Tavaly télen legalább tudtam futni, nem úgy mint előtte két évig. Tudtam, mi kell egy elfogadható évhez, de egyszerűen nem ment. Alig gyűltek a kilik, fásult,  fáradt voltam egész télen. Nagyjából a Sarolta-féle Balaton-maraton edzésterv megvolt, de legalább a másfélszer annyi kellett volna. Pozsonyra beneveztem, de bár ne mentem volna el! Minden rosszul sült el, az utazás, a nevezés... minden. A maraton helyett lett egy sántikálós félmarcsi, egy hónap pauzával megtoldva.

Nem fogadtam meg semmit, bringáztam, próbálgattam a lábam, nyár lett mire kezdtem jól érezni magam a bőrömben. Az őszi dolgok jól sültek el, Siófok két perccel, a SPAR négy perccel lett jobb, mint egy éve. Ami a legjobb volt, hogy nem haltam meg se közben, sem utána. Ennyi év után azt látom, hogy ha az alapozáskor fel tudok menni 15 óra környékére és tavasszal, meg nyáron rendesen megyek, szeptember-október környékén vagyok a legjobb. Ha az alapozás valamiért nem ok, október-november a klimax. Lehet, hogy nyár elején kéne egy laza két-három hét, egy kisebb alapozás-szerüség, csak utána gyorsítani.

Most nagyobb bajaim nincsenek, a bázis 140 környékén lesz, plusz hetente egy fartlek, meg egy tempó, sok nyújtás.

A futáson kívül minden nagy homály.