Hát veszett randa egy idő van egész héten, de tegnap meg már kiábrándítóan őszies, hűvös, szeles. Nem is nagyon igyekeztem kimenni, jobb volt itt fenn a takaró alatt. Holnaptól úgyse lehet, úgyhogy kihasználtam az időt a lustálkodásra.

De ma azért kizavartam magam futni. Hosszúban! Tavasz óta először :-( Nem zsongott bennem a lelkesedés, dehát csak egy kis laza 7 kilis átmozgatásról volt szó, meg egy kis jóleső sprintelgetésről a ligetben. Az jó volt, hogy kisütött kicsit a nap, és átmelegedtem, viszont iszonyú szmog volt a hídon. Aztán meg ólmosnak, fáradtnak és nehéznek éreztem a lábaimat (hogy lesz ebből NIKE a hétvégén, nyirm :) Az 5×100m sprint kicsit feldobott, de nem ez lett az év edzése.

Most viszont rohanok fürdeni, mert fél 8-kor a srácokkal pizzázunk, és talán kiderül végre végérvényesen, hova is megyünk maratonozni külföldre az ősszel...

Szenvedtem itt a múltkor motivációhiányban. Bezzeg ma... :) 

Már rajtam volt a futócucc, és épp az ajtó felé indultam, mikor megcsörrent a telefonom. Affranc, gondoltam, máskor le szoktam némítani, de így még visszaléptem. A kijelzőn "V42 515" világított.
-Csak azt akartam mondani, hogy így last minute, közös futást szervezünk, Hgabo épp most hívja Zolit - mondja Gábor, majd sorolja a paramétereket.
-De én mára mást terveztem - kezdem bizonytalanul, de fejben már osztok-szorzok.
Majd körbehívom a srácokat, ki-mit-merre-mennyit, rábeszélem Zolit, aki szintén mást tervezett, és közben körvonalazódik, kihez mikor hogy kapcsolódjak be, hogy úgy 50 percet fussak. Lehet lendületesen, gondolom, de 5 percen belül nem kéne...

Mikor elindulok, fantaszikusan szép az ég alja, ahogy a felhők között narancssárgán megy le a nap. A hűvös idő és a gyors sötétedés azonban már az őszt idézi. Ahogy kocogok a Tisza-parton még futótársam is akadna, de nem reagálom le a kétes szándékú srácot, szememmel már V42-éket keresem. Nem érek el a hídig, mikor szembe jön egy naagy, zajos csapat :) Az én embereim. 5-en vannak: V42, Zoli, haverja Robi, Zoli felesége Anikó és az ő barátnője Zsuzsi. Anikó és Zsuzsi kocog elöl, ez megnyugtat, ők kellemes tempót futnak, jólesőt, de 6 percen belül, beszélgetve. Jó a hangulat, megcsodáljuk V42 helsinki pólóját, beszélgetünk. Hamarosan becsatlakozik Hgabo, immáron 7-en kocogunk tovább. Szép :) A lányok néhány száz méter múlva lecsatlakoznak, mi pedig Tápét célozzuk be.

Előreengednek a srácok, én diktálom az iramot, kicsit próbálok gyorsítani, hogy nemár miattam kelljen kiugróan lassú tempüt vésni az edzésnaplójukba :o), de foggalmam sincs mit futunk. Jólesik, és kész. A sötét utcákon a srácok incselkednek, versengenek, ki fusson mellettem, mögöttem. Lököttek :) De aranyosak!! :) Közben Hgabo Őriszentpéter környéki futásairól mesél, bízom benne, ír a topikra is pár sort az élményeiből, érdemes lenne, jó volt hallgatni, és magam elé képzelni egy kicsit a dimbes-dombos, friss levegős, rázós-vonatos történeteket. Közben lekanyarodunk Tápé fő utcájára, ami elvezet Tápé főteréig. V42 próbál meggyőzni, hogy régen 5 percen belül, de legalábbis akörül futunk. Szerintem azért nem, akkor én már rég nem beszélgetnék, de jól esik egymás bíztatása, a közös tervezgetés a NIKE jegyében. Lassan elérjük a templomot, aztán a sötétben majdnem eltévesztjük a megfelelő mellékutcát :), még felfutunk a töltést keresztező útra, meg vissza, és én gyors búcsúzkodást követően kicsatlakozom.

Jó volt! :)

Motivációs-görbém már megint nem a maxot súrolja. Egész nap alkudoztam magammal, hogy ma fussam a hosszút vagy holnap. Aztán csak megcsináltam ma.

Aztán azon is szenvedtem, hogy merre fussak. Nagykörutat akartam, de aztán meg ahhoz sem volt úgy igazán kedvem, de töltéshez sem. Aztán mikor elindultam, kitaláltam, hogy legyen visszafelé-nagykörút-kör.

Aztán még egy csávó be is szólogatott, aztán a kedvem a végére se jött meg. Tény, hogy a tempó meg gyorsult kicsit.

