Kimentem ma futni a Ligetbe. Ez önmagában nem olyan váratlan fordulata az életemnek, de aztán összefutottam pár ismerőssel, és tökjó kis másfél óra lett belőle.
Kikocogtam ugyanis a Ligetbe, ahol egyik magyar szakos kollégámmal futottam össze. Csak lestem, hogy mit keres itt, mikor Ő ott lakik, bár tudom, hogy vannak itteni kötődései. Elintézett valamit a városban, ő is összefutott jópár ismerőssel, aztán relaxált egyet a Ligetben. Élő egyenesben tekinthette meg az edzésemet, mondjuk hál'Isten, csak a lazább szakaszát, úgyhogy nem is égtem nagyon :)
Aztán míg Hanira vártam, az ex-koleszigazgatóm elegyedett velem szóba. Éppen vázolta, hogy a srácnak, akit edz, 8 db 1:30-on belüli 500-at kell futnia, én meg közöltem, hogy megelégszek 4 db 2:15-össel. Ezen fennakadt kissé (de most mit tegyek: van aki tud futni, én meg csak szeretek), meg hogy bemelegítettem-e rendesen. Mondjuk kikocogtam itthonról, nekem az a bemelegítés, gimnasztikázni viszont kizárt, hogy rábeszélhető legyek szép szóval. Mindegy, megjött közben Hani, aki 4 db ezrest tervezett.
Kis navían azt gondoltam, hogy majd én futom vele a felét. Hahaha. A felének a fele se ment teljesen Hani tempójában, már a 173. méternél már úgy lefeküdtem volna egyet pihenni, de azért lemaradva bár, de végigfutottam az 500-ast, 2 percen belül (1:58-9-ek lettek). Jééé, ilyet én eddig csak utolsónak, lesz még ebből nagy halál, gondoltam, de mire a relaxáló kollégáig értem, már-már őszinte volt az arcomon a mosoly. Azért nem nyírom én magamat, ez nem arról szól.
Ezt a kört beszoroztuk 4-gyel. Hani szórta a 4 percen belüli ezreket, én meg 500/500-aztam. Jó volt, élveztem.
Aztán eljövetben még odaültem kollégához és dumáltunk egyet. Mesélte, milyen vitakultúra-fejlesztő órát tervezett holnapra az osztályomnak, nagyon tetszett!! Meg még beszélgettünk, csak úgy. Jó volt ott ülni, szinte kötetlenül, csak úgy, a ligetben, még ha csak negyedórát is. Csak aztán már elkezdett vadul sötétedni - elszomorító, hogy este 7 körül már sötétedik, pedig olyan, de olyan csodagyönyörű ősz van, mint már nagyon rég nem volt!! - és elkezdtem fázni is az átizzadt pólómban, úgyhogy hazakocogtam.
Szeretem ezeket a békés hétköznapokat.
Emberemlékezet óta nem voltam a srácokkal versenyen (meg hát persze valahogy versenyre is ritkábban jutok el, de a NIKE az a NIKE - a verseny, amit nem lehet kihagyni :), így jó volt újra közösen utazni velük.
A verseny előtt nagyon kevés ismerőssel találkoztam csak, már-már elveszettnek éreztem magam, mire rátaláltam Mosira és Amatőrre :)). Amatőrrel és Tantiennel álltunk be a rajtba, ami jó volt jó volt, csak végtelenül nem voltam motivált. Olyan hidegen hagyott az egész... Nem éreztem, hogy én most szeretnék két órán át futni.
Egész addig, míg el nem indultunk. Elszakadtam tőlük hamar, mert én a fokozatosan lassuló stratégiát gondoltam ki magamnak, illetve azt, hogy úgy fussak, hogy jól essen, az meg nekem biztosan nem gyorsulva megy. Az első kili ennek megfelelően 5 perces lett. És még jó is volt. Élveztem az Andrássy út széles aszfaltját, hogy valahogy idén kimaradtam a tülekedésből, és élveztem, hogy ott még hűvös van, jó idő. Rettegtem attól, mi lesz, ha kiérünk a napra. Pedig hát, mi lett volna: meleg. De azért mentem ott is. Hamar beállt a trend, hogy olyan átlag 5:00-5:08 közötti kiliket futottam, aztán olykor-olykor kedvem támadt rátenni a tempóra, ilyenkor bekerültek 5 perc alá kicsit a km-ek, majd a frissítésekkor meg rendre 5:20-asokat mentem. Bár mértem az időt, és néztem a km-időket is, de nem hergeltem magam miatta. Mindegy, hol áll meg az óra, csak jól érezzem magam, amíg futok. És ez működött. 50:30 körül voltam 10 kilinél tán, aztán átjöttünk vissza Pestre, és annyira de annyira jó volt szembeszélben futni. Váááááá :-) Aztán hiába teltek a km-ek, hiába tudtam, hogy edzetlen vagyok (heti 3 futás volt a nyáron, átlag 25-30km/hét), hiába vártam, hogy a vége küzdős lesz és nehéz, a verseny elején kialakult trend nem változott. Ugyanúgy 5:00-5:08 között ment a második fele, ugyanúgy besikerültek 5 percen belüli kilik, sőt még a 20. is 4:55-ös lett, és ugyanúgy belesétáltam a frissítésekkor, ami meg nagyon jól esett.
Jól esett még, hogy sokan, nagyon-nagyon sokan szurkoltak konkrétan név szerint nekem. Hihetetlenül sokat adott, itt (is) szeretném megköszönni mindenkinek!! Igyekeztem ezekre helyben is reagálni (még ha fel nem is ismertem mindenkit azonnal), de tényleg: nagyon-nagyon köszönöm!!!
Szóval jó volt, klassz verseny volt, a végéig jól ment, jól éreztem magam. Végül 1:47:03-ra értem be saját mérés szerint, ami a fent már feszegetett kissé lájtosabbra vett nyári "felkészülésemhez" képest egy hihetetlenül jó idő. Sőt. A célban, azt hiszem, most voltam a legközelebb ahhoz, hogy úgy igazán meghatódjak. Mert úgy minden a helyén volt! Örülök, hogy nem hagytam ki. Szóval jövőre, Veletek, ugyanitt!
3 hozzászólás