Hát , azt hiszem , az egyik legnehezebb kérdést boncolgatod ! Én is , mi is ezen agyalunk sokszor . 

Szeríntem biztosan van komoly összefüggés a mennyiség és az eredmény között . Persze , ez rendkívűl bonyolúlt dolog , mert a végeredmény függ a terhelés / pihenés megfelelő arányától , az elvégzett intenzítástól , a kialakúlt ( vagy éppen nem ! ) iramállóképességtől és még ezer dologtól .  Saját ( és nem túl csekély ) tapasztalatom szerint akkor futottam ( én most a maratoni távról beszélek ) a legjobban amikor a legtöbb km-er volt a lábamban . Volt , hogy tudtam 6-8 héten keresztűl a 145 km-es átlagot futni , 5 hét iram kialakító edzéssel 2:40 lett . Persze , készültem úgy is , hogy semmi tempó futás , résztáv stb. csak hosszú hetek ( 150-170 ) és ebből is született 2:40 . Tehát sok út vezet a célig , csak akkor tudjuk meg , ha ezeket kipróbáljuk magunkon . Valószínüleg ezért izgalmas és érdekes játék ez , még nekem is , 30 év futás után is....

Én a kevés edzés de az minőségi legyen sok pihenéssel mellett vagyok. Nincs évi leedzett 6-8ezer km-em, meg 10ezer, de tavaly 75. lettem abszolútban Nagyatádon, komolyabb sportmúlt nélkül, fél meg egy órákat verve azokra a sporttársakra akik halálra edzik magukat itt az oldalon, vagy az egyesületben. Lehet csak szerencsém van, vagy jó a genetikám vagy nemtudom. De hogy nyitott maradjon a válaszom is,  ha évi 8ezer km-t edzenék minimum lehet top 50es lehetnék  vagy akár top 20as. :)  Szerintem mindenki annyit edzen amennyi jólesik. Hiszen az út maga a cél..

Szinte mindenki felteszi ezt a kérdést minden évben, hogyan és mivel jussunk közelebb a határainkhoz, az eredményekhez. A "mennyiség", mint kategória szerintem nagyban függ attól, hogy hol vagy éppen a futás "koordináta rendszerében". Én is csak a saját, bejárt múltammal tudok hozzájárulni ehhez a gondolathoz.

Én viszont későn kezdő vagyok. 42 évesen 2006-ban futottam le az első 4:58-as maratonomat. Innen tértem rá a hosszúfutásokra, az ultrára. A mennyiség itt kellett a tovább lépéshez, hogy tudd egyáltalán teljesíteni a távokat, persze a fokozatosság irtózatosan fontos volt, hogy a szervezeted felkészüljön ezekre a terhelésekre. A maratonhoz átlag heti 40 km-t futottam, a következő években 80, 100, 100, 120 km-eket. Ezzel 2009-ben és 2010-ben az UB-n a harmadik harmadban szerepelhettem. Azt gondolom itt ért véget "csak" a mennyiség fontossága. Vagyis el kell jutnod egy alapmennyiséghez, hogy bírd a strapát, de csak abból nem fogsz tovább lépni.

2011-ben csak 100 km volt hetente, az UB-n az első harmadba sikerült kerülnöm, 5 órát javítva a saját időmön. Mert már volt benne egy kis dinamika is, azaz a "keringésre" ható edzések is. Egyszerűen mondva: megjelent a minőség. Persze minden óvatosságom ellenére az év végére bekaptam egy sérülést, mert mutatja, hogy mennyire összetetten hat rád minden. Az optimumon maradni nagyon nehéz. A tavalyi évem azzal ment el, hogy kilábaljak a sérülésből, heti 97 lett a vége.

....... és innentől én már nem tudom folytatni a gondolatot, mert a KÉRDÉSED nálam is napi feladat, dilemma: mennyit, hogyan?