Lehet, holnap keresztedzek egyet, mert ha hétfőtől beindul a gyár, akkor ki tudja, mire lesz időm. Bár ez a hét még -remélhetőleg- nem lesz túl megerőltető.

Úgy gondoltam, az utolsó nyíregyházi nyári futásomnak meg kell adni a módját. És itt a legjobb: a sóstói erdőben futni!!

Kijutni persze nem könnyű. Komolyan mondom, futva gyorsabban megtettem volna azt az 5.5 kilit, mint busz-busz kombóval, illetve vissza busz+gyalog, de mindegy, egy utolsó nyári itthoni futásom van, rá is érek, mért ne szánnám rá az időt.
De érdemes volt. Ezt mindig abban a pillanatban tudom, ahogy beleszagolok a levegőbe, és megérzem azt az igazi erdőillatot! Annyira jó!! Eszembe is jutott, hogy vihettem volna fényképezőgépet, és feltehettem volna ide pár fotót, mert az tényleg AZ IGAZI FUTÓTEREP!!! Széles ösvényekkel, sok-sok futóval, azzal a jóillattal, ááá, esélytelen leírni.

10 kilit gondoltam, ez 2 kör, vagyis 4 "egyenes" vagy inkább hossz. Szóval 4 egyforma részre lehet osztani, és eszembe jutott Zilaci írása a múltkor a fokozófutásról, és hogy rég csináltam ilyen edzést. Úgyhogy futottam 10 kili fokozót. A 2,5kilik idejei: 15:06, 13:37, 13:09, 12:09. Nem mondom, hogy egyenletes, de fokozónak jó volt. Talán most már/még nem kívántam a végére ezt a NIKE-versenytempó közeli értéket, de nem tartott sokáig, nem szenvedtem vele, és ki fogom addig még pihenni. Szóval jó volt. Szép idő, kellemes környezet, jóleső futás.

De szombattól már újra várnak a szegedi futóterepek :-)

Naszóval. Ez is megvolt.

Mikor lefutottam a Jabilt, és érzékeltem, hogy hol tartok, számot vetettem. Elgondolkodtam azon, hogy akkor mit is akarok. A következőkre jutottam: a jövő tanévben lesz egy halom felelősségteljes feladatom: érettségiztetek életemben először, rögtön 2 csoportot. Alapvizsgázik az osztályom pl. matekból is, de az egész vizsga koordinálása az én feladatom lesz. Lesz 12.-es informatikás csoportom is, szintén életemben először. És eleve heti 5 órával többem lesz, mint tavaly, ami jó, csak több az órán kívüli meló is vele. Egész biztos, hogy sok nehézséget, extra plusz feszültséget okozna, ha erre az időszakra akármilyen hatalmasan nagy kihívás elé állítanám magamat még a futás terén is. Mert egész biztosan lesz olyan időszakom, amikor nem fog beleférni a sok edzés. Amikor jobban fog esni bezuhanni az ágyba, vagy elmenni valamilyen rendezvényre (ja, az osztályommal is több programot szeretnék szervezni :), mint kimenni futni. Fogok futni, mert fel sem merül, hogy abbahagyjam, többet kapok én általa annál, jót teszt testemnek, lelkemnek egyaránt. De visszább kell venni. El fogok menni a srácokkal sok-sok utazós helyre, de a társaságért, élményért, és annyira mindegy, mikor mit futok. Tényleg!!

De a NIKE-t nem adom!! 2 éve futottam utoljára egyéni csúcsot, meg most tavasszal egy majdnem-egyénit, azt az 1:38:30-at. 20,5 kilin. Szóval a lehetőség, és az erő bennem van, és nem adom fel. (jó, ha meleg lesz, akkor nem erőlködök...) Jó. Akkor végiggondoltam, hogy miben különböztek az idei nyári edzéseim a tavaly-tavalyelőttiektől, amikor viszont szétszedtem az aszfaltot a Jabilon. Arra jutottam, hogy 1. nem versenyeztem a Kékes óta, és valljuk be, a Kékesen is csak kocogtam. 2. Nem futottam tempófutásokat. Mert nemszeretem. Mert küzdeni kell. Megállás nélkül. Csináltam sok-sok váltakozó iramút, pár olyan futást, aminek a második fele gyorsabb volt, de ritkán jutottam 5 perc/km alá, és amikor igen, akkor max 5-6 kilin át. Pedig a NIKE egyéni csúcshoz min. 4:54-es kilik kellenek 21km-n át. A Jabil 4:46 volt 14 km-en. Azután azt éreztem, hogy ha gyorsabban nem is menne, de ha összevakarom magam, akkor ez a tempó tartható tovább is. Úgyhogy úgy döntöttem, összevakarom magam. Futottam egy hosszabbat (mondjuk azt már előtte beterveztem), szaladgáltam a srácokkal, és mára kitaláltam ezt a 10 kilit 4:45-ben. Még van közel 2 hét kipihenni, de látnom kell, hogy elbírom-e edzéskörülmények között. Azt is kitaláltam, hogy mindenképpen körözős edzést tartok (itthon, Nyíregyházán ez az 1 kilis utca-kör), hogy kontrollálni tudjam a tempót.

