már nem volt alkalmam köszönni neki. Kicsit csodálkoztam, nem szokott arra futni. Aztán kiderült, a dzsúdóedzés elején futás lesz, fiam legszívesebben egyből hazaindult volna (pedig azt mondja, szeret futni- persze, a lakásban tutira :), így megkérdeztem, fussak-e vele. Megörült, így maradtam. Ekkor újabb 2-3 futó haladt el az utcán, PAFFos pólóban (Paksi Amatőr Futó Fiatalok- az első futó is abban volt), gondoltam, talán közös edzésük van. De mégis furcsa volt a dolog...
Fiammal futottunk egy kört, ami kb. 800m volt, hát elég sokat sétált közben szegénykém. Azért sikerült némi futásra is rávennem, így értünk körbe 7 perc alatt. Neki annyi volt az adag, így én elköszöntem, és futottam még egy kört. Ha jól emlékszem, 5 perc körül volt, sajnos nem mértem rendesen részidőket (a telefonom stopperével elég körülményes nekem a mérés). Utána még elfutottam az oviig a lányaimért, eddig össz. kb. 2km-t futottam, 15.5 perc alatt.
A lányaimat hazakísértem (kisbicajjal voltak, most tanulnak kétkerekűzni, így amikor jobban ment nekik, akkor kellett futni is kicsit, máskor viszont meg kellett állni), és közben feltűnt a városháza előtt a drogmentes maraton autója, ill. néhány ember feliratos pólókban, fényképezőgéppel, kamerával. Ekkor kapcsoltam, hova is mehettek futó ismerőseim, és vettem a bátorságot megkérdezni, most jönnek vagy mennek a városból. Persze akkor jöttek, ill. várták őket, eléjük mentek az ismerőseim. Megtudtam, hogy ma indulnak, 9-kor, az előadás után. Na mondom, ott a helyem!

Ma reggel felvettem az FB-pólómat egy szabadidőnacival és a futócipőmet, egy pulcsival álcáztam magam és úgy mentünk az oviba a lányokkal. Ismét kisbiciklivel, ami már elég jól megy nekik, így többet kocoghattam odafelé is bemelegítésképpen. 9 előtt 2 perccel indultam (a pulcsimat otthagytam), futva, de gondoltam, hogy nem maradok le semmiről. Kb. így is lett. Mikor odaértem, már elkezdték a kisszámú (kb. egy osztálynyi, de több oszt-ból válogatott) gyereknek az előadást a drogok hatásairól. Szerintem jól magyarázták el, és a gyerekek is érdeklődőnek tűntek. Még esküt is tettek, aztán közös fotó készítéséhez álltak a városháza lépcsőjére- az egyik tanárnőjüket ismerem, ő engem is odaintett- én próbáltam szerényen észrevétlen maradni, de nem tudom, rikító narancspólóban ez mennyire volt lehetséges. :) Mindenesetre azután végre elindultunk futni, kb. 1km-t a városban. A gyerekeknek ennyi is elég volt, hisz iskolába kellett még menniük. (Bár volt olyan lány, aki azt mondta, szívesebben futna egész délelőtt, mint hogy visszamenjen, de 1-2 óra után szerintem meggondolta volna a dolgot.. :) )

Kis álldogálás után indultak tovább a futók, én is szerettem volna még velük futni. Kicsit hezitáltam először, mert a 6-os felé mentek, és nem tudtam, milyen tempóban akarnak haladni- ha nekem gyorsban, akkor jobb, ha a városban futok még pár kört... Megkérdeztem, azt mondták, nem akarnak gyorsan, így velük tartottam. Először a város végén vissza akartam fordulni, ott a főutcára be tudtam volna jönni. De ez túl kevés lett volna, csak párszáz méter. Aztán azt gondoltam, ameddig járda van a 6os mellett, addig elfutok velük. De mikor vége lett, megint nem éreztem elégnek a futást, így végül Dunakömlődig mentem. Ott aztán elköszöntem, és visszafordultam, de mielőtt nagyon belelendültem volna, a kísérőkocsiból még kaptam én is ajándéktárgyakat és egy palack vizet (jól is esett már az ivás). A 6oson kicsit féltem, néha elég sűrű volt a forgalom, de szerencsére nem volt túl hosszú a járdamentes szakasz, ott meg már jobban biztonságban éreztem magam. A főutcára beérve már hazai volt a terep, az első években mindig csak arra futottam. :)

Összesen kb. 11.2km lehetett, és nagyon jó volt, hogy hazai terepen, társaságban futhattam (rendőri első és zenekocsis (ABBA) hátsó autós kíséret mellett). Talán néha egyedül is ki kéne merészkednem a városból, de én ahhoz túl nyuszi vagyok. Pedig jó volt az erdő meg a Duna mellett futni.