Összefoglalva szerintem:

1. Mennyiség folyamatos fokozása, hogy "színpadra" tudj állni

2. Utána minőség bevitele, és ez egy közel konstans mennyiséget eredményez

3. Munka nélkül nincs eredmény! Tehát több munka, jobb eredményt ad. Kevés munkával néha lehet szerencséd, (meg lehet sérülés is)

4. Mennyi a motivációd és mennyi a türelmed? Az előbbi kell, hogy bevállald a „sok” munkát, az utóbbi kell, hogy mindezt okosan, fokozatosan tegyed.

5. De ne hallgass ránk, járd a magad útját! ;-)))

Sok egészséget Miki!

Imádok úszni, legszívesebben a nap 24 óráját vízben tölteném. Kivétel, amit a wc-n ülve olvasgatok. :) Úgyhogy én kipage sporttárs teljes ellentétét képviselő szavazatból adnék le egyet. Versenyzéshez meg így is, úgy is béna lennék, úgyhogy azt inkább kihagyom.

Wojtek63 írt helyettem is....:-)Néhány év fokozatosan növő km számmal az alapok építéséhez,aztán lehet arányában egyre több spec gyorsító edzést beépíteni a programba a célversenyek előtt.Ezzel együtt viszont nő a sérülés veszélye is,nem biztos,hogy mondjuk maratonra,vagy ultrára készülve megéri kockáztatni főleg előrehaladott agg fejjel max környékén résztávozgatni.

Láttam,volt itt vita ebből,én is arra az oldalra állnék,hogy 3-4 órás,vagy még hosszabb ultra versenyekre,ironmanre a legjobb felkészülés nem a résztáv,hanem a tempó futások,mivel nem szükséges hozzá gyorsaság.

Ez épp olyan mintha egy sprinter verseny szezonban 100-200m-re készülve heti 2-3X elmenne 20-25km-t futni egy tempóban,még ha az viszonylagosan gyorsabb is,nem csak egy alap állóképességhez szükséges laza futás.

Kicsit menet közben még gondolkoztam a dolgon: ezt futással azért baromi nehéz lenne megoldani, amit csinálok. Abból a rendszeres napi 2-4 óra, amivel az úszást elkezdtem, tuti hamar sérüléshez vezetett volna. Szerencsére ebben a sportágban nehéz sérülésig jutni puszta mennyiségekkel, ha valaki csak hobbi szinten űzi, nem tud az ember akkora terhelést adni az ízületeknek, hogy tropára menjenek.

Illetve a jelek szerint én még csak a néhány év fokozatosan növő km számmal szakaszban vagyok. :)

Necromedve, ez csak azt mutatja, milyen fontosak az adottságok. Mikor én az gyorsúszás megtanulására tett elvetélt kísérletemet végeztem, max heti egyszer tudtam edzeni, mert megfájdult a vállam. Pedig nem vagyok teljesen béna, tudok súlyzózni és evezni is sérülés nélkül. Futni tudok majdnem minden nap.

Miki, ha megtalálod a választ, feltétlenül oszd meg azt is :-)

Nehéz ezt a határt megtalálni, mert szerintem szinte lehetetlen időben észrevenni, hogy mi a sok. Már csak azért is, mert a szervezet is különböző féleképpen tud tiltakozni. Saját példa, én nem vagyok vmi sérülékeny tipus, ezért amikor elkezdtem először megemelni a heti km-t úgy igazán drasztikusan, nem fájt semmim. Úgy tűnt, emelhetem is bátran, fáradtnak sem éreztem magam. Jó idő beletelt, mire rájöttem, hogy miért esek egyik torokbizbaszos takonykórból a másikba hétről hétre. Lehet, hogy elég lett volna a napi alvásmennyiséget kicsit megemelni, és akkor nem túl sok az x km hetente, az adott körülmények között viszont soknak bizonyult. Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy a heti x km nagyjából megmaradt, de nem heti 6 edzésből, hanem 10 edzésre elosztva, és így már semmi probléma nem volt. Az edzések minősége hasonló volt, vagyis lassú :-) én nem igazán csináltam rendszeresen minőségi munkát, egyszerűen azért, mert nem szeretem, nem esik jól. Meg azt gondolom, a mennyiség úgyis fokozatosan hozza a minőség javulását. Lehet, hogy sokkal lassabban, mint minőségi edzéssel, de nem tudom elképzelni, hogy vki ne fejlődjön akkor is, ha csak ugyanannyi km-t fuk éveken keresztül hetente/évente. ... 