Ma aztán reménykedtem, hogy azokból a felhőkből naaaagy-nagy vihar lesz. És akkor elmondhatom, hogy pedigén tényleg ki akartam menni futni, de hát az istenek nem akarták, és majd hősiesen sajnálom magam. De azok a felhők 5 után elvonultak, fél 6-ra kitisztult az ég, bár hideg egy percre sem volt előzőleg sem. Úgyhogy negyed 7-kor nincs mese, nekivágtam. Laza kocogással bemelegítettem, van egy bevált ~2,25kilis "bemelegítő-köröm" is :), aztán hajrá. Nem éreztem a tempót, fogalmam sem volt, mit futok, hogy gyorsítsak-e vagy lassítsak, csak kiadtam a parancsot a robotpilótának, hogy lendületes félmaraton-tempó. És lőn: 4:46.
Az elején még egészen élveztem is. Aztán a 3. kili elején ért haza a család, és feltétlenül meg kellett állítaniuk, hogy ne vigyenek-e el valahova, mert látják ám, hogy sietek :), majd a sarkon egy pasas megkérdezte, hány kör van még. Mondom, 7 vagy 8, de utánaszámoltam, hogy át se vertem, hisz 7 + a levezetés volt. Na, itt rögtön futottam is egy 4:39-et, majd, hogy mégse bízzam el magam, egy 4:49-est. De ezen kilengésektől eltekintve zömében 4:46-48 közötti ezreket produkáltam. De azért ezért már rendesen meg kellett küzdeni. Minden km-en. A családi megállást követően még egyszer kiszórtam egy kavicsot a cipőmből, ezzel nyertem pár mp (nem mért) pihenőt, és még egyszer a sarki pasas odakiáltott, hogy szurkolnak nekem :) Aztán szépen lassan teltek a körök, most itt egy egyenes, most a másik utcában, még 2 kör, már csak 1, a tempó megvan, de koncentrálnom, küzdenem kell érte. Aztán végetért. Akkor még csak annyit láttam, hogy 48-on belül van az idő (mertugye a bemelegítést is belemértem, és azzal együtt volt összidőm), ennek nagyon örültem, utólag számoltam ki, hogy ez biza 47:45 volt, 4:46,5-ös átlaggal, ami belefér a "hibahatárba" :-)

Mindezek után simán el tudtam indulni levezetni, igaz, akkor már nagyon lassan, jólesően kocogtam. De tudtam élvezni a futást, és nem éreztem durván kiütve magam. És azóta sem érzem azt a letaglózó fáradtságot. Úgyhogy asszem, kész vagyok. Amit ebből meg lehet futni, azt megfutom. Még lesz a héten egypár laza edzésem, meg egy kevéssé meghalós 10 kilis erdei fokozó csütörtökön, aztán onnan még inkább pihi. :)

Amatőr után szabadon. Remélem, elnézi nekem, hogy lenyúltam a szófordulatát, de megtetszett ez nekem tegnap.

Szóval a tegnapi futás után nem sok idő volt regenerálódni, az bíztatott, hogy laza futást terveztünk. Márpedig, ha csak Zolival és Hgabóval megyek, ők tudnak alkalmazkodni az én tempómhoz. Így is volt.
Én javasoltam Deszket, mert tudom, hogy sokszor jártak már arra, én meg még nem. Átmentünk az Újhídon a Tiszán, és az újszegedi oldalon indultunk el a töltésen észak felé. Ami igazából a térképet megnézve kelet felé van (érdekes), és mivel ott folyik össze a Maros a Tiszával, egy idő után Maros-töltés. Az összefolyás után már itt is voltak folyamkm-kövek, jól le is csekkoltam, hogy úgy kb. 5:40-ben megyünk. Az jó. A lábam nem érezte a tegnap estét (bár a sípcsontom próbált rendetlenkedni, amikor már futni kellett, nem panaszkodott), az elején szúrt csak az oldalam. Elöl haladtunk Hgaboval, mögöttünk Zoli csinált boxmozdulatokat. Neki valamit mondog csinálnia kell, valahogy mindig középpontba kerül, ha ott van, és szórakoztat minket. Most is így történt. Kezdett azonban hamar meleg lenni. De közben suhant mellettünk a táj, amely sokkal hamarabb lett civilizációmentes, mint Tápé felé. Megtudtam, melyik a kamaratöltés, és hogy milyen rossz állapotban van. Viszont azt is, hogy arra Deszk felé a Maros töltésen jót lehet futni, csak szembesüt a nap, és izzadtam, mint a ló.
Úgy háromnegyed órányi futás után letértünk a töltésről, mindenféle kertek, ültetvények, majd házak között értünk ki a 43-as útra. Megmutattam a srácoknak, hogy ha kutyaveszély van, tudok én gyorsabban futni. Rögtön kitalálták, hogy majd ezzel motiválnak :-)
Deszken a faluban egy kútnál ittunk, fürödtünk, bézbólsapit vizeztünk, majd uzsgyi tovább. Haladtunk békésen a bringaúton. A békés kifejezés persze túlzás. Alighogy elmélyedtem volna magamban (hát, igen, ilyen is létezik, ilyen hosszú futások alatt gyakran :-), Zoli azonnal elkezdett szórakoztatni. Fogdosta az árnyékom fenekét ;), szembeszélben eljátszotta a Delta sífutóemberét, indiánszökdelt, vagy beállt elém, és az izmait feszítgette. Majd végül Zsolti a békát énekelt. :-) Majd, amikor azt hittem, a magánszámnak vége, Zoli újabbakkal rukkolt elő. Én élveztem, bár nem kicsit fárasztott a dolog. :-) De aztán szépen lassan beértünk a városba, itt a fiúknak már mehetnékük volt, időben haza akartak érni, várta őket a család. Én ezen a ponton már csak egy hűvös fürdőre vártam, és azt bántam, hogy nem a megfelelő oldalán vagyok a sportuszinak! Végül Zoli előreszaladt, Hgabo viszont becsülettel eldöcögött velem ebben a laza tempóban.

