Sehogy!

Lehettünk ketten összesen tízévesek. Két forint volt a jegy a mozi első két sorába, minden filmet láttunk a Gunyával a zirci moziban. Ha kevesen voltak a teremben elsunnyogtunk az utolsó sorba, ott felhajtottuk az ülést, nekitámaszkodtunk a falnak. A "Modern idők", vagy a "Fekete Szakáll szelleme", Óóó óóó... ! Még az összegyűrt papírgalacsinokat is elfelejtettük  a magasba pöckölni. Pedig milyen szép volt a repülő papírdarb a vetítőgép fénycsóvályán átvillanva! A jegyszedő néni elhúzta a kijárati ajtó függönyét, ez volt a jel. Hazáig vágta! Repülés!

Mindíg volt menni,-futnivaló. Hóvirágszedés Cseszneken, gesztenyegyűjtés Gázaházán, gombászás a bakonybéli erdőben. Ha már untam a focit, kiszaladtam Kardosrétre. A tornaórákat utáltam. A híres festőművész menyének a testnevelési óra alaki gyakorlatokat jelentett.

Középsuliban felfedeztek. Mi alapján?... tény, Attila elhívott a klubba futni. Minden edzés ebéd után volt. Résztáv, résztáv, résztáv. résztáv, megtudtam, hogy van a testemben egy csonthártya nevü dolog. Egy szezon után letagadtam magam.

35 után sumák módon évente felkúszott rám fél kiló zsír...és olyan lehetetlen helyekre, csak néztem! Addig addig nézegettem, amíg elkezdett idegesíteni. Vártam még egy kicsit, hátha mégis-mégse-patópál, de eljött az idő.

Azt hittem érdekes lesz a könyv amit vettem, de tévedtem, bekapcsoltam a TV-t, de akkora tócsa lett alatta, hogy na! Olyan dolgok csorogtak ki, le sem írom. Kint ömlött, a szél is fújt, így aztán felhúztm a focicsukát elmentem futni. Hát így kezdődött. Mindent elkövettem, hogy beszerezzek normális sérüléseket. Tényleg!

Már sokadszor futottunk a Petivel, amikor megtudtam Tőle, hogy vannak ilyen utcai futóversenyek. Tényleg és amatőrök is indulhatnak. Ő már volt ilyenen. A Gellért hegyre fel, meg hosszabbak is. Beneveztem.

Az ötödik év volt a legjobb. Mentem, mint a zsír.

Megemésztettem már, hogy a testem romlik, de azért még elég jó vagyok és nagyon szeretem csinálni!