Na, de igazából csak annyit akartam hozzátenni, hogy  válasz nem csak annyi, hogy vkinek pl. heti 120 km a határ, mert lehet, hogy a120 km sok heti 6 edzésből, de nem okoz gondot, pl. 10 edzésből. ...

Igen Wojtek, ezt keresem. Hol az optimum. Heti 100-al, ami nem nagyon sok a feladathoz mérve, nagyon jól futottál. Talán mindig ennyit kéne, vagy jobb lenne a mágikus 100 mérföld? Aból a kevésből, amit látok az edzésedből, lehet, hogy nem lenne jobb.

Érdekes, én pont ezért választottam anno az úszást, mert ott a szintemen egész egyszerűen nem lehet annyira ráfogni a vízre, hogy annyi ellenállást kapjak, amitől megfájdul a vállam. Egész egyszerűen nincs meg hozzá a tudásom, kicsúszik a víz a kezem alól. Persze később különböző trükkökkel - kihagyás után tenyérellenállással úszva sikerült már sérültre úszni magam. Ezek szerint a felnőtt fejjel úszni tanulásnál lehet olyan kacska mozdulatokat csinálni, amivel szintén el lehet érni ezt a hatást. Bár tuti nem attól volt, hogy túl nagy ellenállásba "botlottál", vagy túl hosszan csináltad, szerintem egész egyszerűen valamidet rossz irányba feszítetted-tekerted el, az meg már a közegellenállás nélkül is okozhat gondot. Nekem szerencsére volt annyi előnyöm kiskoromból, hogy alapvetően rossz dolgokat nem csináltam benne.

Ha a súlyzózásnak, vagy a futásnak esek neki a nulláról napi 2 órában, annak szerintem rosszabb eredménye lett volna, ott biztos fontosabb a fokozatosság.

Andi,

"egyszerűen azért, mert nem szeretem" talán ez is nagyon fontos, itt olyan terhelésekről van szó, amit nem lehet magunkra kényszeríteni. Jön magától, vagy nem lehet megcsinálni, mert felőrlöd magad testileg és lelkileg. P. S. Sosem felejtem el, mikor Sárváron már sokadszorra akartam örökre abbahagyni a futást, te pedig sétáltál velem néhány száz métert és megvígasztaltál :)

Örülök, hogy így emlékszel. Annyira lógattad az orrod, hogy bevallom, akkor nem tűnt úgy, hogy megvígasztalódtál :-)

Hát izé...

...ez kb minden amit reagálni tudok anélkül, hogy áltudományos fejtegetésbe vagy teljesen felesleges emocionális locsogásba merülnék. 

Úgy érzem bozot találta meg a lényeget!

De ha kicsit komolyabban visszanézve az adatokat!

2006 és 2009 között voltak a legjobbak az eredményeim ultratávokon és akkor az alábbi évi mennyiségek kellettek hozzá 5286(2006), 5353(2007),4773(2008),4526(2009).

Majd szép lassan csökkentek kicsit a távok és ezzzel együtt az eredmények sem olyan acélosak azóta, na azért ma is meg van az éves 4000 kili, de talán már a motivációm sem a régi, meg igaz összességében megvan az éves táv, de a részletekben már nagyon összemosott a dolog! Gyakori volt a felkészülésemben a célverseny előtt a egy hét 30km/nap utócsúcs terhelés olyan 8-10 nappal a verseny előttre befelyezve! Manapság már ezt nem csinálom valahol akaratban már nincs akkora tűz bennem!

Ha csak a mennyiséget nézzük az is sokat elmond, de azt is figyelembe kell venni, hogy az adott szakaszokban mennyik voltak! Régi mondás az, hogy az is 30 kilométer ha reggel futsz 15-öt, majd délután szintén, és az is ha egyszerre teszed meg! És mennyivel más a hatása!