Hát jó volt, kösz fiúk. Jó volt a héten újra velük futni. Többen, kevesebbet, hosszabbat, rövidebbet, gyorsabban, lassabban. Jó lesz ez az ősz is. Én már látom. Ugye?

Ma is a srácokkal edzettem. A rajtidőpont nehezen akart kialakulni, de aztán este 7 órában állapodtunk meg. Örültem neki, mert nem -másokkal ellentétben :-)- én nem szahara-maratonra készülök :-) Viszont a ligetbe (ahova eredetileg terveztem az edzést) nem tudtunk menni, mert ott jelenleg sportkultúrális élvezetek helyett maximum gasztronómiaiak vannak valamiféle grillfesztivál formájában. (hm, lehet, holnap kinn kéne vacsorázni??? :) Így maradt a SZVSE-pálya és 500 helyett a 400-zal osztható méterek.

Zoli hozta feleségét, Anikót is, így a bemelegítő kocogás a SZVSE-pályáig, inkább a 7, mint a 6 perces ezrekhez volt közelebb, de a bemelegítésnél nem a tempó a lényeg. Sőt.
Kinn azt találtuk ki, hogy akkor legyen 15 kör, és minden második gyors, köztük laza. Tök üres volt a pálya, nagyon élveztem.
A mostanában szokásos lezserségemmel futottam az első gyors kört. 1:53. Hm. Múltkoriban simán tudtam 1:48-cal nyitni, és lemenni 1:40 környékére, mikor 10×400-aztam. Na, jó, húzzunk bele. A srácok rég előttem jártak, ők másik edzést csináltak (illetve ugyanazt, mint én, de annyira más tempóban, hogy inkább különváltam, a végén meg bevártuk egymást). A második gyors kör 1:47. Alakul, de én aszittem, ez már tényleg gyors. Egy kör pihegés, majd újra tempó: 1:45.
Végülis nincs itt komoly gond, a nagyok azt mondják, az edzés akkor jó, ha a közepén kezdődik, gondoltam, és mostmár tényleg mindent beleadtam: 1:41. A következőben is, amikoris: 1:41. Már megint. Aztán a Yasso 800-as elméletre gondoltam, meg, hogy vajon 400-akra és félmaratonra lehet-e alkalmazni, és, hogy a lelkemnek jót tenne, ha lemennék 1:40 alá.
Ja. De ahhoz futni is kell -mondták a hangok a fejemben ;)
Jó, akkor fussunk, és elindultam. Ott a 6. gyors körben, amikor suhantam a hosszú egyenesben a túlsó végen, akkor megéreztem, amit már régen: a küzdelemnek ezt az édes ízét. Amikor TÉNYLEG akarom, belülről, amikor tényleg el akarok érni valamit, és teszek is érte. 1:37.5 lett a kör, nagyon örültem. Lekocogtam a laza kört, a srácok már másfél körrel jártak előttem, és ugyanezzel a hévvel nekiálltam a legutolsó körnek. Talán még egy pici lehetett volna abban az utolsó kanyarban, de ez is 1:37 lett. az utolsó laza kör után végletekig elégedetten álltam meg a srácoknál.

Anikó közben hazament, bár így se rohantuk el a hazautat, kellemesen beszélgetve kocorásztunk olyan 6:30-as tempó környékén, ha jól rémlik. És lassan itt az ideje az alvásnak is, hiszen reggel 8-ra újra találka a Kavicsnál: megyünk 20-ast futni.

