Aszondja, szombaton nem hajnalban futna, hanem úgy 6-7 óra körül. Ááááá. Még jó, hogy a többiekkel egy fél 10-10-es találka volt megbeszélve, ami végül 9-re módosult.
Robi, Zoli már vártak rám, ezúttal én érkeztem utolsónak. Elindultunk Bi felé a nagykörúton, fejben már készülődve a holnapi Naaaagy-Kajálós-Fényképnézegetős Bulira. Ők még nem tudják, de meglepetéssel is készülök. De ez még titok ;) Meg sütivel is :))
Aztán jött szembe Bi, kezdődött a szokásos játék: az úgycsinálunk-mintha-visszafordulnánk, majd a kergetőzés, meg egymásnak örülés. Nevetés. Klassz pillanatok ezek, ezért még a jó meleg odúból is jó kidugni az orromat :)

Aztán kimetünk a töltésre, majd be a Göndör sorra. Srácok járnak néha erre futni, bizarr egy környék volt az eleje, bár olyankor idáig nem jönnek el. A töltés oldalában egy szakaszon olyan részen mentünk, ahol a szűk ösvény mellett jobbról-balról szeméthegyek. Aztán később egy fabudi láttán közölte Zoli, hogy itt van toi-toi, és hogy lehetne itt maratont rendezni. Na, innen a mai bejegyzés címe. Aztán végül ez egy hosszú, egyenes utca volt, frissen aszfaltozva, és innen rámentünk ellenkező irányban egy másik útra, amely éppilyen hosszú volt, és egyenes viszont éppoly forgalmatlan, csöndes is. Mindenközben köd volt, és nyomott, nyálkás idő, épp ilyenkor van a legnagyobb szükség a társaságra futás közben. A hangulat persze jó is volt!! Aztán visszaértünk a villamos-végállomáshoz, és elindultunk, hogy hazakísérjük Bi-t, aki egy órát tervezett, de ekkor már túl voltunk azon. A közelükbe érve mutatott egy kiserdőt benne egy 600m-es kis körrel, ide jár állítólag "titokban" :) edzeni. Majd lassan már én is közeledtem a magam számára mára kigondolt másfél óra- 100 perc periódushoz, így hazafelé vettük az irányt. A srácok ezúttal nem hagytak magamra, a Csillag térig kísértek, majd elindultak még egy Árvizi emlékmű oda-visszára.

Ez is egy klassz futás volt :)