Én csak egyvalamire hívnám fel még a figyelmet: idő! Az amiből sok embernek kevés van, hiszen család-munkahely stb..mellett rendszeresen, esetleg naponta hosszútávokat futni nem mindig egyszerű dolog.

Jó a kérdésfelvetés!

Ha azt mondom, nincs időm valamre, egy kedves barátom csak azt szokta kérdezni "Mit csinálsz például éjjel egy és három között? "   Persze, valahol viccnek szánja, de tényleg....

Nagyon jó a kérdés, én néha azt veszem észre hogy sokan ész nélkül, egymást utánozva hajszolják bele magukat a km gyűjtésbe... Mert ha ő is, akkor már én is. De arra nem gondolnak, hogy Ő nem tegnap óta kezdett el heti 5ször edzeni...

Csak sokszor szeritnem a szép szó mit sem ér, meg kell tapasztalni ezeket a hibákat mindenkinek. 

De amúgy olyan heti km számokat látok néha, hogy az állam le esik... MOst én is nagy futó km gyűjtásbe kezdek, hát meglátjuk hogy fog menni....

Én a másik oldalon szoktam megfogni. Ha egy edzést egy pihenőnap alatt nem tudok kipihenni, akkor az már túl sok terhelés volt.

Viki te ne majmold a sok hülyét :-))

azért érzi a szervezet hol az elég...de nem kell vele foglalkozni, inni kell egy lórúgás koffeint meg szénhidrátot...ha ígysem megy még egyet, mert mi az hogy nem amikor én akarom!? :-))

akinek csodálatos az izomzata, genetikája annak könnyű...a többi meg szaggassa az istrángot :-))

Mennyi az annyi és még az sem elhanyagolható, hogy mikor mennyi az ami kell!

Általában a régi bevállt módszer a téli nagy kiligyűjtés, de ez pl. egy Bécs-Budapesthez mit sem ér! Arra pl. nem az éves kiligyűjtést vettem sosem figyelembe hanem az utolsó 16 hetet. A szokásos négyhetes alapciklusokat csinálni..három erősebb hét után jönnie kell egy könnyedebbnek, olyan 50-60% terheléssel. Még az is lényeges volt, hogy sajna egyéb akár munkahelyi, akár családi elfoglaltságok bele-bele játszanak...és ezért sosem szabad szentírásnak tekinteni az előzetes tervet, áttervezés mindig van, néha négy erős hét után jött a lazító hét, néha harmadiknak..

Alapkoncepció olyan 2000 kili volt 16 hétre, de ha ennek a 80%-a megvolt akkor meg is lett a Bécs-Budapest..90% fölött sosem jött össze, mindig vannak nem várt akadályok!

És azért az időjáráshoz is kell alkalmazkodni, nyáron 35 fokban nem ugyanaz a terhelés, mint tavasszal, ősszel 15-ben..

Mivel a futáshoz nem értek, így nem is akartam hozzászólni, csak olvasgattam a véleményeket.

Amiért mégis írok, az az úszás közbeni vállfájás. Nálam is gond ez, ezért nem úszom, pedig szeretnék. Gyorsnál és hátúszásnál állandóan begyullad a jobb vállam EGY ponton. Úszóoktató is figyelte már mit művelek, elvileg OK. Orvos szerint lehet ott egy izületi rés, ez okozhatja, ez nem is nagyon ritka probléma. Na, kösz. Pedig fene se tudja, lehet hogy tehetséges vagyok. :P

És akkor már a futáshoz is: Józseffel 100%-ban egyetértek, és ez is a lényeg szerintem. lehet növelni a mennyiséget, de tudni kell regenerálódni is belőle, meg visszarakni, ami kifogyott, mert utána már hiába edzenék, ha nem megy, mert totál kimerítettem magam. Az meg, hogy ki milyen gyorsan regenerálódik, szintén genetika, meg kajálás, meg alvás, stb, stb.