Nagyon, nagyon sokat ad a társaság. Sose hittem volna. Sokat kapok ezektől a srácoktól. Buzdítást, hitet, társaságot. Az egész éves edzésmunkám összességében szerintem nem zárja ki, hogy képes legyek a NAGY NIKE TERV-re. Mióta "eltunyultam", azóta is megvan a heti 45-55 kili, benne valamennyi gyors futással is. Ha meg tudom csinálni a hétfőre tervezett extrabrutál edzést, akkor meg tudom csinálni. Persze, ha nem, nem dől össze a világ, csak jó egy kicsit hinni. Aztán meg lesz, ami lesz :-) 

Hát igen, home, sweet, home!!
Pár hete, amikor panaszkodtam a srácoknak, hogy valamiért nem úgy megy, mint kellene, és motiválatlan vagyok, többen is visszaírták mélben: nekem csak egy bajom van, hogy nem velük edzek. :)

De ma újra együtt futottam a srácokkal. 5-en voltunk, ritka, hogy így összejöjjön (majdnem) mindenki. Csak Bi mondta le valami porszívózásra hivatkozva. Ha tudná, miből maradt ki!
Úgy kezdődött, hogy Zoli feldobta a labdát, hogy szerdán szeretne futni a Robival egy 16 kilis 4:45-ös tempófutást. V42 aszonta, kivételesen ő nem futna túl hosszút, de azt is lazán, és közölte, hogy ő inkább a "lassú szekció"hoz társulna. Az volnék én. Na igen, ha az ember nőből van egy egyre gyorsabb, lelkes férfitársaságban... Aztán ide csatlakozott Hgabo, aki családjával egy randa hányásos vírus miatt nem tudtak elmenni a héten nyaralni, ő pedig most kezd jobban lenni, majd Zoli (az igazi társasági ember!) szintén rávette Robit, hogy jöjjenek ők is velünk, fussunk együtt újra, ők meg majd a végén rátesznek még egy kicsit gyorsabban.

Aztán V42-vel egyidőben értünk a Kavicshoz, a találkozóhelyre, ahol már várt Hgabo, Robi pontban érkezett, és Zoli se késett!! Pedig már feltettünk tétjeinket, hogy 18:02-re vagy 03-ra ér oda!! :) Tápé felé szavaztuk meg, és el is indultunk, kifelé a töltésen. V42 elhúzott Zolival, én meg Hgaboval, Robival beszélgetve szaladgáltam kicsit lemaradva. Aztán elmentünk a MOL üzemi útjainak leágazásához, ott mentünk még vagy 2-2,5 kilit, beszélgetve, majd vissza. Mentek a jó kis zrikálások, beszólogatások, húúú, nagyon hiányzott már a hangulat. Megtudtam, hol szereplek a Spuriban, meghogy milyen cikket írtam bele az Algyői híd oda-visszáról, a töltésről meg Hgabo nyerte a "kinek volt súlyosabb bicajos sérülése" versenyt. Brrr. Esélyem se volt azzal, hogy kitörtem egy fogamat. Azért ezen nem bosszankodtam nagyon.

Aztán visszaértünk, még megbeszéltünk egy péntek esti résztávos edzést a ligetbe, meg egy laza 20-ast szombat kora-délelőttre (na, most szólj be Amatőr, hogy laza 4-5 kilikkel készülök a NIKE-ra !! :) Majd jövő hét utánra egy pizzázásos maraton-helyszín egyeztetős beszélgetést is felvettünk a programba, végül feltankoltam 4 db idei Spurival, és hazajöttem. Asszem, tartalmas kis másfél óra volt. Tökjó!! :))

Zoli pedig nemrég küldött egy SMS-t, hogy 30:08 alatt futottak még 7 kilit Robival. Uh. Szép. Nagyon nagy NIKE-ot fognak ők futni meg Hgabo is. Ezt ígérhetem :)

Már hétközben kitaláltam, hogy most  hétvégén egy hosszabbat futnék. Úgyis juli 9-én volt az uccsó 20 kili fölötti futásom, igaz, az 32km volt, de azóta meg vagy nem úgy alakult, vagy nem kívántam. Szeretek én hosszút futni, mert teljesen más jellegű, mint egy hétközbeni kimegyek és futok egyet típusú futás, de azért módjával. iSTVánnal tegnap majdnem elmentem erre a horgosi versenyre (oda vissza futottunk volna a két település között), de aztán a Jabil és az 5 órás utazás miatt elég fáradt voltam, így inkább lemondtam. Úgyhogy inkább itt Szegeden szaladgáltam.

