A szombati napra, míg "A Zember dógozik", 3 program közül kellett választanom. Kedvenc edzőterepemnek, a Nagykovácsi-Szépjuhászné közti P- szakasznak a kocogása, a jövőheti LAFM útvonalának a túra+kocogása, vagy a Buda Bércein 25 km-es teljesítménytúra. Utóbbit választom, bár a döntésem helyességét a nap folyamán többször megkérdőjeleztem. A szervezésről jobb nem szólni, antirendezés volt, abszolút citromdíjas. Az útvonal rövid, 25 km, ámde velős a maga 1100 m szintemelkedésével.

Az első 4.7 km-e szakasz a tavaly őszi HASE 20-ról volt ismerős számomra. Néhány nagyobb emelkedő kivételével csábító, lankás erdei út. Ennek megfelelően kocogással indulok, 30 perc alatt sikerül is elérni az első pecsételőhelyre, Makkosmáriára. Itt konstatálom, hogy gyors lesz ez a tempó, nem kéne a legelején megmakkantani magam, így vissza kettő, padlófék :))

A következő közel 2 km-es szakasz folyamatos emelkedő a Normafáig a Z+ jelzésen. Itt csatlakozom be Lajoshoz és barátjához, akik erős gyalogtempóban tolták a távot. A túra végéig együtt is haladok a triatlonista Lajossal. A Normafán "frissitő állomás" címén kapunk 1 Sport szeletet, feltéve ha rá kérdeztünk. 

A János-hegyig jól futható, enyhe lejtőn haladunk tovább, majd gyorsan felmászunk a kilátóhoz a lépcsőkön. (9 km, 390 m, 1:15).

A P- jelzés köves ösvényen vezet le a Szépjuhásznéhoz, ahonnan nem is oly régen elrajtoltunk. A Nagy-Hárs-hegy tetejére a S- jelzésen kellett felmászni. Meglepően könnyen ment, ez az emelkedő máskor jobban kifog rajtam. Pontnyitás előtt érkezünk a kilátóhoz, a rendezők még 6km/h-ra sem hajlandóak nyitni, pedig teljesítménytúrán vagyunk. Kivárjuk a pecsét begyűjtését, majd irány tovább a S- jelzésen a Mátyás király vadaskertje emlékműig. Innen az Országos Kék útvonalán kellett az Árpád-kilátóig emelkedni. Ide újból pontnyitás előtt érkeztünk.

A kéken folytattuk utunkat a szemben magasló Hármashatárhegy felé. Mire felérünk, már kb. 10 sporttárs várja a pontőrök érkezését. Türelmünk pecsétet terem. A Virágos-nyeregig bokatörő, köves, meredek lejtőn kell leereszkedni. A Boróka-büfénél némi keresgelés után sikerült rálelni a célba vezető szalagozott útra.

Finis 4:24-el, 5:68-as átlag, meglepően jó magamhoz képest. A gulyásleves nincs kész, de nem is érdekel. Eszem 2 kis szelet zsíros kenyeret, 3 dl teát, és sietek a buszhoz. A túra során még lecsúszott 1,5 liter izo pezsi tabis víz, de kellett is.

A pontok nyitása miatt maradt még bennem bőven tartalék, lehetett volna sokkal jobb is az időm, ez bizakodással tölt el a jövő vasárnapot illetően :)) Jó lesz ez, jó lesz ez, lesz itt 3 órás LAFM... A héten még egyszer kocogok terepen, és 1-2-szer a szigeten.