Bocsi, h belekotyogtam a dologba :)

a témához nem tudok semmit fűzni, amit ne mondtak volna már.

miki, tetszik amit írsz erről h először 80-nal próbálni a versenyt, aztán 100-zal, stb... jól értem, hogy kifejezetten a sok lassú futásnál van ilyen, hogy nem lehet észrevenni a túlterhelést? ha van gyorsasági edzés, akkor gondolom hamar kiderül :D

Jozsef, köszi, ez érdekes tipp, gondolom ha 2 nap kell hozzá, az már kb. verseny volt :D

Bozót, kíváncsiság, mi számít "emocionális locsogásnak"?

http://www.active.com/running/Articles/Distance-Running-How-Many-Miles-Should-You-Run.htm

Találtam egy egész jó cikket a témáról, angolul van.

A Dr. Costill féle rész elgondolkodtató. Ő nagyon gyakran idézett tekintély, főleg a patkányokon végzett állóképességi kísérletei miatt, de emberekhez is ért. Patkányokon kikísérletezte a választ tudományos módszerekkel, és heti 5 x 1 órában nevezte meg az optimumot. Embereket illetően azt mondja, heti 100-110 km fölött már nem történik orvosilag kimutatható további adaptáció. Amivel mégis igazolni próbálják az ez fölötti mennyiséget, az az, hogy esetleg javítja a futás mechanikai hatásfokát.

Másik érdekes dolog a versenylovakon végzett kísérlet. A lényege az, hogy 4 hónap edzés alatt érték el a szintet, ahonnét már nem lehetett továbbfejlődni, sem az edzés folytatásával, sem a mennyiség növelésével.

Ezt magamon is megfigyeltem, négy hónap vagy kevesebb bőven elég a formába kerüléshez. És ha ez túl korán történik, nehéz megtartani a formát a versenyig. Pl. tavalyelőtt, mikor két sikertelen év között végre célbaértem az UB-n, március elején kezdtem a futást, egész télen eveztem ergógépen meg max heti kétszer futottam futópadon. A sikertelen években pedig keményen végigfutottam a telet.

Milyen szerencs, hogy olyat találtál ami téged igazol ;-)

4 hónap? ezt nem értem, akkor hogy van az h évekig fejlődik az ember? vagy ez úgy értendő, hogy 4 hónap edzés után valamennyi ideig (meddig?) teljes pihenés kell?

a patkányok amúgy nem emberek, de az igaz h elég gyakran én is kb. ezt az 5 órát szoktam futni :D

hmm a linkelt cikk aztmondja:

1. "A study published in European Journal of Physiology in 1998 on horses training for 34 weeks found that increases in muscle fiber area and the number of capillaries per fiber plateaued after 16 weeks of training. After the first 16 weeks, the horses were divided into two groups: a control group and an overload training group, which trained with higher mileage. Both groups increased mitochondrial volume and VO2 max with the increased mileage over the next 18 weeks"

tehát ha jól értem ez 34 hétig is működött, fejlődtek a lovak tovább is, nemcsak az első 16 hétben/4 hónapban....? csak annyi, hogy a két csoport között nem volt különbség a fejlődés mértékében.

2. "When you go from an untrained state to a trained state, running 30 to 40 miles per week, VO2 max and the measurements commonly taken from muscle biopsies increase, but as you move up to about 60 miles per week, things start to plateau," Costill says. "The exact mileage at which this plateau occurs depends on the individual, but beyond about 60 to 70 miles per week, there's not much change taking place." So, if VO2 max and muscle cellular adaptations plateau at about 70 miles per week, why do people run much more than that?"

oké, akkor kit érdekelnek a patkányok, ha emberekre vonatkozó eredmény is van? :)

Miki: az embert NEM szabad összehasonlítani semmiféle állattal!!! Mivel alapjaiban más mindenféle szempontból, tehát már a gondolat is katasztrófa!