Múlt heti hegyi kalandom során kénytelen voltam egy halom cuccot cipelni zsebben, meg a derekamon, most valahogy ahhoz nem volt kedvem. Meg sokat futottam a nyáron a töltésen, és valahogy nem arra húzott a szívem. Így jött az Újszeged-kör + Nagykörútkör kombináció. Nagyon lassan kezdtem, de így is szúrt az oldalam úgy 40 percig. Mármár azon filóztam, hogy az Újszeged-kör után haza is ballagok, egy újabb kudarccal a hátam mögött, de amikormeg már nem szúrt az oldalam, meg jöttek a hosszú egyenesek, akkor valahogy utolért az a szokásos hosszúfutásos BÉKE érzés. De azért, ahol lehetett lazsáltam. Frissítettem több helyen is. A végére annyit ittam, higy az utolsó állomáson már meg sem álltam. Addig viszont végig szomjas voltam. Mondjuk valami kaját illett volna vinnem, mert vízből majdnem necces a 27 kili, még nekem is, de keksz nem volt itthon, a csoki meg elolvadt volna.
Az idővel is szerencsém volt. Olyan szűrt napfény volt már az elején is, aztán fokozatosan egyre jobban elborult, de nem állt esőre. Kellemesen lengedezett a szél, hűtött, nem volt melegem, se nem fáztam. Rég éreztem ilyet hosszú futás közben. Aztán észrevettem, hogy az Alsóváros utcái telis-tele vannak lehullott falevelekkel. Lassan vége a nyárnak :((
Mikor hazaértem, elkezdett esni. Szinte abban a pillanatban. Hát, én ezt is megúsztam - szárazon! :)

Most egy időre ez volt az utolsó hosszú. A NIKE-ig már nem akarok hosszút futni, rájöttem, hogy most fontos az a verseny (na, majd erről elmélkedek még, meg arról, ami a Jabil kapcsán eszembe jutott), utána viszont vannak hosszú távú tervek. Lassan, időtét nélkül. De úgy érzem, azzal meg nem lesz gond!

Ez a verseny az egyik kedvencem. Ha nem A Kedvenc versenyem. Talán mert olyan jól ötvöződik itt a BSI által megszokott magas szintű szervezés, a szuper hangulat (Péter Attila, mint említettem volt :), és a kisebb mezőny. Családiasnak talán már nem lehet nevezni azt a kb. 200, váltókkal tán 300 fős mezőnyt, amely fut évről évre, mégis a körözés biztosítja, hogy mind a futótársakat, mint a szurkolókat lássuk rendszeresen és persze ők is minket. Meg persze a teljes útlezárás, körönkénti kétszeri frissítés, és a számomra szimpatikus pálya kedvenc részemmel, az erdős szakasszal. Talán ezek mind együtt garantálják, hogy már 4. éve (móta csak futok) mindig itt voltam ezen a versenyen.

Ezúttal is szüleim kísértek el. Rajtszámátvételkor meglepődök a rajtszám hátuljára ragasztott chipen, eszembe ötlik a római maratonisták kálváriája, és máris biztos vagyok benne, hogy el fogom hagyni a cuccot. Végül ez nem történt meg, viszont akkor is szimpatikusabb a cipőfűzőre köthető (végre már rendesen be tudom fűzni :) chipszőnyegen csipogós változat :)
Megjelenik Szücsi, elmegyünk átöltözni, mire visszaérünk, már Gyuro is megérkezik. "Rámtukmálja" S-es pólóját, köszönet érte, majd fél 6-kor 2 km-es FUNRUN futás, a Jabilosoknak jó bemelegítésnek, de a városból sokan részt vesznek rajta, ingyenes, és tombolaszelvényt lehet kapni a végén. Szücsivel kocogunk kényelmesen, lassan, beszélgetősen, kicsi gyerekek mellettünk, nagyon ügyesen futnak, pedig nem ilyen kis sporolópalántákról volt ám szó!! :)

Aztán szaladok pár repülőt (ekkor még nagy naívan azt hiszem, hogy majd úgy 1:04 körül beérek :), majd beállunk a rajtba. Gyuroval együtt futunk. Sztorizgat annak rendje és módja szerint. Én érzem, hogy ez most nem az, ami tavaly. Pedig az erőfeszítés meg ugyanaz. Mindegy fussunk. Szüleim a megszokott ponton. Előttünk 2-3 nagydarab pasas, jelzem Gyuronak, hogy előzzünk. Ekkor látom meg anyáékat. Ja, csak azért jöttünk előre, hogy lássanak, és tudjanak fényképezni :) 

 16 perc az első kör, ami ugye (mivel előrébb van a rajt, mint a cél) kicsit rövidebb, tehát, már ekkor sejtem, hogy kutyából nem lesz szalonna. Meg ebből se 1:04. A tempó érzésre nem változik, a kör ugye kicsit hosszabb, meg aztán frissítünk is, ebben Gyuro jó partner, ő is belesétálva szokta :) Következő két kör 17 perc körül, aztán a végén próbálunk kicsit gyorsítani, így lesz az 16:45, a vége meg 1:06:45. Gyuro persze megint végig sztorizik, időnként reagálok, bár a második körtől ritkábban.

