Furcsa hetem volt ez a mostani.
Amolyan kis depis, menekülős, legyenmárvége. Utolsó hét január óta folyamatosam, síszünet előtt, és sokminden volt, elfáradtam. Nem is fizikailag, érzelmileg.
Viszont futásilag laza hét. Ez is kellett már. Hiába van ugyanis a kemény hetek "dejómegcsináltam" érzése, amikor az ember állandóan időt beoszt, hogy fusson, akkor kell néha egy kis megállás. Így aztán a hétfői pihi nem esett rosszul, meg még az sem, hogy kedden is egyedül kellett lazáznom, mert Robi "fürge napot" tartott. Tegnap viszont Zoli mondott "Torkos Csütörtököt", és inkább kajált, futás helyett ;) De nekem meg ez volt a mélypont, és nem akartam egyedül menni, így jó volt, hogy V42 se tiltakozott, beszállhattam hozzá egy darabon. Kidühönghettem magam neki, meg ő is nekem, így jól elvoltunk.

Annyi árnyékolta még be a hetemet, hogy "okosan" kinyírtam a mandulám. Vagy nemtom. Mindenesetre kedden a futós sálam mosásban volt, a másik meg túl meleg, meg amúgyis olyan kis jóidő volt, el is mentem sál nélkül. Szerda reggelre meg bedurrant a mandulám. Coldrex-szel nyomtam el a tünteket, így nem is volt vészes a helyzet, meg rosszul azóta se vagyok, így a futásokat se hagytam ki.

A mait se. Főleg, hogy Zoli azt írta, szívesen fut ma valami lassú emberrel. Gondoltam szólok neki, hogy akkor jöjjön velem résztávozni :) És jött. Mondjuk én tudom, hogy holnapi 30+ neki ide vagy oda, őt nem fogja padlóra vinni előtte 6×500/500. Émmeg nem holnap futom az algyői hosszút, hanem átnézünk V42-vel vasárnap Vásárhelyre Zilaciékhoz egy 25-ös erejéig :)
Szóval fél 6-kor indultunk. Annyira élvezem, hogy elkezdtek nyúlni a délutánok, 5-kor még sütött a nap, és fél 6-kor is csak sötétedett. Kikocogtunk lazán, és neki is álltunk az 500-aknak. Az elején az én tempómban 2:23, 2:22, na mostmár futni is kéne :), 2:10, 2:09, van itt még sebességfokozat 2:03, amikor is Zoli kitalálta, hogy akkor most futtat velem egy 2 percen belülit. Valahol 2 perc környékén van a legjobb 500-asom. Elkezdett magyarázni erőbeosztásról, lazább kezdésről (aszondja, ne lassuljak az emelkedőn. Nooormális?? :o), laza felsőtestről, hosszabb lépésekről. Nembírok én mondjuk ennyifelé figyelni, de úgy jól esett, hogy valaki most rám figyel, nekem segít, neki meg, hogy most ő az, aki megmondja a frankót. Meghát azért jött velem és húzott, így összehoztunk egy 1:58.7-est. :) Huh. Meg persze jól megbeszéltük, hogy mi ettől vagyunk csapat, hogy kölcsönösen segítünk egymásnak, ki ebben, ki abban, ki így, ki úgy. Múltkor Bi-vel futottam nagyon jókat, néha V42-vel, vagy az 50-esen én tudtam segíteni a srácoknak, nemegyszer meg ők húznak. Sokat jelent ez azért, nem tartanék itt, sem teljesítményben, de főleg nem motivációban, ha egyedül csinálnám. Lényegesen improvizatívabban futok mostanában, kevésbé tervszerűen, viszont sok élménnyel.

Szóval klassz volt az edzés, és isteni volt száguldozni, meg persze hazakocogni, beszélgetősen. És ezek olyan kis hétköznapi építőkövek, amelyek nekem nagyon sokat adnak. Akár a tegnapi, akár a mai, hisz a héten is csak egyszer futottam egyedül. És a depim is elpárolgott :))