Feri.. hát azért nem mindenben más :), bár tényleg van h kijön az h az h emberre nem műxik, ami más állatra igen. viszont, most olvastam egy cikket, ami szerint létezik egy BDNF nevű növekedési faktor, ami az agyra nagyon jó hatással van, és sportolással növekszik a mennyisége, viszont az emberek 30%-ában valamilyen génváltozat miatt nem befolyásolja a sport. na, még emberi fajon belül is ekkora a variáció... nehéz biztosat mondani bármiről :P

Monique, köszönöm a javítást, figyelmetlenül olvastam. Én így képzelem az intelligens vitát, ha valaki hibázik, vagy valamit rosszul értelmez, a másik tényekre hivatkozva kiigazítja.

Akor már lefordítom a második beidézett pontot, hogy mindenki értse: "Mikor edzetlentől az edzett állapot felé haladuk, 50-66 km/hét, a VO2max és az izombiopsziából általában vizsgált értékek nőnek. De ahogy elérjük a 100 kilométer körüli heti futást a fejlődés ellaposodik, mondja Costill. A pontos étrék, ahol ez megtörténik, egyénileg változó, de 100-110 km fölött nem sok változás van"

Én önkényesen hozzátenném, hogy szerencsésebb lenne órában és nem kilométerben gondolkodni, hogy az sebességbeli különbségek ne zavarjanak be.

Feri, sokféle nézet létezik ezen a téren, attól kezdve, hogy mi is állatok vagyunk patkányszerű ősökkel, addig, hogy még te is újjászülethetsz ilyen formában, ha sok rossz karmát gyűjtesz :-)

Viccet félretéve, az orvostudománynak megvan a kialakult gyakorlata, hogyan értelmezze az állatkísérletek eredményét, sajnos nem mind olyan humánus és ártalmatlan, mint a patkányok futtatása.

A kísérlet nekem nem azt mondja, hogy embernél is 5x1 óra az optimum, de azt igen, hogy létezik optimum, ami megállapítható. Ha lesz időm, utánanézek, hogy is volt, azt hiszem a Lore of Running-ban részletesebben le van írva.

A 16 hét után azért ott a "plató" :  increases in muscle fiber area and the number of capillaries per fiber plateaued after 16 weeks of training

Na,a kkor fordítsunk:

Egy tanulmány, ami az European Journal of Physiology-ban jelent meg 1998-ban és edzésbe fogott lovakat vizsgált 34 héten keresztül, azt állapította meg, hogy az izomrostok keresztmetszete és az izomrostonkénti hajszálérszám 16 hét edzés után nem növekedett tovább. 16 hét eltelte után a lovakat két csoportra osztották, egy kontrollcsoportra, és egy erősebben terhelt csoportra, amelyik nagyobb kilométerszámmal folytatta az edzést. Mindkét csoport növekedést ért el mitokondrium mennyiségben és VO2max-ban a megnövelt kilométerszámmal a következő 18 hétben.

Látjuk, hogy ez a szöveg nagyon pongyolán fogalmazott, sőt, ellentmondásos. Felejtsük el.

Az Aegyptopithecus ill.a  Propliopithecus nemzetség kb. 35 000 000 évvel ezelőtt jelent meg, már akkor jóval fejletteb volt, mint a 4 lábú rágcsálók ( Ratus nemzetség-Ratus Norvégikus, Mus Musculus). Pedig a Homonidák ekkor még nem jelentek meg, hanem csak jónéhány millió évvel később.

Véleményem szerint a legegyszerübb Homonida is jóval bonyolultabb, mint egy Ratus Norvégikus ( közönséges vándorpatkány-igaz ők csak a XIV: században jelentek meg Európában)

A másik fontos tényező a psziché, mivel egy patkánynak nehezen tudod megmagyarázni, hogy miért futtatod, viszont egy embernél könnyű megmagyarázni, és itt jőn be a psziché, ha kellő motiváltsága lesz a futásra, akkor már teljesen más eset van, nem biztos, hogy csak fizikailag kell vizsgálni a folyamatokat, mivel van pszichés tényező is!

Feri, örülök, hogy felhozod a pszichét, éppen mostanában hallgattam egy beszélgetést Tim Noakes-szal, ugyancsak nagyon komoly szaktekintély, akinek ez a vesszőparipája, hogy végső soron az agy határolja be a teljesítményt.