Szóval jó volt :-) Szüleim várnak ásványvizes palackkal, aztán elindulnék kifelé a célterületről, még jó, hogy rámszólnak adjam le a chipemet. Kapok érte pólót! De milyet: S-est!!! :)) A Jabilon eddig mindig M-es volt a legkisebb méret, pedig szívesen hordtam volna azokat a pólókat, de az olyat, ami hosszabb a rövidnadrágjaimnál, nem szívesen. Szóval összességében jó volt!!

...volt a vacsora az utcában, mikor futni mentem. Kell nekem vacsoraidőben futni :-) Éhes is lettem, pedig tudtam, hogy anya meg engem fincsa fasírttal vár. :)

Aztán tanulékony is voltam ma. Pl. megtanultam, hogy hegy után két nappal nem vicces gyorsan futni. Konkrétan: nekem nem megy. Mindegy, azért annyira nagyon küzdeni sem akartam (gondolván a pénteki versenyre), és tényleg fáradt is voltam. Mondjuk a tegnapi izomláz elmúlt, de nyilván nem pihentem még ki teljesen a vasárnapi hegyi kalandot, azért bevállaltam az előre kigondolt 9km-t, amiből megint minden másodikat szántam volna gyorsabbnak. Ez most úgy nyilvánult meg, hogy 4:50-53 között cikkáztak a "gyors" kilik, a lazák meg 6 körül, néha azon is túl. Aztán, amikor a végére összeszedtem magam, sikerült egy... Egy 4:45-ös. Erről ennyit. :)

Az idővel is szerencsém volt, mert olyan záporosra állt, de aztán kikerülte a környéket :-)
Továbbá kaptam egy dícséretet is egy helyi lakostól, miszerint nagyon ügyes vagyok, hogy ilyen sokat futok. Pedig, ha tudná... :)

Azért én is ki tudom találni a magam "hülyeségét". Persze nem lett belőle zilaci vagy Sötét Oldal szintű szaladgálás, de nem is az volt a cél. Csak annyi, hogy futni egy "izgalmasat" így a hétvégén.
Kellett már egy kis futóterep-változás. Azt már nem tudom, hogy jutott eszembe, hogy végülis régen futottam hegyen is. Persze hegy nem nőtt ki itt Nyíregyházán, de hát ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamednek kell elballagnia a hegyhez. Viszont a futásomat mindenképp az (itt sokak által imádott :) Úszó EB délelőtti előfutamai és délutáni döntői közé kellene "beszorítani". Megkérdeztem Elvirát, és aszonta, hogy belefér. Így a következőt találtam ki: elvonatozok Tarcalra (40km), itt felszaladok a -nekem gyerekkorom óta csak Tokaji Hegy- Nagy Kopasz tetejére, igen, oda a TV-toronyhoz, majd leszaladok vissza Tarcalra, majd átkocogok Tokajba, onnan meg hazavonatozok.

Délelőtt összecuccoltam: kulacsöv, csoki, személyi, pénz, telefon, hosszúujjú-felső, széldzseki, térkép!!. Jó buli lesz ezekkel futni, gondoltam, bár végülis bírható volt. Elvonatoztam annak rendje és módja szerint Tarcalra, betájoltam magam, elsétáltam a Hegyre felfelé tartó útig, majd mély levegőt vettem, és... Egyéletem, egyhalálom, nekivágtam.

Az volt a Terv, hogy felfutni LAZÁN, belegyaloglás nélkül. Végülis a táv úgy 5,5km, kicsit több, mint 400m szinttel. Nembaaaj, okoskislány :) A Tervet 11perc 28 másodpercig tartottam :) Aztán belesétáltam először, de persze nem utoljára. Olyan határesetes idő volt, futni jó, de fújt a szél, és végig szürke fellegek voltak a fejem felett, nem lehetett tudni, vajon mikor kezd rá az eső. Nem baj, végülis küzdöttem felfelé. Kemény volt. Talán nem is készültem rá igazán fejben, vagy csak az volt a baj, hogy nem volt ott gyuro egy újabb jó sztorival, mint a Kékesen. :) Meg ez alattomosabb útvonal is volt, mert elejétől a végéig nagyjából úgy emelkedett, mint a Kékes vége, tán kicsit volt lájtosabb, de a Kékes elejénél meg sokkal meredekebb volt. Szóval lassan telt az idő, volt idő figyelni magamra, hallottam, hogy lihegek, éreztem, hogy fáradnak a combjaim, és hiába haladt az idő, a táv mintha nem fogyott volna. Aztán egyszer csak felértem :)) Fenn épp nekiállt esni, meg fújt a szél galádul, de gyorsan felvettem a széldzsekit, ott jól esett, hogy nálam van. Kicsit megünnepeltem magam, hogy felértem (nettó olyan 37:30 körül, de ebben nincs benne 2-3 térképnézegetésnek álcázott beleséta. Mindegy, bruttó olyan 40-42 perc körül volt a projekt, ami most jól megfelelt), teleszívtam magam a látvánnyal, ami fentről nekem mindig fantasztikus, pedig nem először jártam ott. Mondjuk futva igen...

