Mert az jó. Ezért immáron 3. hete, minden hétre beiktatok résztávos edzéseket, hetente egyszer. 500-akat, 1000-eket.
Először 2000-eket is akartam, de közben rájöttem, hogy nem futok olyan hosszú távokat, amihez az kell. Szerintem. Másrészről azonban -edzésterveket nézegetve- arra is rájöttem, hogy gyakorlatilag, majdnem mindegy, hogy az ember milyen jellegű gyorsító edzéseket csinál, lényeg, hogy következetes legyen, és rendszeres. Ezért kezdtem a hosszú tempófutásokkal, és folytatom most a résztávokkal. Persze a hosszú tempókat is igyekszem megtartani mellette valamilyen formában, mert kell a versenyszimuláció néha. És az nem n×1000m...

A mai edzés nem túl jó előjelekkel indult. Azzal együtt, hogy szünet van a suliban, tehát friss vagyok, erős és lelkes. :) De úúúúútálom a hideget, és ma délelőtt hideg volt. És borult, ködös, nyirkos idő. Brrr.
A bemelegítés és az első gyors kör alatt nagyjából szétfagyam. Kicsi jégkockák lettek a lábujjaimból, merevek voltak a combjaim. Aztán 4:39 lett az első 1000m, gratuláltam is magamnak, hogy "igen, Anita már megint belerohantál!!". A következő, 4:38-as 1000-nél már kezdtem kiolvadni, ekkor már a széldzsekitől is megszabadultam. Gondoltam, most jöhetne két 4:30, majd a végére 2 db 4:20 körüli. A gondolatot tett követte, futottam egy 4:30-ast. Kereken. És még csak ekkor voltam az edzés közepén. Szééép. Persze, ahogy csökkentek a gyors ezrek köridői, úgy nőttek a laza 500-akéi, de az meg nem izgat. Az pihi. Megint összeszedtem magam, és futottam egy 4:28-as kört. Megtörölgettem a szemüvegemet, hurrá, még ködszitálás is van, majd következett egy 4:23-as kör. Megy ez, gondoltam, és éreztem, hogy fog ez még 4:20-on is belül menni! És akkor jött az uccsó kör. Összeszedtem minden erőmet, koncentráltam, küzdöttem karral is, próbáltam összehangolni a felsőtestemet a lábammal, és mentem, és mentem, és mentem. Mint a gép. Élveztem ám nagyon, és nem is fájt, persze gyorsabban se ment volna. De azért megdöbbentem a 4:12-es köridőn!! Huh, ez életem második legjobb ezrese. Egyszer volt már 4:10-em, meg utána következő évben ez a 4:12, de tavaly nem ment 4:14-15 alá. Tudom, hogy ezek itt már mp-es különbségek, de nekem valahol itt van képességeim határa 1000m-en (jó, végülis mindig csak utolsó résztávnak futok gyors ezrest, valszeg, ha csak 1-et futnék jó bemelegítéssel, menne picit jobb, csak általában az nem cél...)

Szóval örült a fejem már megint. Megint azt éreztem, hogy alakul a formám, és azon szurkolok, hogy már ne rontsam el a tavaszi versenyszezonig. Holnap pedig laza 7k regenerálódásként (érdekes, hogy nem érzem fáradtnak magam, de semmiképp se szeretnék 2 gyors edzést egymás után), és így 240 km-em lesz februárra. Tavaly, amikor úgy éreztem, hogy a határon futok, 250 volt. Szóval jól van ez így. :-)