Ezt nem csak olyan szinten kell gondolni, hogy aki jobban akarja, az messzebbre jut, bár az akaraterő pszichológiája nagyon népszerű volt abban az időben, mikor sportolni kezdtem. Ma már kissé divatjamúlt. Tényleg, aki leszakadt, azt elintéztük annyival, hogy nincs akaratereje, másodsorban nincs meg az edzése. Tehetség hiányára senki sem gyanakodott :-)

Hanem úgy jön be a képbe az agy, hogy letiltja az izmok működését, mikor úgy ítéli meg, hogy az már káros lenne  a szervezetnek. Az intervalledzés hatását azzal is magyarázzák, hogy tulajdonképpen nem is fiziológiai változások révén fejti ki a hatását, hanem hozzászoktatja az agyat, hogy ez az intenzitás normális, nem kell leszabályozni.

És van még egy fokozat, mikor azt feltételezzük, nem az edzés és az adaptáció között van közvetlen ok-okozati kapcsolat, hanem az edzés elhiteti az aggyal, hogy a szervezet képes valamire, erre válaszul az agy létrehozza az adaptációt. Ez már elég misztikusan hangzik, de tudnék példákat felhozni, mikor valaki olyan teljesítményre képes, amire az edzése nem jogosítaná fel. Csak a korábbi teljesítményei, vagy ki tudja mi miatt miatt elhiszi, hogy képes rá, és valahogy a szervezete felnő a feladathoz.

*bólogat*

Ez a letiltás kissé meredek, mert ne feledjük, hogy van határa a fizikai teljesítőképességnek is! Senki nem tud 50 km/h-val futni....

Kérdés, hogy mekkora a különbség a valós teljesítmény, és a pillanatnyi-inkább a pszichén alapuló teljesítmény között. Szerintem kb. 5% körüli, a több már gyanus.

Viszont okos gondolatokat írtál le!

Bozóttal együtt bólogatok!

miki: jaja, szerintem is órában lenne szerencsésebb nézni, mindig erre gondolok én is, amikor ilyeneket olvasok.

az optimumról ha írsz még, azt megnézném, köszi. :)

nem tudom mennyi az igazság ebben az agy által szabályozásban, de ha azt nézem h versenyen tényleg jobban tudom tolni, mint sima intervalledzésen, az azért több, mint érdekes.

elgondolkozva ezen tovább: nem tudom, hogy mennyire "hardcoded" szabályozás ez, mert az is lehet, hogy -legalábbis részben- befolyásolható általunk tudatosan.

amire konkrétan gondolok, az az, hogy talán csak túl kényelmes vagyok alapból az edzéseken (tehát nem akarom úgy érezni magam, mintha egy versenyen hajtanék!), viszont versenyen jobban beleadom magam, és ott így az utolsó pár km-én tudom fokozni az intenzitást.

érdekes módon ez többek között azért is megy, mert a fájdalomérzet nem nő tovább. úgy látszik ennek is megvan a maga maximuma, amin túl nem lehet fokozni és tulajdonképpen nincs is olyan magasan ez a maximum nekem, így jobban ki kéne használni... :D

aztán nem tudom, lehet ez egyéni sajátosság, amiről írok fájdalomküszöbbel kapcsolatban. másnak mi a tapasztalata? :)

a témában még további megjegyzés: nem egészen értem ezt a leszabályozás elméletet olyan szempontból, hogy akkor az mit jelentsen, hogy találnak fiziológiás változásokat is a kísérletekben, nem? leginkább úgy tudom elképzelni h ez is és az is számít. :)

Bozót: igen, azt a platós megjegyzést én is láttam, de ha tovább olvasod, aszerint vo2max-ban még fejlődtek a lovak. mondjuk tényleg furán van a szöveg megfogalmazva :) amúgy a kommentjeid nézegetve eltűnődtem azon, h téged mennyire érdekel a téma... régen úgy emlékszem jobban érdekelt, de talán rosszul érzem ezt?