Aztán lekocogtam. Na, ez már jobban esett. Mondjuk rohanni ekkor sem rohantam, de gyorsabban fogyott az út, nyilván kevésbé szenvedtem. Hogy nem tettem tönkre magam, azt a 32:10-es idő bizonyítja, 5,5km-rel számítva ez majdnem hatperces tempó lefelé. Pedig gyorsabbnak éreztem, de az idő itt se számított, csak annyi volt a lényeg, hogy 15:43-ra átérjek Tokajba. Azért lefelé menetben jobban fogtam a külvilágot, a tájat, szép volt nagyon, és mivel nem sok kiránduló választotta már a Tokaji Hegyet, nagyjából nyugi is volt, meg béke.

Leértem, feltankoltam vízzel a kulacsövet, és megnéztem az órát: 14:43 volt. Huh. Csak átérjek. A Tokaj-Tarcal távolságot a MÁV 6 kilivel számolja, viszont az autóút kacskaringósabbnak tűnt, de azért bíztam benne, hogy 8-nál nem lesz több. Ennek is nekivágtam. És szaladtam, szaladtam körbe a Hegy oldala mentén. Itt is azt éreztem, hogy nem haladok, pedig azért itt megvolt a 6 perces tempó. Csak úgy a Hegyhez képest álltam egyhelyben :) Aztán elémugrott egy "benzinkút 2 km-re" tábla, és a térkép alapján úgy tippeltem, hogy ez már benn van a városban, vagy legalábbis a szélén. És lőn. Itt már csak olyan 20 percem volt, de ugye el kell jutni az állomásig. Kicsit elkapkodtam, mert eggyel korábbi kis utcán kanyarodtam le türelmetlenségemben, de azért ott is ment egy utcácska párhuzamosan a vasúttal, azon elkocogtam szépen. Olyan 10 percem volt vonatindulásig, mire odaértem :)

Innen már csak gyors felsőcsere (jó volt ám levenni a vizes pólót), hosszúujjú fel, meg a széldzseki is, mert mire tető került a fejem fölé épp elkezdett esni az eső. Amit én megúsztam szárazon :) De azért innen már fáztam. Hamar hazaértem (dejó is volt leülni a vonaton :), innen már nemegész félóra Nyíregyháza, és mivel tesóm épp az állomáson járt, hazahozott, ami szintén jólesett, nem szívesen vánszorogtam volna 25 percet... Aztán melegfürdő, szárazruha, kaja, Úszó-EB. Az élet apró örömei. :) Szóval jó volt. De azért elfáradtam. Én ennyitől is képes vagyok rá :-)

Hát, ja. Ma az nem volt.
Pedig jó volt, végre nem is esett (csepergett délután helyette...), meg úgy egyáltalán ma már mehetnékem volt. Bemelegítés-levelezetés 15 percén túl futottam (volna?) 6 db gyorsabb 500-at, köztük lazával. Ha. Ha az a **** kutya nem rohangászott volna szabadon az utcán, miután gazdái tárva-nyitva hagyták neki a kaput. Hurrá. Végülis meg lehetett beszélni vele, hogy húzzon haza, és hagyjon futni, de akkor vagy belegyalogoltam, vagy belassítottam, úgyhogy nemtom, mit futhattam volna ma, ha nyugisan tudtam volna futni. Így olyan 2:15-2:20 magasságában voltak a gyors szakaszok, a lassúak meg 2:55-3:00 között, tehát látható, hogy meg nem szaggattam magam. De így legalább jó érzésű edzés volt. A kutyán kívül rontotta még az összképet az utcában párolgó cefreszag, mivel épp ma jár a biohulladékos kocsi. Brrrrrr.

Még jó, hogy vasárnapra egész klassz kis ötletem van. :-) Meg a szombatit is jó volna erdőben..

Ez itt a kérdés. Hétfőn be volt borulva, vagy tán esett is, már nem rémlik, de az igen, hogy nem futottam. Pedig még olyan naív elképzelések is voltak a fejemben, hogy a héten majd 5-öt futok. Tegnap futottam egy laza 6-ost. Tegnap is el volt borulva, ezért még Úszó EB előtt kimentem, és utána megérdemelten lustálkodhattam a TV előtt.
Ma megint esőre állt. Meg fáradt is voltam, mert fél nap az elalgásodott medencét tisztogattam, és még csak nem is értem a végére. Megamúgyis nem volt tiszta futós-rövidgatyim. Szóval indok volt ezer :-) Aztán befejeztem a medencetisztogatást, így hasznosnak éreztem magam, amikor pedig elkezdett esni, a maradék lelkiismeret-furdalásom is tovaszállt. Pedig jót tervezek ám -immáron holnapra- : 6×500m gyors/ 500m lassú váltakozó + bemelegítés-levezetés. Most azért, hogy így eltoltam, már tökre várom :-))